Piroska Rentsch : Szeretet koldusa

Kiadó:
Agroinform Kiadó
Ára:
2300 Ft,-
ISBN:
Oldalak száma:
192
Könyv mérete:
130x200 mm x mm
Leírás:

Püspökladányban, a magyar Alföld gyermekeként született. Egy életre magába szívta a természeti táj szépségét, az 50-es évek szegénységének mindennapjait. Regényei, versei is ebben a közegban fogantak. Igazságérzete újra és újra protestál az elnyomottakért, a kitaszítottakért, a megalázottakért. Mély humanizmusa áthatja egész gondolkodását a jobbítás, a szeretet és a segítő kéz küldötteként.

 

2300 Ft,-

A megrendelő szállítási adatai átadásra kerülnek az Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. részére a kiadvány kiszállítása céljából.

Tartalomjegyzék

Tartalom

I. Sorsunk sorsa       
Sorsunk sorsa…
Édesanyámra emlékezve        
Életnek-halála…  
Anyám véres ágya    
A titkok igazgyöngye   
Mosolyogj!
(Gyermekeimnek és unokáimnak)        
Konok kunok gyermeke vagyok én       
A szülőföld íze…        
 
II.  Ha nap lehetnék        
Hol búzavirágok kékje tükröződik az égre…     
Ha…     
Nyár, ifjúság      
Áttörő illat    
A pacalbíró     
Játszani szeretnék…      
Talán…       
Tovalibbent a mondóka…       
Még emlékszem       
 
III. Keserű mandulaillat      
Mint a Napnak fénye     
Akadó – Fakadó        
A Halállal ölelkezik
Minden Nő és Férfi       
Kedves!      
Játsszunk szerelmet – Mondtad        
Fizetett boldogság      
Mégis…        
Keserű mandulaillat       
Csak egy könnyű zápor…        
Mint ifjú nyár       
Szeretem…      
Kérlek, szelídíts meg      
A létnek éltető gyöngye       
Álmatlan a fülledt éjszaka…       
Szerelmed talpig betakarjon…       

IV. Mit vársz?        
Mit vársz?       
Lehet?        
A lepel alatt bármi is történhet      
Világosodik…        
Néma fogadalmak       
Gyűrött hangulatban     
Kövek a vonók        
Fáj és jó…        
Történhetne…        
A Tűz a Kezdetben vala…  
Előtte esett       
Szívedben zöld-ággal…       
Hallod a farkast?       
A Tűz száz szeme…        
Ó mennyi boldog színt lehetne…        
Ugyan – mit is várhatok?        
Élni? Lenni? Égni?        
Bennünk izzik az örökláng     
Pedig de hogy!       
Adni szeretnék        
Kórleírás       
Fura dolog Embernek lenni   
„Belmagasság”       
Európa       
Gondolatok – 2002 októberében       

V.  Uram!       
Uram!     
A világ férges olajág        
Nincs minden rendben     
2002. november 06.
A jelenben múló pillanatok      
Előre!       
Dióhéjban       
A kezdetek kezdetén…     

VI. Szeretet koldusa        
Szeretet koldusa       
Fagyos eső mossa arcukat       
Nemes – Szín – Lelés        
Ősi-pergamen      
Emésztő emlékezet       
Szeretnék adni…    
Törékenyen, öregen, bénán…     
Fátyolok, hercegek, grófok, kalapok…        
Mennyit kellett várnom       
Az Idő görnyedő hídja alatt       
Mohó Látó Kegy…       
Kedves Babits Barátom!      
A költészet-háza     
Óvodai csoportkép        
Világító emlék        

VII. Keserű falat      
Keserű falat        
A Millennium margójára       
S lőn világias – világosság    
Recseg az ártatlan világ        
Zeng az éhezők kórusa!     
Karácsonyi körkép 2000      
Afrikai látkép        
Óh, Uram…        
Vége        
Bibliai igazság       
Semmi sem véd meg…        
Hajlott hátú alázat        
Te – Akinek  van…     
Miért?     

VIII. Korai idő     
Korai idő       
Bár Fa lehetnék…        
Kísértő szín-pár       
Mint a természet        
Fázós álomképek        
Be szép álmok ébrednének… Ha        
Borsodi tájakon      
Az öreg puszta      
Izzik a nyár        
Tegnap még…      
Messze esik Észak a lelkemtől…    
Mint a rózsa csipkéket feslő kelyhe…     
A tenger fénye dajkál…        
Ha repülni tudnék…       
Mi kell még?      
Engemet a Természet ültetett…        
AICHA        
Kertemben lakik a csoda       
Láttam elnyelő óriás vizeket        
Barangolás bajor tájakon        
Nem feledem…        
Borzongat a „Tél”       

IX. Alkonyi jelek      
Alkonyi jelek        
Törlesztés       
Születésnapi gondolatok       
Reszket a lomb bennünk
Ki ad választ?       
Nevek – Évszámok        
És újra szürke-por      
Mondd, miért tűnnek el álmaink?        
Prózai kopások       
Együttérzés    
Zakatolnak a kerekek      
Arcom töredékei…        
Hol végtelen a menedék…     
Már nincs füstje a vonatnak     
Keresztútnál       
Még…    
Nehéz a haladás fölfelé a hegyen…       
Csipkebokrot szőtt körém a nyár…        
Késő az éjszaka…     
Elment     
Nem kell nekem semmi sem        
Vég?

[bezárás x]