Első előadója Gara Júlia növényorvos volt, aki bemutatkozójában elmondta, hogy családi gazdaságukban kajszival és dióval foglalkoznak Balatonlelléhez közel, amely egy idősebb magas törzsű és egy fiatalabb telepítésű dió ültetvényből áll. Ez utóbbi a Pedro oldalrügyön termő fajta. Szólt a dió származásáról, miszerint Ázsiából került az európai térségbe, ahol sokkal kisebb termetű, szinte bokor méretű és lényegesen többet terem, mint felénk a magas törzsű fák.
A diónemesítéssel, azaz a hibridek létrehozásával az oldalrügyön termő tulajdonságot igyekeztek átörökíteni és ezzel a növelni a termőképességet. A hibrid egyik szülője a Juglans regia, míg a másik Juglans mandshurica volt, ami megőrizte a fák nagyobb termetét és megjelent az oldalrügyön termő tulajdonság is. Így jött létre a Pedro fajta is. A jó tulajdonságok között figyelemre méltó a későbbi virágzás is, ami a tavaszi fagyok kárkockázatát csökkenti. Meg kell említeni azonban, hogy a Kárpát-medencében is találkozhatunk oldalrügyön termő adottságú diófákkal. Ezek azonban ezt a tulajdonságot nem mindig örökítik tovább és ezért is kedvelik a nemesítők a Pedro fajtát, amely könnyen tovább adja az oldalrügyön termőképességét. A továbbiakban a hibridek termesztésének növényvédelmi problémáit ismertette. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a kórtani gondok leküzdésére 7-9 alkalommal védekeztek, réz és tebukonazol hatóanyagú készítményekkel. Bővebben az előadásról IDE kattintva olvashat.
Külön kitért a különböző cserebogár fajok kártétele elleni védekezés megoldatlanságára, szólt az amerikai lepkekabóca polifág voltáról, mert manapság már alig van növény, amelyen nem találták meg. Így a dión is előfordul. Szemléletes fotókon mutatta be a levélbarkók kártételét is. A dió gubacsatkákat is számba vette, amelyek nem okoznak levélhullást, míg a dió levélatkáról ez már nem mondható el. A fatestben élő nagy farontó és kis farontó lepkéinek a rajzását feromon csapdával viszonylag ellenőrizhetjük, arra azonban figyelni kell, hogy a kis farontó csapdáit nem a lombozatban, hanem a korona fölé kell elhelyezni. Védekezés ellene nem megoldott. A kártevők között az almamoly is számításba jön a dió esetében, mert számottevő dióhullást képes okozni. Már az első nemzedéke is képes kárt okozni. Általában a dió apikális nyílásánál, a kocsány mellett rágja be magát, de később a még teljesen meg nem keményedett csonthéjon is képes átjutni.
Előadásának második felében áttért a dióburok fúrólégy elterjedésének és biológiájának ismertetésére. A dióburok fúrólégy bejelentés kötelezett kártevő és terjedését kötelező megakadályozni. Az előadás részleteit IDE kattintva nézheti meg.
Befejezésül a dió kéregrákját okozó kórokozók ismertetésével zárjuk ezt a tájékoztatót. dr. Karacs-Végh Anita a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Növénykórtani Tanszékén végzett kutatásai eredményeiről számolt be a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Érdi Kísérleti Állomásának Diótermesztési tanácskozásán. 2012 év nyarán Zánka térségében diófák kérgén repedések jelentek meg, amelyekből váladékfolyást is észleltek. Két baktériumfajt sikerült meghatározni a tünetek előidézőjeként, a Brenneria nigrifluens és B. rubrifaciens kórokozókat. Vizsgálataik kiterjedtek a fogékony fajták felderítésére is. Az előadásának további részleteit ITT találja.
