Csak a kö­zel­múlt­ban, mintegy 30 éve fi­gyel­tek fel ar­ra, hogy a tör­té­net­írás a nők sze­re­pé­vel nem fog­lal­ko­zott be­ha­tóan. Pe­dig a tár­sa­dal­mi élet szereplői na­gyon is tisz­tá­ban van­nak a női nem ér­té­kei­vel, szor­gal­muk­kal, rá­ter­mett­sé­gük­kel, a jövő ge­ne­rá­ció­ja ér­de­ké­ben pó­tol­ha­tat­lan bio­ló­giai sze­re­pük­kel. Mi fér­fiak na­gyon sok­fé­le ked­ves és ara­nyos nőt is­me­rünk, és is­mer­jük az elér­he­tet­len nőt is. A nők is is­me­rik ugyanezt a fér­fi­ban és társ­ra vágy­va a tár­sat ke­re­sik, akik mel­lett nők le­het­nek, de vá­gyai­kat, el­kép­ze­lé­sei­ket is meg­va­ló­sít­hat­ják. A tör­té­net­írás vi­szony­lag későn is­mer­te fel, hogy a tár­sa­da­lom fe­lét vagy na­gyobb ré­szét ké­pező nők tör­té­ne­té­vel ke­ve­sen fog­lal­koz­tak, szá­mos fe­hér te­rü­let ta­lál­ha­tó még a tu­do­má­nyos­ság te­rü­le­tén is, ame­lyek a nők vi­lá­gát érin­te­nék. Pe­dig a tár­sa­da­lom kü­lön­böző szint­jén, a tör­té­ne­lem kü­lön­böző kor­sza­ká­ban a nőknek meg­ha­tá­ro­zó szerep is ju­tott. A név­te­len­ség ho­má­lyá­ban a ha­gyo­má­nyos női sze­re­pek mel­lett a min­den­na­pok, a hét­köz­na­pok asszo­nyai, lá­nyai a szőlőhe­gye­ken is szor­go­san ki­vet­ték ré­szü­ket a mun­ká­ból, a szőlőter­mesz­tés, a bor­ké­szí­tés min­den­nap­jai­ból. Per­sze a pin­ce, a bor­ház, a prés­ház, a bor kö­rü­li misz­ti­ku­mot még to­vább nö­vel­te. Ezt fo­koz­ta, hogy a pin­ce és a bor ma­gá­nyá­ba ál­ta­lá­ban a nők ke­vés­bé ju­tot­tak le a föld gyom­rá­ba, a pin­cék­be. Ez a mun­ka­hely, az a mun­ka­te­rü­let elsősor­ban a fér­fiak pri­vi­lé­giu­ma volt, amelyet szá­mos nép­szo­kást, né­pi gaz­dál­ko­dást kí­sérő folk­lórje­len­ség jel­zett is. Mindeze­kért ér­de­kes a nők, a női je­len­lét, a női mun­ka, a női szo­kás-ha­gyo­mány vizs­gá­la­ta, mert olyan új je­len­sé­gek­re, ün­ne­pek­re hív­hat­juk fel a fi­gyel­met, amelyek ed­dig el­ke­rül­ték az érdeklődők fi­gyel­mét, vagy nem váltak tu­da­tos­sá a szőlőhe­gyi lét, a bor kö­rü­li szor­gos­ko­dás so­rán.

Pe­dig ma már jól lát­ha­tó, hogy egy­re több nő for­go­ló­dik a bo­ros szak­má­ban, akik nem­zet­kö­zi elis­me­rést sze­rez­tek a ma­gyar bo­rá­szat­nak a leg­ma­ga­sabb tu­do­má­nyos­ság, a nem­zet­kö­zi bor­aka­dé­mi­kus­ság­tól kezd­ve, a bo­rá­sza­ti üze­mek ve­ze­té­sén át, a bor­lo­vag­ren­dek tag­sá­gáig, sőt a ki­mon­dott női bor­lo­vag­ren­dek ala­pí­tá­sáig és díj­nyer­tes bo­rok ké­szí­té­séig.

Te­hát a nők itt, ezen a té­ren is meg­mu­tat­ták, hogy nemcsak egyen­ran­gúak, ha­nem pl. a bor­kós­to­lás te­rén ki­fi­no­mult íz­le­lé­sük és megér­zé­sük alap­ján még a fér­fia­kat is fe­lül­múl­ják.

A könyv per­sze nem csak a nők, a szőlő- és bor­ter­me­lés, bor­ké­szí­tés egy­faj­ta szo­kásainak, ha­gyo­má­nyai­nak tör­té­ne­ti-nép­raj­zi, mű­velődéstörténeti leírá­sa, ha­nem egy­ben tisz­tel­gés a női mun­ka, a szor­ga­lom és a szak­ér­te­lem előtt is.

Csoma Zsigmond

Kapható, megrendelhető a Kiadóban:

1149 Budapest, Angol u. 34.

Ára: 5145 Ft