Többek közreműködésével írta: Tóth Magdolna. : Magyarország kultúrflórája - Az alma

Kiadó:
Agroinform Kiadó
Ára:
4000 Ft,-
ISBN:
Oldalak száma:
416
Könyv mérete:
168x238 mm x mm
Leírás:

Prof. Dr. Tóth Magdolna munkássága röviden
tanszékvezető, egyetemi tanár, habil dr., az MTA doktora

A pomológiai és gyümölcsnemesítési tudományos kutatócsoport vezetője, a gyümölcsfaj- és fajtaismerettel kapcsolatos tanszéki diszciplínák kidolgozója, tantárgyfelelőse és irányítója. Tanszékvezetőként irányítja a teljes szervezeti egység tevékenységét, országosan és világszerte kiterjedt kapcsolatokat épített ki a kertészettudomány és a gyümölcstermesztési szakma képviselőivel. Hazai és nemzetközi szakmai és tudományos szervezetek tagja ill. vezetője.  Az MTA Tudományetikai Bizottságának tagja, az MTA Kertészeti Bizottságának elnöke. A kertészmérnök BSc szak és a Kertészettudományi Doktori Iskola vezetője, az Élettudományi Doktori Tanács, valamint az Egyetemi Doktori Tanács tagja. Hazai és nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. 2003. július 1. és 2010. szeptember 30. között a Kar dékánjaként, majd 2010. július 1-től 2011. december 31-ig az Egyetem oktatási rektorhelyetteseként is tevékenykedett.
Főbb kitüntetései: Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2006), Gábor Dénes-díj (2012).

***

Az alma
Malus domestica
Borkh.

Többek közreműködésével írta: Tóth Magdolna

Szinopszis

Az alma a legjelentősebb mérsékelt égövi gyümölcs. A termesztésben bekövetkezett jelentős fejlesztések eredményeként a világ almatermése a világháború óta ötszörösére növekedett. Az utóbbi három év átlagában az évenkénti termés megközelítette a 70 millió tonnát, s ezzel a citrusfélék és a banán mögött az alma a világ harmadik legjelentősebb gyümölcsévé vált. Az 1960-as évek óta Magyarországon is az alma a legjelentősebb gyümölcsfaj, sőt a 80-as években hazánk világelső volt az országban termett, egy főre jutó almamennyiség tekintetében. A rendszerváltás utáni visszaesést követően a 90-es évek közepétől bizonyos fellendülés tapasztalható. A jelenlegi, mintegy 5-600 ezer tonna körüli termés kismértékű emelése, s főleg azon belül a minőségi áruhányad jelentős növelése, a nagy hozzáadott értékű extra minőségű élelmiszeripari félkész és késztermékek körének és mennyiségének bővítése, valamint a fajtahasználat megújítása tartozik a legfontosabb szakmai célok és lehetőségek közé. Ilyen módon az almatermesztés újból a kiugrás egyik lehetősége lehet a magyar agrárgazdaságban.

A fenti célok eléréséhez további ismeretbővítésre és kutatásfejlesztésre van szükség, amihez elengedhetetlen az almával kapcsolatos ismeretek összefoglalása, publikálása. Jelen kézirat szerzője és közreműködő szerzőtársai arra vállalkoztak, hogy a méltán nagyhírű „Magyarország kultúrflórája” sorozatot az almakötettel bővítik, s ezzel teljesítik a sorozat alapítóinak azt a célkitűzését, hogy a legfontosabb termesztett fajok kerüljenek előtérbe a sorozaton belül. Az elkészült kézirat 18 fejezetben tárgyalja az ismereteket és tudományos eredményeket.

