A szilázsok mikotoxin-tartalma rontja a tejelő tehenészetek hatékonyságát

2021. szeptember 23., csütörtök 18:17:13 / BIOMIN Magyarország Kft. ▪

A tehenek tejtermelésének növekedésével a tápanyagigényük is egyre nőtt az utóbbi évtizedekben. A bendő befogadóképessége ezzel szemben behatárolt, így már nem elegendő egyszerűen csak silózni, hanem minőségi szilázst kell készíteni!

Ugyanakkor sajnos a magyarországi szilázsok kb. 20 százalékának a felső 20-30 cm-es rétege romlott, nagy részük megbontás után melegszik vagy kora tavasszal megerjed, amely messzemenően befolyásolja a szilázs mikrobiológiai állapotát, így a mikotoxin tartalmát is.

DON-, T-2-toxikózis miatti ketózis, sántaság – fotó: BIOMIN Magyarország Kft.

Az aflatoxin M1 megjelenése a tejben ugyan csak a jéghegy csúcsa, ám fontos gazdasági kárt okoz. Kevesebbet foglalkozunk azonban a szilázsban lévő zearalenon szaporodásiológiai, a trichotecének (DON, T-2, HT-2) tejtermelést csökkentő és a fumonizin immungyengítő hatásával, amelyek láthatatlanul okoznak veszteségeket.

A mikotoxin-szennyezettség tekintetében nincs biztonságos szint és minden esetben nagyon összetett problémaként kell kezelnünk. Ugyanis figyelembe kell vennünk néhány tényt:

- a mikotoxinok kémiailag igen stabilak és ellenállóak a hőmérséklettel, tárolási és erjedési folyamatokkal szemben

- nagyon nehéz reprezentatív mintát venni, mivel a mikotoxinok egyenlőtlenül oszlanak el a szilázsban és gyakran alakulnak ki toxinos gócpontok (“hot spot”)

- általában csak 5-8 mikotoxint vizsgálunk, de több mint 1000-et ismerünk ténylegesen (soknak nem tisztázott még a káros hatása)

- szinergista hatások léphetnek fel bizonyos mikotoxinok között (két mikotoxin együttes hatása sokkal nagyobb, mint az egyes toxinok hatásának összege)

- olyan maszkos mikotoxinok jelenléte, amelyek akkor keletkeznek, amikor a mikotoxinok kötődnek bizonyos növényi tápanyagokhoz, amely észrevehetetlenné teszi őket a legtöbb vizsgálati eljárással szemben

- különleges befolyásoló tényezők, amelyek az állatok érzékenységét befolyásolják a mikotoxinokra (kor, fajta, ivar, faj, a vírus jelenléte, baktérium stb.)

Mikotoxikózis miatti a talpfekély marhában – fotó: BIOMIN Magyarország Kft.

A mikotoxin-kockázatot a szilázsban több szinten csökkenthetjük:

A szántóföldön védekezhetünk a vetésforgó alkalmazásával, gombarezisztens növények termesztésével, a gombák kémiai és biológiai gátlásával.

A szilázs készítése során tartsuk be a megfelelő higiéniát (földdel szennyeződés), alkalmazzunk megfelelő szilázs-adalékanyagokat (Biostabil^® Plus, Biostabil^® Mays), tömörítsünk megfelelően és zárjuk a silót légmentesen (lehetőleg 1 napon belül).

A kitárolásnál figyeljünk a szilázs leszedésének mértékére (télen 25 cm/nap, nyáron 50 cm/nap minimum), ne használjuk fel a rosszul tartósított szilázst, valamint alkalmazzunk vegyi adalékokat a nemkívánatos erjedés elkerülésére (BioSil^® Liquid, Biomin^® CleanGrain liquid)

A szilázs feletetésénél az állatok egészségének megőrzésére és a gazdaságos termelés fenntartására alkalmazzunk a TMR-ben mikotoxin inaktiváló adalékanyagokat (Mycofix^® Plus 3.E, Mycofix^® Select 3.E, Mycofix^® Secure).

Fontos a TMR rendszeres vizsgálata a mikotoxinok felkutatására – fotó: BIOMIN Magyarország Kft.

A mai napig csak a Mycofix^® termékeket engedélyezte hivatalosan az EU, a mikotoxinok káros hatásait ellensúlyozni képes készítményként (hatékonyság, biztonságosság, ártalmatlanság)!

A Mycofix^® három különböző stratégia alkalmazásával segíti a mikotoxin-kockázat elleni küzdelmet:

- ásványi anyagok szinergista keverékével megköti a köthető mikotoxinokat (aflatoxin, ergot alkaloidok)

- a nem köthető mikotoxinok enzimatikus lebontása biológiai összetevők által (fumonizin, zearalenon, DON és egyéb trichotecének)

- biovédelmet nyújt a szervezetnek, mivel növényi és alga kivonatokkal támogatja az immunrendszert, védi a májat, valamint az emésztőrendszer nyálkahártyáját.