Tudjuk, hogy a lisztharmat járványok erejét a primer fertőzés koraisága és előfordulási gyakorisága határozza meg, amiben egyfelől az áttelelt fertőzőanyag mennyiségének, másfelől az aszkospórás fertőzéshez szükséges időjárási körülmények alakulásának van szerepe. A peronoszpóra járványok kialakulásának előfeltétele, hogy az előző esztendőben képződjön fertőzőanyag, az jól átteleljen,és a fertőzéshez kedvező meteorológiai föltételek jöjjenek létre.

Pillanatnyilag (2014. április elején) a szőlő rügyfakadásának időszakában vagyunk. A Szekszárdi borvidék egyes ültetvényeiben az új növedék szórványosan elérte azt a fejlettséget, amikor a lisztharmatra és a peronoszpórára már fogékony (ahogy képünkön is látszik), ám egyelőre még se a lisztharmat, se a peronoszpóra primer fertőzésének föltételei nem teljesültek. A rügyfakadás helyenként már március 22-én megkezdődött, amihez hasonló korai időpontra utoljára 1990-ben volt példa.  A korai rügyfakadás fokozottabb fertőzésveszélyt jelent, mivel ilyenkor a kórokozók fölszaporodásához több idő áll rendelkezésre a vegetáció elején. Ez még természetesen nem jelent föltétlenül járványkitörést – ahhoz még az időjárásnak is lesz egy-két szava –, csak annak esélyeit növeli meg valamelyest.

Ennek a hajtásnak az alsó levelei már fogékonyak a lisztharmatra és a peronoszpórára is

Kicsi a peronoszpóra járvány esélye

A peronoszpórának bőségesen képződött fertőzőanyaga 2013-ban (1. táblázat), aminek – a járványos évek tapasztalatai alapján – egy töredéke is elég lehetne idén a kórfolyamat erőteljes beindításához, ám a fertőzőanyag áttelelése nem volt zavartalan. A kórokozó jó teleléséhez ugyanis csapadékos viszonyok (legalább átlagos mennyiség egyenletes eloszlásban) szükségesek a nyugalmi időszak (az előző esztendő novemberétől tárgyév áprilisáig) során.

Az átlagos mennyiség (240-250 mm) talán még meglehet, bár ahhoz április végéig folyamatos esőzések kellenének, hiszen pillanatnyilag csak 174 mm-nél tartunk (1. táblázat), a csapadékeloszlásáról azonban már biztosan elmondható, hogy nem volt egyenletes, mivel november végétől január közepéig, illetve február végétől április elejéig alig esett valami, és ez a peronoszpóra gomba telelő oospóráinak tömeges kiszáradásához vezethetett. Tapasztalataink szerint ilyen előzmények után gyakran megesik, hogy a primer fertőzés, még ha számos alkalom kínálkozik is hozzá, nagy késéssel, igen vontatottan indul, és ez végeredményben a járványkitörés elmaradásához vezet. 1990 óta sok esztendőben ez történt, utoljára épp 2013-ban, de hasonlóképpen 2012-ben és 2011-ben is. Ezekben az években számos alkalom kínálkozott a primer fertőzéshez, ám az csak a sokadik lehetőség során és szórványosan következett be, ami a járvány elmaradását eredményezte. Könnyen lehet, hogy ez az idén is így lesz, bár megjegyzendő, hogy a peronoszpóra gomba az utóbbi években gyakran szolgált meglepetésekkel, nem mindig az elvárható módon viselkedett. Persze, korán sem biztos, hogy a május–júniusi időjárás csapadékos lesz, ami a harmadik és egyben legfontosabb föltétele a járványkitörésnek. A meteorológusok mindenesetre inkább száraz körülményeket valószínűsítenek, bár igaz, az efféle távelőrejelzések megbízhatósága – s ezt ők is hangoztatják – igencsak megkérdőjelezhető. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy az idén a peronoszpóra járványnak kicsi az esélye, de teljesen kizárni azért nem lehet.

A lisztharmat nagyobb sansszal indul

A lisztharmat gombának 2013 őszén nagy mennyiségű, bár nem kiugróan sok fertőzőanyaga képződött a szőlő lombozatán, a termőtesteknek a tőkék kérgére való lemosódásához pedig a szokásosnál kedvezőbbek voltak a csapadékviszonyok: szeptemberben és novemberben sok eső hullott, az októberi csapadékösszeg viszont kevéssel elmaradt az átlagtól. A fertőzőanyag fölhalmozódása azonban csak ott volt zavartalan, ahol az október eleji fagyok elkerülték az ültetvényt. Ahol viszont október 4–5-én a lombozat megfagyott, majd egy-két héten belül lehullott, ott kevesebb termőtest tudott csak beérni és lemosódni, s ezért az idén kisebba veszélye a súlyos megbetegedésnek. Ilyen szempontból jelentős különbségek alakulhatnak ki egyes ültetvények között egy adott borvidéken belül, de akár a borvidékek között is attól függően, hogy azokat tavaly ősszel mennyire érintette a korai fagy. Például a Szekszárdi borvidék északi és nyugati részén, valamint egyes völgyekben megfagyott és korán lehullott a szőlő lombja, ugyanakkor más területeken – legalábbis részben – december elejéig fönn maradt, ami az ültetvények között jelentős megosztottságot eredményezhet az idei lisztharmatveszélyt illetően. A Villányi borvidéket ugyanakkor teljes egészében elkerülte a kora őszi fagy, ami fokozott lisztharmat veszélyt jelenthet, míg az Alföldön az általánosan jellemző fagyhatás miatt kisebb az esélye a súlyos megbetegedéseknek.

Nagy kérdés, hogy az aszkospórás fertőzés (ehhez csapadék, legalább 6 órán át tartó folyamatos nedvességborítás és közben 10 °C fölötti hőmérséklet kell) mikor következik be. Minél korábban, annál nagyobb lehet a veszély. Szekszárd környékén a legkorábbi időpont eddig április21-e volt, ami most könnyen megdőlhet, ha az időjárás is úgy akarja. Egyelőre azonban még tartja magát a szárazság, és minél tovább tartja, annál inkább késlelteti a kórfolyamat beindulását.

Kérdéses továbbá az is, hogy lesz-e micéliumos primer fertőzés. A valószínűsége mindenesetre nem nagy, mert hiába volt rendkívül enyhe a tél, az áttelelés csak az egyik föltétele a micéliumos fertőzésnek. A másik az előző évi korai megbetegedés, ami viszont nem teljesült, hisz 2013-ban későn indult a kórfolyamat, aligha volt esélye a gombának behatolni a fejlődő rügyekbe.A micéliumos fertőzésnek egyébként sincs nagy jelentősége hazánkban, csak nagyon ritkán szól bele a lisztharmat fertőzési nyomásának alakulásába, mivel azt döntően az aszkospórás primer fertőzés határozza meg.

Jelenleg tehát annyi látszik, hogy a lisztharmat járványnak az idén – ha talán nem is általánosan, de egyes területeken – megvan az esélye, bizonyosat azonban majd csak az aszkospórás fertőzés tüneteinek fölmérése után lehet róla mondani.