Nyelvészeti, néprajzi és művészettörténeti szempontból egyaránt érdekez az, hogy hányféle szóösszetételben szerepelhet az alma szó. Az alma közel 70 oklevéltári adata az alma elterjedésére, a fájára, gyümölcsére és felhasználására vonatkozik. A feltárt 29 nyelvemlék jó kiegészítést ad az alma nyelvtörténetéhez, s az alma és almafa nevét 70 nyelven közli „Az alma neve” fejezet. Megállapítható, hogy nagyon sok nyelven ugyanazzal a szóval illetik mind termő gyümölcsfáját, mind a gyümölcsét. Az alma szavunk ótörök eredetű, s ezen kívül az ótörök, a csagatáj, kazah, kipcsak, kirgiz, türkmén, ujgur nyelvek ugyancsak az alma szót használják e fontos gyümölcs megnevezésére.

A nemes alma rendszertani helyét, rokonságát, a Rosaceae család infrafamiliáris rendszerezését, a Malus nemzetség infragenerikus rendszerezését, a Malus domestica származására és rokonsági körével és a Malus domestica faj alatti taxonjaival kapcsolatos ismereteket a legújabb filogenetikai, taxonómiai, molekuláris taxonómiai (DNS alapú) eredmények alapján mutatja be a II. fejezet. Első hazai közlésnek számít a Malus nemzetségen belüli filogenetikai kapcsolatokat szemléltető ábra. Kiemelkedő értékű a Malus fajok, szinonim neveik és faj alatti osztályzásukról készített, szemléletes táblázatban összefoglalt adatbázis.

Mindezt jól kiegészítik a régészeti adatokkal, kultúr, vallás- és művészettörténeti kutatásokkal is jól alátámasztott archeobotanikai adatok, kultúr- és termesztéstörténeti vonatkozások (III. fejezet). A termesztés történetéről napjainkig ad áttekintést a fejezet, s emellett a nemesítés történetébe is ad betekintést, mely témakör később, a XV/7. fejezetben egészen napjainkig kerül részletes kifejtésre, bemutatva a hazai almanemesítő elődök és a jelenlegi almanemesítési programok céljait és eddigi eredményeit.

Az alma külső (IV.) fejezet és belső alaktana korábban nem publikált ismereteket és eredményeket tartalmazva mutatja be nemcsak általában a termesztett alma sajátosságait,

Hanem a fajtákkal kapcsolatos eredményeket s a fajták e jellemzők szerinti rendszerezési lehetőségeit is. A külső alaktan a teljes külföldi és hazai szakirodalom feldolgozására épült, s korábban nem vagy kevéssé ismert sajátosságokra irányítja rá a figyelmet pl. fajták terméshozási típusaival, a levélprimordiumok szervezésével, a bogernyő virágon belül a megszokottól eltérő virágnyílási sorrenddel kapcsolatban. A belső (V. fejezet) pedig részben a vonatkozó  külföldi és hazai irodalom, részben pedig új szövettani metszetek segítségével ad teljes áttekintést az alma különböző szerveinek anatómiáiról. Közismert, hogy az epidermiszt – fajtájától függően változó vastagságú – kutikularéteg borítja. Figyelemre méltó viszont, hogy e réteg vastagsága összefüggésben áll egyes patogénekkel szembeni rezisztenciával.

Az alma egyedfejlődése (VI. fejezet) fejezet a mag csírázásától kezdve az idős fák öregedéséig, ill., elhalásáig mutatja be az almamagoncok sajátosságait, hangsúlyosan értékelve a keresztezéses nemesítés szempontjából különös jelentőséggel bíró juvenilis fázist s annak rövidítésével kapcsolatos lehetőségeket. A juvenilis magoncok morfológiai sajátosságaival kapcsolatban a szerző saját megfigyeléseit közli. Az almát nem magról szaporítjuk, hanem többkomponensű alany-nemes kombinációból álló oltványokról szaporítjuk, s ezek esetében is elkülöníthetők életkori szakaszok, melyek bemutatása ugyancsak részét képezi e fejezetnek.

