A szeptember igazi betakarítási hónapja a konyhakertnek. De még a díszkertnek is, hiszen az elvirágzott dísznövényekről is le kell vágni a hervadó virágokat. Már ha nem a vázában hervadtak el. Nálunk a virágoskert ugyanis virágzik, abban gyönyörködünk, s nem vágjuk le a szép, színes szirmokat. De maradjunk egyelőre még a konyhakertnél!
A gyökérzöldségek felszedésére is rákészülhetünk. Fajtától s vetésidőtől függően már szeptemberben megkezdhetjük a petrezselyem, sárgarépa, zeller, cékla és fekete retek felszedését, ami ugyan egészen november végéig is elhúzódhat. Arra azonban érdemes figyelni, hogy felszedésük előtt legalább két héttel szüntessük be az öntözésüket, illetve igyekezzünk kivárni ennyi csapadékmenetes napot, a jobb tárolhatóságuk érdekében.
Általában szeptemberre bepirosodik a fűszerpaprika is. Érdemes hát az „érett” piros paprikák leválogatását megkezdeni, a hozzáértő termesztők azonban a szebb szín és a jobb minőség céljából még akár egy hónapig is utóérlelik. Ezt mi is könnyen megtehetjük, ha a paprikát kocsányánál átszúrva felfűzzük, s a füzért száraz, szellős helyen fellógatjuk. Ilyen paprikafüzéreket látni a kalocsai, cecei gazdák házainak eresze alatt, akár azok díszeként is.
Az utóérlelésnek köszönhetően a színanyagok stabilizálódnak, így őrlés után s a tárolás során már nem vesztik el szép, mélyvörös színűket. És ami a legfontosabb: az így szárított termésen a penészgombák sem telepednek meg, aminek veszélyeiről a néhány éve importból polcokra került, ugyancsak szép színes paprikák minőségromlási bulvárbotrányairól olvashattunk.
Szeptemberre bepirosodik a fűszerpaprika is – A szerző felvétele
Az idei indiánnyár szeptember első napjait is aranyló meleggel köszöntötte, ne késlekedjünk a paradicsom befőzésével sem. Szomszédasszonyomat ugyan paradicsomvész sürgette, s kármentő befőzésbe fogott. A paradicsom pedig igazi utóérésre képes. Még napra sem kell tenni, hogy körbepirosodjanak a bogyók. Aki azonban valódi paradicsomízre vágyik, jobb, ha a növényen várja be a termése teljes érését. Megjegyzem – mai szóhasználattal –, ezt ugyan „retro” paradicsomíznek minősítik a fiatalabb fogyasztók, akik már a kereskedők kedvére nemesített „pultálló” paradicsomfajtákon nőttek fel.
Sokszor látni a bogyókon zöld foltokat a kocsány körül. Ezt zöldtalpasságnak nevezik, ami általában tápanyag-ellátottsági problémára vezethető vissza, jóllehet egyes fajták még hajlamosak is rá. Ugyancsak tápanyaggond – konkrétan kalciumhiány – okozza a napégés néven ismert tünetet, amikor a bogyókon világos, fehér, később besüppedő, barnuló, elhalt foltok keletkeznek. Az igazi napégés tünetét azonban valóban a napsugárzás okozza. Ekkor a kezdetben fehér foltok pergamenszerűen beszáradnak. Az idei nyár pedig bővelkedett is olyan alkalmakban, hogy megismerjék a kertészkedők ezeket a tüneteket.
És ha már leszedtük a paradicsomot, paprikát, és még ún. rétesalmánk (savanyú és harsogva szeletelhető) is van, akkor nemcsak lecsó- vagy paradicsomlé-befőzéssel készülhetünk a télre, hanem paradicsom-paprika-hagyma pürével is, amit ketchupként szoktunk használni virslihez, pizzához, főtt húsokhoz. Számtalan receptváltozata közül egy sokszor kipróbált, kedvelt változatával fejezem be a szeptemberi paradicsomtémát.
Hozzávalók: 3 kg érett paradicsom, 1 kg zöldpaprika, 10 fej vöröshagyma, 10 db rétesalma, 20-25 szem fekete bors, szegfűbors, szegfűszeg, 2-3 db fahéj, evőkanálnyi só, 2 dl ecet a 15 százalékosból, 30-35 dkg cukor.
Az összevágott paradicsomot, paprikát, hagymát s almát a fűszerekkel együtt kis lángon kevergetve fél óra hosszan főzzük, majd az egészet lepasszírozzuk, és a sűrítményt ecettel, cukorral, sóval ízesítve még 10-15 percig főzzük, hogy besűrűsödjön. A sűrítmény elkészítéséhez egyébként még ma is a paradicsomdaráló – a kvódlibet – a legalkalmasabb eszköz.
Visszatérve a konyhából a kertbe: az imént emlegetett sárgarépa, petrezselyem, paszternák, zeller, cékla és fekete retek betakarítása mellett szót érdemel még a feketegyökér is mint egy igazán télálló gyökérzöldség. Kevéssé ismert növény, ezért idemásolom a Wikipédiából, mit érdemes tudni róla:
„Akár 40-50 cm hosszú, kb. spárgavastagságú fekete rudak, általában még némi földdel is a héjukon. Igazán akkor jók, ha szép egyenesek, és nincsenek rajtuk rücskök, illetve akkor igazán frissek, ha feltörve ragadós lé folyik ki belőlük. Utóbbi tulajdonsága egy kicsit meg is nehezíti a kezelhetőségét, hisz hámozás közben is megszáradt ragasztó érzetét kelti a kezünkön. Épp ezért is ajánlott először a földet alaposan lemosni, majd gumikesztyűvel, folyóvíz alatt hámozni.
A gyökér fekete héja alatt hófehér belső rejlik, ami nagyon könnyen és hamar megbarnul, ezért hámozás után azonnal citromos hideg vízbe kell áztatni. Elkészítését tekintve szinte mindent megcsinálhatunk vele, mint amit a spárgával is – azaz párolhatjuk, megfőzhetjük, megsüthetjük s karamellizálhatjuk is. Itt is érdemes megemlíteni, hogy a főzés során is elég sok ragacsos folyadék fő ki a feketegyökérből, megnehezítve a felhasznált edények tisztítását. Ízét tekintve a spárgára és a fehérrépára emlékeztet. Felszedni októbertől lehet, de a talaj állapotától függően egész télen szedhető, fagymentesen tárolni nem kell.”
Egyéves feketegyökértő – A szerző felvétele
Végül néhány tipp, mit vethetünk, ültethetünk a felszedett növényeink helyére.
Ilyenkor jön el az őszi fokhagyma ültetésének az ideje, a tormát is szeptemberben telepíthetjük, de a rebarbarát is legjobb ősszel telepíteni. Szeptemberben vethetjük még a sóskát, spenótot – kis szerencsével még az idén kóstolót is szedhetünk belőlük – és áttelelő salátát.
És ha már az ültetés is szóba került, érdemes újragondolni, hogy elférne-e még egy gyümölcsfa is a kertben. Az őshonos gyümölcsfák reneszánszát éljük, és a lerakatok is forgalmaznak néhányat közülük, nem érdemes késlekedni a tájékozódással gyümölcsfatémában sem. A Hajnal-táj valóban kora reggeli műsorában is emlegették, legutóbb a Pónyik alma volt a főszereplő benne.
Nálunk idén már Batul alma is jutott az asztalra a kertből – A szerző felvétele
_fill_540x300_0.jpg)
