Ambrus Lajos író, Kovács Gyula hagyományőrző pomológus, erdész és Szarvas József színművész Tenk László festőművész és házigazdaként Gallai Máté fogadták az érdeklődőket, a Hetési Értéktár pedig a tájegységből hozott helyi különlegességekből készített bőséges kóstolójával kínálta az érdeklődőket. Italok közül Kovács Gyula századik tájfajta körtéjéből a sárkörtéből készült pálinkája méltán vívta ki a kóstolók elismerését.

Ambrus Lajos megnyitóját Szarvas József olvasta fel:

A Duna-medencében élő ember őstudása és tapasztalása, hogy az élet nem más, mint egyensúly és harmónia. Egyensúly: világgal, belső vágyakkal. Harmónia: környezettel, embertársakkal, állatokkal. A természeti ember értette környezete tanítását, felismerte a természet körforgását és belátta a munkája teremtő jellegét. Alapított, épített. Mindent, ami fontos: családot, kultúrát, civilizációt.

Az élet ezer dolga közt azt is természetesen ismerte fel, mely időszak és napszak a legalkalmasabb a gyümölccsel, a mindennapi élet e szükséges kellékével való hatékony foglalatosságra. Március 25-ét, Gyümölcsoltó Boldogasszony napját különösen szerencsésnek tartotta: a tavasz, az új élet reményének köszöntése mellett az egyházi hagyomány szerint Mária ekkor fogadta méhébe Jézust. Ahogy a középkori, 16. századi magyar pálos, Csanádi Albert szerzetes is megemlékezik róla himnuszában: „Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek / angyali dicséretét, / melybe szállva ég Királya / formát öltött, emberét”. Eleink természeti-botanikai tudása így kapcsolódott össze a lélek ünnepélyes működésével, az élet szakrális jellegével.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a magyar hagyományban a gyümölcsfák szaporításának legalkalmasabb időszaka. Számos néprajzi emlék, szakrális és gazdaságtörténeti gyűjtés szól erről a tudásról és hagyományról Udvarhelytől Csongrádon át Zaláig. Viszont ha ma azt mondjuk: őrizd a jövődet! – egyszerre szól felszólítás és aggódás a mondatban. A veszélybe sodort jövőt sejtteti, hogy bajban az ökológiai sokféleség, bajban tudásunk, ismeretünk fűről-fáról-szellemről, saját környezetünkről. Pusztul, egyben el is felejtettünk sokféle tradíciót – így a magyar gyümölcskultúra páratlan sokszínűségét és gazdagságát. Pedig még Bereczki Máté, a legnagyobb magyar gyümölcsész ezernél is több gyümölcsfajtát írt le a Kárpát-medencében a 19. század végén. Apáink-nagyatyáink-dédapáink idejében mindez még a természeti valóság alkotóeleme volt, elválaszthatatlan része az emberi életnek.


Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a teremtés napja.

A Tündérkert-mozgalom minden tájegységet, régiót és falut arra támogat és buzdít, gyűjtse össze, leltározza fel saját lakóhelye pusztuló, már nyomokban is alig föllelhető gyümölcsészeti hagyományát. Avasson be saját földje, környezete múltjába – ezzel népszokásaiba, gasztronómiájába, szellemtörténetébe. Minden érdeklődőtől kéri, tanulja meg a szemzés és oltás nemes tudományát. Tegye meg az első lépést egy régi, ezerarcú gazdagság visszahódítására.

Mindenki ültessen egy fát nagyszülei hagyatékából!