Az alma fenológiájának (VII. fejezet) ismerete a termesztésben is nélkülönözhetetlen. Ezért is nagyon fontos az alma éves fenológiai jelenségeiről készített grafikon és az a jól összeválogatott fényképsorozat, amely az alma kiemelt fenológiai fázisait mutatja be. A gyümölcsfenológia korábbi hazai kutatói által kidolgozott fenológiai rendszerek mellett a szerzők először mutatják magyarul a nemzetközileg elfogadott BBCH rendszer főbb fenológiai meneteit és fenológiai fázisait az alma esetében. A hazai és külföldi szakirodalom feldolgozása alapján tárgyalják a hajtás- és gyökérnövekedés, a virágrügy képződés, a virágzás, termékenyülés, gyümölcsfejlődés és gyümölcsérés részletes fenológiáját.

Hazai viszonylatban teljesen újszerű az alma anyagcseréjének (VIII. fejezet) tárgyalása, mivel a szerzők mind a fotoszintézis, mind a szénhidrát-anyagcsere és légzés tárgyalásához a biokémiai ismeretek mellett a molekuláris biológiai kutatások legújabb nemzetközi eredményeit is bemutatják. A másodlagos anyagcsere-termékek nemcsak az őket szintetizáló növényben töltenek be meghatározott, általában védő funkciót, hanem a helyhez kötött növénynek a környezetében élő más organizmusokkal való kölcsönhatását is szabályozzák. Legfontosabb hatásaik pl. a növényi védekezés és a szaporodás elősegítésében és a termések elterjesztésének elősegítésében nyilvánulnak meg. Az almában azonosított allergének két fő csoportja közül az első, leginkább Európa középső és északi régiójában előforduló, pollen-allergénekkel keresztreakciót mutató típusa (Mal d 1 és Mal d 2) kevésbé veszélyes a humán szervezetre, mint a Mal d 3 almaallergén, amelynek drasztikus tüneteit Dél-Európában figyelték meg.

A IX. fejezetben a hajtás- és gyökérnövekedés, a termőrügyképződés, a virágzás és megtermékenyülés, valamint a termésfejlődés élettani háttere olvasható a téma igen gazdag külföldi és hazai szakirodalmának feldolgozása alapján. A legújabb eredmények közül megemlíthető a környezeti tényezők gyümölcsfejlődésre kifejtett hatásáról.

Az alma kozmopolita növényként ismert, de sikeres termesztéséhez jól kell ismernünk a faj termőhelyi igényeit, s az egyes éghajlati, időjárási és talajtani tényezők alakulásával kapcsolatos növényi reakciókat, amelyre a nemzetközi eredmények alapján a XIII. fejezetben kaphatunk fontos válaszokat. Ez mind fontos ahhoz, hogy az alma legjobb termőhelyeit kijelöljük, s sikeres termesztést folytassunk.

A XIV. fejezetben az almatermesztés hazai fejlődésének, változásának bemutatása után összefoglaló jellegű következtetések olvashatók a hazai almatermesztés legfontosabb tapasztalatairól és legfontosabb tudnivalóiról, az ültetvénylétesítéstől a termő ültetvények üzemeltetéséig. Az ültetvénytervezés fontos részkérdése a fajtatársítás, melyre vonatkozóan könnyen alkalmazható módon vannak bemutatva a fajtatársítási lehetőségek, s annak speciális részkérdései a varasodásrezisztens almafajták esetében. A termesztés egyik kulcskérdése a szakszerű integrált vagy biogazdálkodási növényvédelem, amelyhez jó ismereteket nyújt a XI. Az alma betegségei és kártevői fejezet.

