Ez a tavasz sem különbözött az előző éviektől. Már korán, február végén is kora nyárra emlékeztető, átmenet nélküli évszakváltást élhettünk meg idén is. A mediterrán telet meleg napok váltották, májusra megjöttek az aranyat érő esők is, június pedig már monszunra emlékeztető, csapadékos, jégviharos hónap lett. Sok helyen nem kellett hát öntözni június folyamán a konyhakertekben, annál inkább gyomlálni, mert bizony versenyre keltek a gazok a különböző veteményekkel, palántákkal.

A sok csapadék s a párás meleg kedvezett a különböző gombáknak, és nemcsak a kalaposaknak, de a nagyítóval sem mindig látható kerti kórokozóknak is. Ezért most vegyük szemügyre a palántáinkat, a paprika, a paradicsom leveleit, a burgonyabokrokét, de akiknek gyümölcsfák és szőlőtőkék is vannak a kertjükben, azoknak a kertészkedőknek is akadnak tennivalói; a gyepápolásról nem is szólva. Kezdjük az elején!

A paprikabogyók megjelenésekor a gombaölő szerek közül a baktériumos levélfoltosság ellen is alkalmas rézkészítmények valamelyikét célszerű választani. Ez a kórokozó a leveleken apró, kezdetben világos, majd nagyobbodó barnás szegélyű foltokat okoz. Később a palánta felkopaszodik, levelei lehullnak, esetenként a virágait is elveszíti. Hasonló tüneteket okoz a kolletotrihumos bogyófoltosság is, amely a paprika, paradicsom, sőt a tojásgyümölcs termését is károsíthatja.

paprikapalánta

Vizsgáljuk meg, nem támadta-e meg kórokozó a palántáinkat! – fotó: Shutterstock

A paradicsomnak és a burgonyának közös nagy ellensége a fitoftóra néven ismert paradicsom-, illetve burgonyavész. Mint a nevében is benne van, napok alatt képes elpusztítani a teljes lombozatot a növényekről. Ugyancsak valamelyik réz vagy mankoceb hatóanyagú szerrel védekezhetünk ellene. És ha már körülnéztünk a krumplisorok környékén, valószínűleg a burgonyabogár-lárvák ellen is be kell kevernünk valamilyen alkalmas rovarölő szert.

A zöldborsó júliusra már általában letermett; ha a sárguló töveket kihúztuk, helyükre még vethetünk céklát, esetleg nyári retket, spenótot, de mezei vagy madársalátát is termeszthetünk. Ejtsünk néhány szót erről a kevésbé ismert salátaféleségről!

Valamikor a szegények salátája név ragadt rá, akárcsak a kecskére a szegények tehene elnevezés. Azóta a kecsketej is drágább ital lett a tehén tejénél, valami ilyesmi történt ezzel a levélzöldséggel is.

A világháború után a fejes salátát helyettesítette, manapság Nyugat-Európa-szerte a bio- és reformkonyhák divatos saláta-alapanyaga lett. Ezt a nálunk is őshonos növényt madárbegy vagy vadsaláta néven ismerik, latin neve Valeriana locusta, és a szívgyógyászatban is alkalmazott orvosi macskagyökér – Valeriana officinalis – rokona. Nem fejesedik, mint a piacokon megszokott fejes, jég- vagy endíviasaláták, hanem tőből levélrózsát képez – hasonlóan, mint a gyermekláncfű – 10-15 centiméteres hosszúkás levelekkel. Általában egyéves növény, de vannak kétéves változatai is.

madársaláta

A biokonyhák népszerű alapanyaga a madársaláta – fotó: Shutterstock

Apró magjai hasonlóak a fejes salátáéhoz, amit célszerű sorba vetni, kb. 2 cm mélyre, majd 10-15 centiméterenkénti tőtávolságra kiritkítani. Nagyon igénytelen növény. Szinte semmilyen ápolást nem igényel a gyomláláson kívül. Balkonládában is megnő, ráadásul bármikor vethető, és az öntözésen kívül gondozást sem igényel. Betegségekre sem hajlamos, ezért is alkalmas bio-, illetve vegyszermentes termesztésre. Általában 30-50 nap alatt eléri az 5-6 leveles fejlettséget, amikor már gyökerestől felszedhetjük és elkészíthetjük ízlésünk szerint salátának.

A madársaláta önmagában vagy más salátával együtt fogyasztható, íze nagyon kellemes. Lehetőleg ne keverjük túl erős, aromás salátaöntetekkel, inkább használjunk citromlevet, olíva- vagy más étkezési fűszeres olajjal, kevés fokhagymával együtt. Gyakran megtalálhatjuk az áruházak polcain is kicsomagolva más salátalevelekkel, esetenként bébispenóttal együtt.