Egyébként sem alkalmas a fagyos a föld a kertészkedésre. Már érzékelhetően hosszabbodnak a nappalok, még a konyhaasztalon is jobb kedvvel foghatunk hozzá a veteményes megtervezéséhez. A gazdaboltokban ilyentájt már feltöltik vetőmagkészleteket és a télvégi lemosó permetező szereket is egyre gyakrabban ajánlgatják a kereskedők. Ezért kezdjük az évet egy leltárral, milyen vetőmagok maradtak meg tavalyról, a fel nem használt növényvédő szerek szavatossági idejét is érdemes számon tartani.

A zöldség, burgonya tárolását is gyakrabban ellenőrizzük, hiszen a tavalyi sok csapadék sokat ronthatott a tárolhatóságukon. Fagymentes napokon egy kis szellőztetést is beiktathatunk fölöttük, ugyanis azok a gázok, amiket a tárolt zöldségek „kilélegeznek”, érésgyorsítóként hathatnak, s ezért gyorsabban romlásnak is indulnak az egészséges termények is.

Más a helyzet, ha fóliasátor is van a kertben. Akkor lehet találni tennivalót a ház körül. Azok a fóliák, amelyeket többéves használatra vettünk, rendszerint a téli hónapokban is a feszítő vázon maradnak. Havazásnál tehát arra is legyen gondunk, hogy ne csupán az örökzöldeket, fákat, bokrokat szabadítsuk meg a hó terhétől, hanem a fóliasátrakról is óvatosan söpörjük le a havat, mielőtt a vázak összeroppannának. Ilyenkor ugyanis legtöbbször nem a fólia szakad be, hanem a tartólécek törnek, műanyag csövek görbülnek. Legbiztosabb megoldás persze, ha nem hagyjuk fenn a fóliát télre, de ha mégis, akkor a leolvasztás is több sikerrel járhat, mint a söprű. Fóliázásra azonban csak a hajtatásra nagyon elszánt kertészkedők vállalkozzanak és csak alapos kerti területismeret birtokában. Lehetőleg gyorsan melegedő, laza talajt válasszunk, azt is lehetőleg szélárnyékos és ha lehet, napos helyen.

Mekkora legyen egy családi ellátásra alkalmas fóliasátor? Általában a kisebb légterű fóliákat 4-5 méter széles, 2 méter magas és 7-10 méter hosszúra szokták szabni. Akik piacra is termelnek, persze sokkal hosszabb, akár 50-100 méter hosszú sátrakat is készítenek.

Januárban a gyümölcsfák rendszerint még mélynyugalomban vannak, mondhatni mélyálomban alszanak, valamennyi élettevékenységük minimálisra csökken. Ilyenkor, ha engedi az idő, hozzáfoghatunk a korona alakításhoz, idősebb fák esetén a korona ritkításához. Ezt a munkát azonban mindig mértéktartással végezzük, mert ha túl sok ágat távolítunk el – a szellősebb, betegségekre kedvezőtlenebb térállás érdekében – sokszor vízhajtások fejlesztésére serkenthetjük fánkat.

Ilyenkor érdemes gondolni az ifjító beavatkozásokra is. Ifjítással az idős, elhanyagolt fákat általában rendbe lehet hozni. Fontos, hogy a fa törzse és gyökérzete egészséges legyen. Általában az alma, körte, birs jól viseli ezt a jelentős csonkítást. Az ágakat igyekezzünk a hajlásoknál, a könyöknél eltávolítani, mert általában itt találhatók a rejtett rügyek, amelyek majd kihajtanak, hogy pótolják a veszteséget. A többi visszamaradt gallyat, vesszőt viszont már ne bolygassuk, mert minél több, úgynevezett nedvszívó gally marad a fán, annál gyorsabban helyrejön és kiheveri ezt a műtétet.

Mindezen munkákhoz szükséges eszközöket pedig még a hónap elején nézzük át, ápoljuk, élezzük, hogy ha majd kézbe vesszük, ne okozzanak bosszúságot és szép sima metszlapokat készíthessünk velük.