Az alma genetikája és nemesítése kiemelt figyelemre tarthat számot, hiszen nemrégiben vált ismerté az alma genomszekvenciája, amelynek első hazai bemutatásával kezdődik a XV. fejezet. A fejezet szerzői nemzetközileg elismert eredményeket értek el az almafajták s genotípusának meghatározásában, valamint a multirezisztenciára irányuló almanemesítésben. Ezért is vállalhatják joggal a korszerű almanemesítés genetikai alapjainak és molekuláris genetikai lehetőségek teljes tárházának bemutatását. Ezt jól kiegészíti a korszerű nemesítési célokról, a korszerűsödött konvencionális nemesítési módszerekről készült fejezetek, megfelelő teret adva abban a Corvinus Almanemesítési Program bemutatásának is. A genetika és nemesítés fejezet értékét mutatja az is, hogy a fejezethez felhasznált irodalmi forrásmunkák száma meghaladja a háromszázat.

Különböző becslések láttak számot a világon fellelhető regisztrált almafajták számát illetően, s talán nem tévedünk, ha a tízezres nagyságrendet elfogadjuk. Elengedhetetlen a fajták közötti eligazodás segítése különböző rendszerezésekkel. Az első fajtarendszertant a XIX. század közepén készítették egymással párhuzamosan német és angol pomológusok. Hazai nagy pomológusaink (Berenczki, Rapaics stb.) ezeket vették át, de a magyar fajták e rendszerekbe való besorolása nem volt problémamentes. Ezért is figyelemre méltó a szerzők által javasolt korszerű fajtarendszerezési módszer, amely egy természetes és mesterséges rendszer kombinációja. Előnye, hogy bizonyos részei rugalmasan bővíthetők, s hogy ebbe minden fajta besorolható (XVI. fejezet).

116 almafajta rövid, de tartalmas leírását tartalmazza a XVII. fejezet négy alfejezete: (1) magyar nemesítésű fajták, (2) Kárpát-medencei régi fajták, (3) honosított fajták és (4) új külföldi klubfajták. Ezt jól kiegészíti a XI. Alanyok fejezet a hazai termesztésben legjelentősebb klónalanyok részletes bemutatásával.

Az utolsó, XVIII. fejezet első része az almatermelés és forgalmazás alakulásával és jelenlegi helyzetével foglalkozik. Fontos ismerni a termelés kontinensek közötti átrendeződését és annak várható hatását a jövőbeni európai és hazai termesztési perspektívákra. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a nemzetközi fajtahasználat beszűkülésének hátrányait és veszélyeit. Hazai viszonylatban is leghelyesebb lenne, ha a nemesítők, szaporítóanyagtermelők, almatermesztők és forgalmazók is magukévá tennék a nagy európai és amerikai gyűmölcsnemesítési hálózatok nézetét, miszerint nemcsak a génbankokban, hanem a termesztésben és a kereskedelemben is újra biztosítani kell a biodiverzitást.

Magyarországon sokáig csak az almasűrítményre gondolt mindenki akkor, amikor az almagyümölcs feldolgozhatósága került szóba. Annak ellenére, hogy külföldön már régóta ismertek más kiváló minőségű almatermékek is. Ezért is nagyon fontos a XVIII/2. fejezet, melyben hazánkban eddig még nem közölt módon teljes leírás van az almából készíthető nagy hozzáadott értékű almatermékekről s azok nyersanyag iránti igényeiről. Az almatermesztési ágazat egyik lehetősége lenne ugyanis a minőségi élelmiszeripar kiszolgálása alacsony költségen termeszthető, rezisztens fajták gyümölcsével.

„An apple a day keeps the doctor away” – tanultuk az angol nyelvtanfolyamon, s ha az olvasó a könyv utolsó fejezetét elolvassa, teljes mértékben elfogadja ennek igazságtartalmát. A Semmelweis Egyetem szakirodalmi adattára és saját kutatási eredményei – részben közös munkában a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékeivel – meggyőzik az olvasót az almagyümölcs tényleges egészségvédő hatásairól.

A farmakológia fejezet jó végszót jelent az egész almakötetnek, amelynek szerzői bíznak abban, hogy a kézirat sok-sok új ismerete meggyőzi a bírálókat és döntéshozókat arról, hogy a kiadási pályázatra benyújtott anyag mielőbbi megjelenését támogassák.

 

4000 Ft,-