Gyönyörű 2 hetünk volt, van az ősz kezdetén. Folyamatosan sütött a nap, a nappali hőmérsékletek a nyarat idézték, s az őszre csak az éjszakai lehűlések figyelmeztettek. A nagymértékű hőingadozásnak a következménye a bőséges harmat, ami a reggeli-délelőtti órákban sokáig nedvesen tartotta a növényzet felszínét. Emellett tartóssá vált a magas relatív páratartalom, ami napközben is 70-90% körül mozgott.

Ez a szép ősz sokat lendített a betakarítások menetén, a napraforgó a végéhez közelít, halad a kukorica, s lassan leszedik a korai szőlőfajták termését is. Közben már elindult az új szezon, elvetették a repce nagy részét, s a talajmunkák már a kalászosok számára készítik a magágyat.

Pár napig még ilyen kedvező körülmények között dolgozhatunk a határban, folytatódik ez a nyár végi időjárás. Aztán szombaton megérkezik egy hidegfront, a meteorológusok azt mondják, megérkezik az ősz. Ez egy kis esőt, szelet és nagymértékű lehűlést hoz. Szombaton az északi-északnyugati tájakon csak 15 oC lesz a nappali csúcs, valószínűleg ez majd sokakat meglep.

A következő héten kisebb esők előfordulhatnak, s jellemzően csak 15-19 oC közé emelkedik nappal a hőmérő higanyszála, míg az éjszakai hőmérséklet 10 oC alá esik. Ezt még tetézi a gyakran megerősödő szél. Mondhatjuk, nem lesz jó idő, de azért a betakarítások még ilyen körülmények között is haladhatnak.

Ritkán fordul elő, hogy a napraforgó betakarítása hamarabb befejeződik, mint a repce vetése. Most ez is megtörtént, legalábbis az Alföld déli tájain már alig van lábon álló napraforgó, van viszont elvetetlen repcetábla. A kettő összevetése leginkább időbeliség miatt történt, nem szakmai szempontból.

repce

Szép, egyenletesen kelt repceállomány, most 2-4 leveles állapotban – A szerző felvétele

Nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy napraforgó után mit vetünk, hisz a szklerotiniumos (fehérpenészes) szártőkorhadás, majd tányérrothadás a tenyészidőszak vége felé most is megjelent, s tudjuk, a szklerociumok több évig megőrzik fertőzőképességüket a talajban.

A parlagfű virágzik, ontja a pollenjét, s az a levegőben lebegve messzire eljut. Ez a szép nyárutó talán mindenkinek jó, kivéve az allergiásokat. Részükre jó hír, hogy a napraforgó betakarítása, majd a tarlók elmunkálása nekik is segítséget ad, kevesebb lesz az allergiát okozó növényből.

Aki kalászost tervez napraforgó után, annak van ideje a szármaradványokat felaprítani, bedolgozni a talajba. A repce és más korán lekerülő növények után már megmunkálták a talajt, s indul a rozs, majd az őszi árpa vetése.

Amennyiben továbbra is a száraz körülmények maradnak – száraz talaj, száraz időjárás –, úgy érdemes hengerrel tömöríteni a talajt.

Az őszi búza tekintetében még csak az árvakelésről beszélhetünk, ami kikelt a megmunkált tarlókon. Mostanra már 5 leveles állapotot is elért, sőt egyes helyeken már a bokrosodás kezdetén tart. Kórokozó alig található rajtuk, s a kártevők sem támadták meg a kis növényeket.

Az őszi káposztarepce vetése még folyamatban van, de általában már a vége felé tartanak. Kivétel a sokat emlegetett Dél-Alföld, ott kevés csapadék hullott a tenyészidőszakban, s a nyár végén is elmaradt a várt eső. Emiatt több termelő még kivár a vetéssel, abban reménykedik, hogy a jobb minőségű magágyba történő vetést meghálálja a növény, gyorsabban, egyenletesebben kel, s a tél kezdetére eléri az optimális fejlettségi állapotot. Senki sem látja az időjárás alakulását egészen a tél kezdetéig, így a siker lehetősége elméletben adott, de a rendelkezésre álló idő egyre fogy.

A nagy esőzések előtt (2 hete) elvetett állományok szerencsés körülmények fennállása esetén kikeltek (talajtól, technológiától függően viszonylag egyenletesen), általában szik-valódi kétleveles fejlettségűek, de lehet találni már 4 valódi leveles állományokat is.

A preemergens gyomirtások eddig hatékonynak látszanak, kimosódás vagy fitotoxicitás csak a lazább szerkezetű talajokon fordult elő.

A kikelt állományokon a rovarölő szeres csávázás ellenére a repcebolhák kártétele, jelenléte megfigyelhető. A károsítás legfeljebb gyenge mértékű, inkább csak a sziklevélre korlátozódik, s az állomány ~50-60%-án figyelhető meg.

repce

A repcebolha és a repcedarázs együttesen csúnya munkát végeznek – A szerző felvétele

Az esős napok kedveztek a peronoszpórafertőzésnek is. A legtöbb hibriden észlelhetők a tünetek, főleg a szikleveleken. A betegség gyenge mértékű jelenleg a növények ~20%-án.

