A zöldségnövényeknek egy tekintélyes részét palántáról szaporítjuk azért, hogy korábban és biztosabban teremjenek. Így palántáról szaporítjuk a primőr paprikát és paradicsomot, a tökféléket vagy azokat a fajokat, amelyek magról vetve nem érnének be az őszi fagyokig (pl. padlizsán, paradicsom alakú paprika). De a nagyon apró magvú zellert is jobb palántáról szaporítani, amit kisüzemben, speciális szemenként vető gépek hiányában magról szinte lehetetlen lenne pontosan a kívánt sor- és tőtávolságra elhelyezni.

Számtalanszor előfordul, hogy a palánták lassan indulnak fejlődésnek, és a későbbi növekedésük is kívánnivalót hagy maga után. A kereskedelmi palánta értékmérő tulajdonságait szabvány írja elő. A jó palánta nagy és egészséges, dúsan elágazó, a tápkockát és a cserepet sűrűn átnövő gyökérzettel rendelkezik.

Hogy egészséges-e a gyökér, azt elsősorban fehér színéről lehet biztosan megállapítani, és arról, hogy nincsenek rajta betegségeknek és kártevőknek nyomai, mindenekelőtt a „rettegett” gyökérgubacs-fonálféreg apró, gombostűfej-nagyságú gumócskái. (Persze lehetnek más betegségek is, amelyeket nehéz felismerni, például másodlagos palántadőlés, baktériumos fertőzés vagy vírusos betegség.)

Sokan annak alapján vásárolják a palántát, hogy milyen hosszú a szára. Pedig

nem a lombozat vagy a szár hosszúsága, hanem a gyökértömeg nagysága a mérvadó.

A zömökebb, rövid ízközű, de vastagabb szárú növény jobban elviseli az ültetéssel járó „megpróbáltatásokat”, kedvezőtlen környezeti hatásokat (1. ábra).

palánta

A sűrűn nevelt, megnyúlt palánták ültetést követően gyakran napégést szenvednek, elfekszenek, eltörnek, kezdeti fejlődésük vontatottabb – A szerző felvétele

Az eredés sikerét alapvetően befolyásolja, hogy kellő időben ültetjük-e a növényeket.

A hidegtűrő fajokat, mint a salátát és káposztaféléket, már március közepén-végén kirakhatjuk, de a paprikát, a paradicsomot, a tojásgyümölcsöt, a tököt, a dinnyét és a zellert csak a fagyok után, pontosabban azt követően, ha a talaj hőmérséklete elérte a 10-15 0C-ot.

Nem kell ahhoz elfagynia a palántáknak, hogy ne vagy gyengén növekedjenek. Elég, ha megfáznak, aminek következtében később kezdenek virágozni, rosszabbul kötnek, fejlődésük vontatott. Hasonlóan káros lehet az ültetés idején a nagy hőség és a tűző napsütés. A felmelegedett talajban (homok!) a gyökerek szabályosan elégnek, a tűző nap a leveleket perzseli le.

Ültetési szempontból ideális a meleg, de csak borús, esős idő esetén. Ezért a lehetőségekhez mérten törekedjünk ilyen időben ültetni, válasszuk inkább a kora reggeli vagy késő délutáni órákat.

Az ültetőágy talaja legyen laza, nedves, és amiről sokan megfeledkeznek: kellően ülepedett. Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, ha a szántást (ásást) – az ún. ültetőágy-előkészítést – nem közvetlenül a palántázás előtt végezzük, hanem egy-két héttel korábban. Az ásást követően nagyobb üregek képződnek, amelyekben nem tud a gyökér fejlődésnek indulni. Az ültetőágy alapos beöntözésével az ülepedés elősegíthető, az üregek megszüntethetők.

A jó eredés akadálya lehet valamilyen gyomirtó szer, nagyobb mennyiségű műtrágya és bomlatlan szerves trágya is.

Utóbbi két okkal gyakran találkozunk – vannak termesztők, kik tévesen azt gondolják, hogy a talaj ültetés előtti bőséges trágyázásával elősegítik a gyökerek képződését, holott ez pont fordítva van, az éretlen trágyából képződő ammónia, akárcsak a sok műtrágya, leperzseli a hajszálgyökereket.

Eredés szempontjából nagyon fontos az ültetést követő alapos beöntözés. Függetlenül attól, hogy mennyire nedves vagy száraz a talaj, meg kell öntözni, be kell iszapolni a palántákat. Öntözéssel a levegőt kiszorítjuk a gyökerek mellől, így nedves talaj érintkezik a felületükkel, ami feltétele a lendületes gyökeresedésnek. Ezért ezt a műveletet gyakran nem is beöntözésnek, hanem beiszapolásnak nevezik.

kép

Eredés szempontjából nagyon fontos az ültetést követő alapos beöntözés – fotó: Shutterstock

Fejlettség tekintetében legjobb a bimbós stádium, az ennél idősebb növények – például azok, amelyeken már apró termések is vannak – lényegesen lassabban indulnak fejlődésnek. Ezeket rendszerint nem képes a sokszor kedvezőtlen feltételek mellett növekvő palánta megnevelni. Apró termést általában ne hagyjunk a palántán, távolítsuk el róla, ezek „megfogják” a növényeket.

Nem jó, ha a felszedett palántát huzamosabb ideig tároljuk, gyökereit hagyjuk kiszáradni. Ahogy ezt szaknyelven mondani szokás – elöregedett palántákat raknak ki. Erre egy-két zöldségféle, mint a paprika vagy a karfiol, különösen érzékeny! Előfordulhat, hogy a felszedett palántákat nincs lehetőségünk azonnal kirakni, ilyenkor sötét, hűvös helyen, például pincében tartsuk, így akár napokig is károsodás nélkül eltarthatók.

Minél nagyobb a palánta gyökerén lévő földlabda, annál jobban ered, annál jobban elviseli a kedvezőtlenebb környezeti feltételeket.

Ebből adódóan legjobbak a 10x10-es és a 8x8-as, illetve a káposzta és a saláta esetében a 4x4-es, illetve 5x5-ös kockák és cserepek. A szálas, földlabda nélküli növények kevésbé bírják a kiültetéssel gyakran járó megpróbáltatásokat.

A kiültetett palánta, függetlenül a talaj tápanyag-ellátottságától, kiültetés után sárgul, a tápanyaghiány jellegzetes tüneteit mutatja. Ez különösen a szálas vagy nagyon kicsi földlabdákkal rendelkező palántákra jellemező. Ez abból adódik, hogy a palánták hajszálgyökerei a felszedéskor és ültetéskor megsérülnek, illetve még nem képesek olyan ütemben a talaj tápanyagainak hasznosítására, mint ahogy azt a levélzet igényelné. Ilyenkor valamilyen gyorsan ható, komplex műtrágya 0,3-0,5%-os oldatával lombtrágyázzunk!

kép

A lilás zöld levélzet az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékletre utal, fázik a növény – A szerző felvétele

A lilás (antociános) elszíneződés a paradicsomra, káposztafélékre és néhány salátafajtára jellemző, amit a hideg talaj és az alacsony léghőmérséklet okoz.