Közel 10.000 évvel ezelőtt kezdték el a kukorica háziasítását a mai Mexikó területén, és a növény onnan terjedt el az egész világon. A kukoricának egy országon vagy körzeten belül is több fajtáját és változatát termesztik, de tulajdonképpen egy azonos növényfajról van szó – írja az eurekalert.org.

Azonban a müncheni Helmholz Központ kutatói Klaus Mayer professzor irányításával az európai kukorica kiválasztott vonalainak genomját részletesen feltárva és amerikai típusú vonalakkal összehasonlítva jelentősnek tekinthető különbségeket fedeztek fel a két típus között.

kukorica

A felfedezés lehet a kulcsa a kukorica teljesítményének növelésére – fotó: Shutterstock

Elsősorban a növény DNS-ének a környező géneket alapvetően befolyásoló, úgynevezett „knob zónájában” (condensed chromatin regions) sikerült ezt kimutatniuk. Ezek a különbségek a két vonalon belül alkalmazott keresztezések és a különböző környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodás nyomán alakultak ki.

A német kutatók megállapították, hogy a létrejött különbségek lehetőséget teremtenek az úgynevezett heterózis hatás kihasználására. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az amerikai, illetve európai típusú vonalak kedvező tulajdonságai kölcsönösen átvihetők a másik típusba, és ezek keresztezésével, pontosabban variálásával a kukorica teljesítménye javítható.

A heterózis hatást régóta használják a nemesítésében, Chris-Carolin Schön, a Müncheni Műszaki Egyetem professzora azonban hangsúlyozta, hogy annak genetikai és molekuláris hatását alaposabban kell tanulmányozni az amerikai és európai típusú kukoricák keresztezésében való hatékonyabb felhasználás érdekében.