Amennyiben marad a száraz, meleg időjárás, a bolhák fokozott kártételi veszélyére kell számítani, a csávázott vetőmag mellett esetleg állományvédelemre is szükség lehet. Az árvakelésű repceállományokban és a zöldítésre elvetett keresztesvirágú növényeken (pl. mustár, olajretek) nagymértékben felszaporodott a repcedarázs, ezért különösen a későbbi vetésű repcetáblákon, illetve elhúzódó kelés, fejlődés esetén fokozottan figyelni kell a kártevő megjelenésére.

repce

Nem csalás – kikelt repceállomány s rajta a repcedarázs álhernyója – A szerző felvétele

A kukorica elérte a sárgaérés-teljes érés állapotot, amit jelez az is, hogy a levélzete felszáradt, a csövek 80-100%-a lefelé fordult. Ez a kellemesen meleg nyárutó segített a szemek vízleadásában is, mostanra víztartalmuk általában 10-16% körüli mozog, vagyis a természet jelentős költségmegtakarítást adott a gazdáknak. A növény betakarítása felgyorsult, jól halad.

Károsítók gyakorlatilag már nincsenek az állományokban, esetleg egy-egy amerikaikukoricabogár-imágót lehet még találni, de kárt már nem okoz. Látható viszont a korábbi károsítás nyoma, gondolok itt a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke hernyóinak táplálkozására. Az idén a gyapottok-bagolylepke kisebb mértékű kárt okozott, de a kukoricamoly csőfertőzése sem kiugróan magas, 1-10% közötti. Gócokban, főképpen monokultúrás területeken szártörés is megfigyelhető, 1-5%-os gyakorisággal.

A kártevők után megjelent a fuzáriumos csőpenész. Eleinte a számára kedvező körülmények között gyorsan terjedt, egyre több csővégen jelent meg a betegség tünete. Aztán a hőhullám, majd a mostani száraz, napos időszak lelassította a betegség terjedését. A tüneteket jellemzően csak a csővégeken találjuk, s az Alföldön általában 5-10% közötti a fertőzöttség gyakorisága, de előfordul 30%-os fertőzöttség is némely állományban. A Dunántúlon ennél kedvezőbb a helyzet, ott 2-5% a tünetek gyakorisága.

A paprika és paradicsom szedése folyamatos. Helyenként a baktériumos betegségek komoly gondot okoznak, azonban a gyors szedés lehet már csak a gyógyír.

paprika

A paprika élvezi a jó időt – A szerző felvétele

Az uborkának kedvezett az elmúlt hét, a kellemes melegben még szépen növeli a terméseit. Sajnos a kórokozóknak (baktériumos szögletes foltosság, uborkaperonoszpóra) is kedvez a reggeli harmat és az enyhe meleg, azonban növényvédelmi teendő már nincs.

uborka

Az uborka is élvezi a jó időt – A szerző felvétele

A káposzta továbbra is fejesedik. Az alternária fertőzöttségi szintje 5%-on stagnál. A gyapottok-bagolylepke-kártétel 5-10% körüli, néhány helyen a 15-20%-ot is eléri.

Az alma és körte is beérett, illetve fajtától függően érésben van, betakarítása folyamatos. A varasodás újabb tünetei a lombon és gyümölcsön nem jellemzőek. A lombfertőzés általában gyenge mértékű, de több (kisebb) ültetvényben közepes mértékű fertőzéssel is találkozhatunk. Gyümölcsön szintén gyenge mértékű a fertőzés, a gyümölcsök ~3-10%-án.

A lisztharmat-fertőzöttség nem változott az előző időszakhoz képest. A sodrómolyok kártétele a gyümölcsök legfeljebb 2-3%-ára korlátozódik le. A foltosszárnyú muslica előfordulása almaültetvényekben hasonló az előző időszakhoz, észlelési szintű, átlagosan 2-5 db imágó/csapda/10 nap. Nagyobb kárt az almamoly hernyója okozott, a károsított gyümölcsök aránya a növényvédelem intenzitásától, szakmaiságától függően 2-10% közötti. Mostanra már leállt a kártevő rajzása, s lassan a hernyók is elhagyják a gyümölcsöt.

Marad viszont a moníliás gyümölcsrothadás, amelynek kiindulópontja a károsított gyümölcs, de a terjedésének már nem feltétlenül szükséges a rágás. Sajnos a betegség még mindig terjed, a kár mértéke akár a 10-15%-ot is eléri.

gyümölcs

Ez egy kései érésű nektarin s a moníliás gyümölcsrothadás – A szerző felvétele

Folyamatosan halad a szőlő szüretelése, a fajtától és a mérettől függően helyenként a vége felé tart (~80-90%). A töppedő bogyókból kevesebb a léhozadék, illetve a savak csökkenése ronthatja a minőséget.

A lisztharmat fertőzése lombon tovább erősödött, a kazmotéciumok képződése folyamatos és intenzív. Szinte mindenütt közepes fertőzés jellemző, a termőtestek ~50%-a citromsárga, ~20%-a őzbarna, ~30%-a fekete, ami az érettségre utal. A peronoszpóra fejlődése stagnált az elmúlt időszakban, főleg a korábbi fertőzések nyomai láthatók az ültetvényekben, a nyugati tájakon erősödő (akár 50-70%-os) lombhullással.

A szürkerothadás mértéke tovább nőtt, a fürtfelület fertőzöttsége ~20-30%-os. Sajnos e betegségnek az érett bogyók mellett a reggeli harmat és a magas relatív páratartalom is kedvező, tehát további terjedésére kell számítani, amit majd a szüret állít meg.

Az amerikai szőlőkabóca rajzása észlelési szintű. A foltosszárnyú muslica előfordulása szőlőültetvényekben fokozódó, főleg a túlérett, sérült terméseken (elsődleges kártétel eddig itt sem bizonyítható).

A dióburoklégy (Rhagoletis completa) rajzása a dióültetvényekben még észlelési szintű.

A mezei pockok és kicsit meglepő módon a hörcsögök is kezdik magukat befészkelni a tárolókba az egyre hidegebb éjszakák miatt. Az őszi vetések kisorolása után majd keresik a szabadban is a telelőhelyüket, ahol a táplálék is biztosított.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.