Tavasszal kimértünk egy darabkát a házkörüli füves részből s konyhakertté alakítottuk. Került bele borsó, fok- és vöröshagyma, paprika, paradicsom, saláta és karalábé, sárgarépa s petrezselyem, de jutott hely néhány sor burgonyának is, a kert végében pedig a kabakosok arzenálja terpeszkedik hatalmas leveleivel, úgymint főzni és sütni való tök, csillagtök és cukkini, hogy az uborkáról meg nem feledkezzem.

Egy-két szál kapor is előbújt a sorok között, nyilván az előző tulajdonos hagyatékából, amelyek aztán a kovászos uborka üvegében landoltak.

Az első veteményesbéli kellemetlenséget egy vakond okozta. Akkora légző-halmokat túrt a krumpli sorok közé, mint amekkorára töltögettük a burgonyatöveket. Az igazi gondot azonban a sokkal kisebb földalatti járatokról árulkodó domborodó repedezett vonalak okozták - lótetű kezdte kiépíteni közlekedő alagútjait. Kivártam, míg a vakond sorban megkereste a lótücsköket s mikor elfogyott ez a csemegéje el is hagyta a terepet. Ezután több vakondtúrást már nem is láttam a kertben. Lehet ez egyéni szerencse is, de ha átnézek a szomszédba, ahol mindenféle vegyszerrel védekeznek a lótetű ellen s üldözik a vakondot, mégis olyan a kert, mint a főváros útfelújítások idején - talán mégsem csupán a szerencse dolga volt, hogy kivártuk a kert ökológiai egyensúlyának kialakulását. Miért merem ezt leírni? Mert a lapulevélnyi tök s cukkini leveleinek árnya alatt erdei békák hűsölnek, a virágoskert kánainak levelén egy zöld leveli béka lakik és zöld gyíkok cikáznak a kövek között szöcskékre vadászva. No persze ettől ez még nem lett bio-kert, legfeljebb a vegyszermentes jelző illene rá, hiszen a bio jelzőt több éves ellenőrzött termesztési feltételek után lehet kiérdemelni a Biokontroll Kht. igazolásával.

De térjünk csak vissza az uborkához, ha már uborka szezon van, amikor ezeket a sorokat írom, így július közepén, ebben az emlékezetes kánikulában. Merthogy a hőségriadó harmadik fokozatát éppen most rendelték el először, mióta bekalibrálták a meleg napokat. Ez a hőség meg is hozta a melegkedvelő kártevők közül az üvegházi molytetűt. Ezek az igen apró, 1,0-1,3 mm-es szabad szemmel alig látható fehér színű szívogató kártevők a melegházakban nevelt hajtatott zöldségnövények termesztőinek okoznak igen komoly gondokat. Fehér színűk miatt liszteskének, vagy lisztecskének is nevezik. Itt a kertben, amikor megmozgatom a leveleket, kis fehér felhőcskék reppenek fel, de érdemleges kártételüket ezidáig még nem fedeztem fel. Naponta lesem vajon milyen természetes ellensége tarthatja féken szaporodásukat itt a szabad ég alatt? Az uborkát ugyanis szinte naponta kell szednem, ha nem akarok tökméretűeket behozni a konyhára, ezért a vegyszeres pusztításukat elvetettem. Sok katicabogarat sem láttam a kertben, hiszen azok is fogyasztói lehetnek a molytetűnek. A liszteske ellen a biológiai védekezésben - lévén hivatalosan is üvegházi molytetű a neve s elsősorban az üvegházakban okoz gondot - egy fürkészdarázs fajra és a ragadozó poloskákra számíthatunk. Nevezetesen az Encarsia formosa nevű fürkész darázsra és a Macrolophus caliginosus vagy M. pygmaeus néven ismert ragadozó poloskákra, amelyeket manapság a permetező szerekhez hasonlóan, csomagolásban is kapni lehet. Csak ki kell engedni az üvegházban s máris nekilátnak elfogyasztani a liszteskéket.

Poloskát viszont csupán a kapor ernyőin láttam. Szép piros-fekete csíkos pajzsos poloskákat (Graphosoma lineatum), amelyek - a leírások szerint - nemcsak a növények nedveivel táplálkoznak, hanem olykor ragadozásra is elragadtatják magukat. És ha már szóba kerültek a ragadozó poloskák az almafa levelén találkoztam egy tüskés címeres poloskával (Picromerus bidens) is, amint éppen egy - a térségben szerencsére már utolsó mohikánnak számító - gyapjas pille hernyóját szívogatta.

Ebben a lisztharmatra ugyancsak hajlamosító időben a gombáknak is utána néztem a leveleken. Bizony a tökön megjelent ez a kórokozó nagy fehér foltokat rajzolva a levelekre. Csak idő kérdése - mindkét értelmében, azaz mind az időjárás, mind a napok száma értelmében - hogy mikor fog átterjedni az uborkára is ez a kór „behintőporozva” a leveleit. Egyelőre csak a hőségtől lógnak lankadtan levelei, pedig minden hajnalban megpróbálom felüdíteni földön szétkúszott szárai közé s levelei alá becsúsztatott locsoló tömlőből csurgatott vízzel.

Befejezésül tekintsük át milyen kártevői s kórokozói ismertek az uborkának. Ha már ennyi szó esett a liszteskéről, olvashattunk róla a lap januári számában is. Azért, hogy jusson hely a történetem igazolására készített felvételeknek is ezen az oldalon - a kártevő és kórokozó listát szép illusztrációkkal megtekinthetik a www.mmk.szie.hu/dep/kertészet/ta/zoldseg/uborka/novved.htm honlapon. Végtére is uborkaszezonban most ennyire futotta. Befőzésről majd legközelebb.

drip.