Miről mi jut eszembe a málnaszüret végén… Van a városi kertemben még néhány szál málna. Annyi amennyit két kezem ujjain is meg tudok számolni. Úgy örököltem őket anyám hagyatékaként a maradék konyhakerttel. Nem igazán jó helyen vannak - mondhatnám úgy is sínylődnek - a már-már udvarrá alakult kertben, de a kegyelet s az emlék erősebb volt bennem a racionalitásnál. Meghagytam hát a vesszőket. Nem sok ápolási munkát igényeltek. A letermett, elszáradt vesszőket ősszel kimetszettem, s azt a néhány felnyurgult gyomot, amelyek többnyire egy-két fehér libatopból (Chenopodium album) és közönséges aggófűből (Senecio vulgaris) álltak, egy-egy eső után könnyedén ki tudtam húzni közülük. Permetlevet nem ismertek levelei. Kártevőt sem láttam rajtuk évekig. Mígnem egyszer szinte valamennyi levele világoszöld foltossá nem lett. Gyümölcse pedig apró sülevényessé vált. A szőlőnél ezt madárkásnak mondják, de a málna csumán (ezt a szakszerűtlen zsargont botanikailag rögtön pontosítani fogom) inkább ablakosnak nevezném a ritkásan pirosodó és korán aszalódásnak indult gömböcskéket. Arra ugye kevesen gondolnak, hogy a közismerten bogyós gyümölcsű málna termése botanikai megfogalmazás szerint csonthéjas és amit az előbb csumaként emlegettem az valójában a vacok-kúp, amelyen ülnek a húsos terméshéjba beágyazódott apró csonthéjas magok. Visszatérve a foltos levelekre, vírusra gyanakodtam, s hozzáértőbb ismerőseim is valamennyien megerősítettek ebben a feltételezésemben. Gyorsan áttértem hát a nagyüzemekben már ismert és gyakorolt sarjról termesztéses technológiára, ami itt azt jelentette, hogy valamennyi vesszőt tövig visszametszettem. Az is a vírus gyanúmat erősítette meg, hogy bizony az új hajtásokon újra kivilágosodtak a levelek nyár közepére, mintha csak valaki hypót fröcskölt volna végig rajtuk. A vírus ellen nincs orvosság. A szilvafát sem lehetett kigyógyítani a sarkha vírus okozta foltosságából, nem is beszélve a szilva zölden hullásáról - gondoltam beletörődően. Majd fokhagymát ültetek a helyükre - határoztam el. Olyat, amelynek maghozó szára végén apró fokhagyma gyerekek rejtőznek a fehér burokban. Addig, míg ősszel sort kerítek rá, hogy felássam azt a néhány négyzetmétert, még elmesélem, hogy milyen kártevőkkel sikerült ismeretséget kötnöm a búcsúzás előtt ebben az aprócska málnásban. Tavaly ősszel figyeltem fel azokra a dudorokra a vesszőkön, amelyet a málna karcsú díszbogár lárvája okozott. A málna karcsú díszbogara (Agrillus aurichalceus) egyéves fejlődésű kártevője a málnának. Maga a bogár mintegy fél centiméteres, szép fémfényű, mint nevében is benne van karcsú, egy kicsit a pattanó bogárra emlékeztető rovar. A bogár június július hónapokban jön elő és kezdi karéjosra rágni a leveleket. Az igazi kártételt azonban a lárvája okozza, amely a sarjakra ragasztott tojásból kikelve berágja magát a kéregrész alá, s ott mintegy spirálisan körberágva jut a hajtás belsejébe. A berágás helyét könnyű felismerni a dudoros megvastagodásról, amely a vessző pusztulását is okozza. Találtam más dudoros elváltozást is az egyik hajtáson. A málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) okozta sejtburjánzás valóságos rákos daganatként meredezett a száron. Kevésbé feltűnő, de annál súlyosabb, gyakran vesszőpusztulással is járó kárképet okoz a málnavessző-szúnyog (Resseliella theobaldi). Ez a kártevő 1958-tól vált ismertté, amikor is Fertőd környékén először bukkant fel. Azóta viszont valamennyi málnatermő körzet jelentős kártevője lett. Különösen, azokon termőtájakon jelent nagy veszélyt, ahol a gépi betakarítással okozott sérülések segítik felszaporodását. A nőstény ugyanis a kéreg sebzésein, repedésein keresztül, a héjrészek alá helyezi petéit. Hazánkban évente három nemzedéke is fejlődhet, mert az egy hétig tartó peteérlelődést - tudományosabban embrionális állapotot - háromhetes lárva fejlődési szakasz követi, ezután bebábozódik, s mintegy két hét után kirepül a kifejlett gubacsszúnyog. Így tehát összesen kb. hat hétre van szüksége egy nemzedéknek. Ezek után nem kell csodálkozni, hogy gyorsan fellapoztam Bognár-Huzián Növényvédelmi Állattan című könyvét, hogy megnézzem milyen kártevői lehetnek még a málnának. Találtam leírást a málnabogárról, pontosabban kis málnabogárról (Byturus tomentosus), a málnasodró tükrösmolyról (Notocelia uddmanniana), de itt kell megemlítsem a ma már málnára specializálódott kis málna levéltetűt (Aphis idaei) is, hogy csak a málna nevét magába foglaló kártevőket soroljam. Mert ezeken kívül még számos kártevője van a málnának. Az idei nógrádi aktualitás például a gyapjaspille hernyó invázió volt, amelyek nyomán levél nélkül maradtak a bogyósok arrafelé. Nálam a védekezés a vas lesz, azaz az ásó - de ahol málnaszörpnek valót is kertből szeretnék szüretelni, ott bizony nehéz lehet elkerülni a vegyszeres növényvédelmet. És akkor még nem is hoztam szóba a vesszőfoltosságot okozó gombás betegségeket. A legismertebb a didimellás vesszőfoltosság, amihez nagyon hasonlít a leptoszfériás vesszőfoltosság is. A sokgazdás - polifág - kórokozók közül pedig a legtöbb gondot a szürkerothadás, más néven a botritiszes betegség okozza. Ezeket már nem várom be ebben a városi kert-udvarban. Inkább megélezem az ásómat. drip.