Hirtelen leérett a meggy, – lett is probléma az árával – a málna, ribiszke és a kajszibarack is megjelent a piacokon. Ez a hónap hát a befőzések előkészülete lenne, ha még van, aki foglalatoskodik ilyesmivel.

Nézzünk körül a kertben, milyen feladatokat ró ránk nyáron konyhakert. Júliushoz érve leszedtük és kifejtettük az első borsót, kihúzgáltunk sárgarépát, megkóstoltuk a friss fejeskáposztát, s talán házi eperlekvárt is volt lehetőségünk készíteni. A termesztési időszak azonban korántsem ért véget – s vannak növények, melyeknek most kezdődik a fejlődése – olvasom egy régebbi tanácsadó rovatban. A júliust tartják a legmelegebb hónapnak, meg talán a legkevesebb csapadék is ilyenkor hullik. A kerti munkák teendői között ezért a talaj nedvességének megőrzése az egyik kihívás – amit nem csupán locsolással tudunk megoldani. Egyre többen használják a talajtakarásos nedvesség megőrző eljárásokat nem csak szamóca sorok között, de más konyhakerti növények esetében is. Ezt mulcsozásnak nevezik és általában a kerti ápolás során levágott fűnyesedéket használják erre a célra. Ezért is lehet ez júniusi-júliusi téma.

ágtörmelékek

Milyen előnyöket várhatunk a mulcsozástól?

Íme egy idézet, egy kertgondozásról készült összefoglalóból:
1. Megőrzi a talaj nedvességtartalmát, tehát csökkentheti a szükséges öntözések számát.
2. Visszaszorítja a gyomok növekedését.
3. Felfogja az esővizet, tompítja annak erodáló hatását.
4. Megakadályozza a termés sárral való befröcskölését. Ez a hatás különösen előnyös az alacsonyan termő eper esetében.
5. Szabályozza a talaj hőmérsékletét: megakadályozza a túlzott lehűlést és felmelegedést. Ennek a kora nyári és őszi fagyoknál lehet jelentősége.
6. Megkönnyíti a veteményesben való közlekedést. Nagyobb esők után sem lesz számottevő sár.
7. Végül, de nem utolsó sorban díszít is. Veteményesünk egy-egy friss mulcsozás után gondozott külsőt ölt. A rövid távú előnyök után feltétlenül meg kell említenünk a talajtakarás hosszabb idő alatt jelentkező kedvező hatásait is; nevezetesen a talaj állapotának javítását. A takarásra használt szerves anyagok lebomlásuk során szerves anyaggal gazdagítják, s egyúttal lazítják a talajt. Ennek következtében fejlődik a gyökerek növekedése, javul a talaj vízáteresztő és -befogadó képessége. Megnő a talaj szervesanyag-tartalma, s ez elősegíti a giliszták és más hasznos, a lebontási folyamatokban részt vevő szervezetek felszaporodását.

Milyen anyagokat használhatunk talajtakarásra?

Leggyakrabban fűnyesedéket szoktak használni, hiszen a gyepápolás, fűnyírás során keletkező nyesedék vékony rétegben elterítve a fent felsorolt előnyöket képes biztosítani. A másik kedvelt talajtakaró fakéregből készül és dekoratív volta miatt közterületeken is népszerű. Alkalmas lehet a metszés után maradt gallyak daráléka is, amit erre célra készített kerti gallyaprítókkal készíthetünk el. A lehullott s összegereblyézett falevélből is készíthetünk mulcsot, főként, ha a fűnyesedékkel keverjük, hogy jó vízáteresztő réteget kapjunk, amely idővel komposztálódva majd a talajszerkezet hasznára is válik.

Lehet-e még vetni valamit?

Még a hónap elején vethető bab, esetleg bokorbab, cékla, csemegekukorica, de a hónap végén is van még mit vetni, például a mintegy 100 napos tenyészidejű őszi-téli retekfélék közül válogathatunk. Az egyik kedvelt változat a fehér színű Müncheni sörretek, de a gömb formájú fekete színű Erfurti retek is sok értékes anyagot tartalmaz. Vannak, akik karalábé kanállal – ez az, az eszköz, amivel töltött karalábé készítéshez kivájják a közepét a karalábénak – este kikanalazzák a közepét és mézet töltenek az üregébe, majd egy pohárra helyezik, hogy reggelre alul összegyűljön a retek falán átszűrődő méz, amely sok fontos nyomelemmel dúsul fel, úgymint például szelénnel is. Az önmagában is iható, méztől hígabban csurgó folyadékot teába keverve is elfogyaszthatjuk.  
Befőző szezonra készülve nézzünk szét a gyümölcsfák között is.zöld bogyómászó poloska meggyben

Zöld bogyómászó poloska meggyen.

A korai érésű gyümölcsök már javában szüretelhetők. A cseresznye szedésekor ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb vesszőrészt szakítsunk le a gyümölccsel, mert egyébként sok értékes, a jövő évi termést adó termőrészt teszünk tönkre. Szedés után a fák és a bokrok alatti hulladékot mély kapálással forgassuk a talajba, vagy összegyűjtve ássuk el. A már négyéves szamócatöveket a termés leszedése után tépjük fel gyökerestől és a helyüket ássuk fel. Rövid tenyészidejű zöldségféléket, például karalábét, vagy fürtös uborkát még termelhetünk is az szamóca helyén.

A termés nélkül maradt őszibarack hajtásokat is legjobb ilyenkor levágni. A szőlőnél a harmadik kötözésre is sor kerülhet. A hónaljhajtások és a támasztékon jóval túlnyúló hajtásrészek korrigálására is fordítsunk gondot. A hajtások négy-öt arasszal legyenek csak magasabbak, mint a támaszték. A kötözéskor csípjük vissza a levélhónaljakban előtört oldalhajtásokat a második levelük felett és a fürtöket tartó hajtásokat a negyedik-ötödik levelüknél.