LOMBTRÁGYÁZÁS A ZÖLDSÉGTERMESZTÉSBEN A lombtrágyázás során a tápanyagokat a növények föld feletti részeire juttatjuk ki, ezzel kikapcsolva a táplálási rendszerből a talajt, amely a hagyományos tápanyagellátásban, mint közvetítő közeg szerepel. A lombtrágyázás csaknem olyan régi módszer, mint a talajtrágyázás, használata azonban kevésbé általános, a termesztési gyakorlatban elsősorban hiánytünetek gyors kezelésére „tűzoltásra” használják. A lombtrágyázás során kijuttatható tápanyagmennyiség a tápoldat töménységétől, és a lémennyiségtől függ. Az alkalmazott töménység meghatározásánál a felső határt a lomb esetleges perzselődése, míg a kis mennyiségben szükséges tápelemeknél (mikroelemek) a tápanyagszükséglet határozza meg. A legtöbb trágyaszert a zöldségfélék lombozatára 0,1-0,5%-os töménységben juttathatjuk ki. A kijuttatott lémennyiséget – a növényvédő permetezésekhez hasonlóan – elsősorban a lombfelület mérete határozza meg. Legkedvezőbb, ha a lombtrágya oldata a lombfelületet (egyes növényfajoknál a lombfelületet és a termésfelületet is) egyenletesen befedi, elfolyás, lecsöpögés nélkül. Ezen szempontok figyelembe vétele mellett a lombtrágyázással kijuttatható hatóanyag mennyiség nem fedezheti valamennyi tápelemből a növény igényét, makroelemek esetében az így kijuttatható mennyiség legtöbbször a növények szükségletének csupán töredékét fedezi. Példaként tekintsük a fűszerpaprika termesztése során kijuttatható tápanyagmennyiségeket. Egy jól beállt állományt körülbelül 500 liter tápoldat mennyiséggel tudunk lombtrágyázni, általános (pl. 14-7-21) összetételű műtrágya esetében 0,5%-os töménységű oldattal. Ez hektáronként 2,5 kg műtrágya kijuttatását jelenti, ami 0,35 kg N, 0,175 kg P2O5, valamint 0,525 kg K2O hatóanyagot tartalmaz. Átlagos tápanyag-ellátottságú talajon a fűszerpaprika termesztésben fejtrágyaként egy alkalommal 50 kg/ha N-hatóanyagot juttatnak ki szilárd formában, vagy oldatként (tápkultivátorral vagy esőztető öntözőberendezéssel), ami a lombtrágyázással számított mennyiség kb. 140-szerese. Ezek ellenére van létjogosultságát a lombtrágyázásnak a makroelemek pótlásában, ha csak kiegészítő jelleggel is. Ennek oka általában a levélen keresztüli tápanyagfelvétel és hasznosulás gyorsaságában rejlik, hiszen a lombra juttatva akár néhány perc alatt felhasználásuk helyére juthatnak a tápanyagok. Mezo- és mikroelemek esetében a lombtrágyázás jelentősége még nagyobb, hiszen ezekből az elemekből a növények által igényelt teljes mennyiséget kijuttathatjuk a lombon keresztül. Erre gyakran azért van szükség, mert számos tényező (kedvezőtlen talaj-kémhatás, tápelem-lekötődés, versengő ionok, stb.) akadályozhatja a talajban egyébként jelen levő tápelemek felvételét. Talán a leggyakoribb ilyen jelenség a növényeken jelentkező kalciumhiány-betegség, mely a fiatal zöld részeken és a terméseken alakul ki „csúcsfoltosság” tünetével, amely az éppen fejlődő részeken szövetelhalással, száradással jelentkezik. A kalcium legtöbb esetben megfelelő mennyiségben jelen van a talajban, de felvétele lassú vagy gátolt. A túl száraz vagy túl nedves talaj éppúgy gátolja felvételét, mint a levegő túl magas, vagy túl alacsony relatív páratartalma, vagy a gyökerek elöregedése. A kalciumhiány-betegség megelőzésére, csökkentésére több, lombtrágyaként (is) alkalmazható készítmény kapható a kereskedelmi forgalomban, így pl. a Calcinit, a Kalcidol, a Kalcinol, Librel Ca, Nitrosol Ca, Phosyn Stopit, Kalciumnitrát. A lombtrágyázáshoz használt trágyaszer megválasztásakor elengedhetetlen a vízoldhatóság ismerete. A vízben maradék nélkül oldódó műtrágyák közül lényegében mindegyiket számításba vehetjük, de érdemes a forgalmazók ajánlásait szem előtt tartani. A növények általános kondíciójának javításához a komplex összetételű műtrágyák közül választhatunk, míg az egyes mikroelemek pótlására egyhatóanyagú (vagy néhány mikroelemet együttesen tartalmazó) szereket érdemes keresni. Több olyan, széles skálájú termékcsalád is kapható (pl. Damisol, Fitohorm, Librel, Mikromix, Phosyn), melynek tagjai csak egy-egy tápelemet tartalmaznak, s használatukkal nem juttatunk ki a környezetet terhelve olyan tápelemeket, melyek éppen nem szükségesek, s elkerülhetjük az esetlegesen fellépő ionantagonizmust. A technológiai költségek csökkentése érdekében gyakori megoldás a lombtrágya készítmények növényvédő szerekkel együtt történő kijuttatása, melyet gazdaságossági szempontok indokolnak de ilyen esetben érdemes utánajárni, hogy a szerek keverhetőek-e kicsapódás nélkül, illetve együttes kijuttatásuk nem csökkenti-e hatásukat. A kijuttatás üzemi méretekben a növényvédelemhez használt gépek segítségével, kisebb felületen (pl. házikertben) akár háti vagy kézi permetezővel is megoldható. A kis cseppméret alkalmazása a lombtrágyázás hatékonyságát jelentősen növeli. Zöldségtermesztésben, a közepesen intenzív és intenzív növénykultúráknál általában 7-10 naponta érdemes lombtrágyázni (legtöbbször a növényvédő permetezések is ilyen rendszerességűek), s ez a viszonylag gyakori kijuttatás lehetővé teszi, hogy a növények fenológiai fázisához igazodva változtassuk a tápoldat összetételét. Így például a fent említett fűszerpaprika esetében virágzásig általános összetételű műtrágya használatával a vegetatív (lomb) felület kialakulását segíthetjük, virágzás időszakában a jobb terméskötődéshez magasabb foszfor- és káliumtartalmú szereket, később, a termések színeződésekor káliumtúlsúlyos műtrágyákat használhatunk. A színeződést bórtartalmú mikroelem-trágyákkal még tovább fokozhatjuk. Különösen nyári meleg időszakban ügyelnünk kell az időjárási tényezőkre is a lombtrágyázáskor. Erős napsütésben, hőségben a lombtrágyázás perzselő hatása nagy károkat okozhat, ezért érdemes naplemente előtt permetezni. Lehetőség szerint az időpontot úgy kell megválasztani, hogy a kijuttatást követően legalább 2-3 órán keresztül száraz idő legyen, mert az eső ekkor még könnyen, a felszívódás előtt lemoshatja a lombtrágyát, ami így veszendőbe megy. dr. Slezák Katalin Irinyi Barnabás Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék