A learatott élelmiszeralapanyagok 14%-a megy veszendőbe még azelőtt, hogy kereskedelmi forgalomba kerülne – vagyis még a gazdaságban, a feldolgozás, tárolás és szállítás közben – állapítja meg a FAO legfrissebb jelentése, amely az élelmiszerveszteséget és -pazarlást vizsgálva ad segítséget a megfelelő megoldásokhoz. A dokumentumot a Világ Élelmezés Biztonsági Bizottság 46. ülésén mutatták be Rómában.

A jelentés új módszertant vezet be az élelmiszerveszteség mérésére, részben azért, hogy a gyengepontok az értékláncon belül könnyebben azonosíthatók legyenek. Ezek azok a momentumok, ahol az élelmiszerveszteség mértéke kirívó, esetleg a legnagyobb az élelmezési és gazdasági negatív kihatása.

Egyúttal a FAO az élelmiszerpazarlás csökkentésének szükségességére is felhívja a figyelmet, ami a kereskedelem és fogyasztás szintjén történik, és leggyakrabban az élelmiszerek rövid szavatossága és a megváltozott vásárlói szokások miatt következik be.

„Az élelmiszerveszteség és -pazarlás csak akkor mérsékelhető érdemben, ha megoldásaink a probléma megértésén alapulnak” – mondta a FAO főigazgatója, Csü Tong-jü a jelentés előszavában. Ugyanitt felteszi a kérdést, hogy „miként engedhető meg, hogy több mint 820 millió éhező ember mellett kidobjunk ételt.”

élelmiszer

A betakarítás, a tárolás és a kereskedelem szintjén is keletkezik veszteség – fotó: MTI/Oláh Tibor

A kritikus pontok megtalálása

A jelentésből leszűrhető, hogy az élelmiszerveszteség és -pazarlás mértéke árucsoportonként, értéklánconként és régiónként eltérő, továbbá, hogy a problémát ott lehet orvosolni, ahol a számok a legrosszabbak. Általánosságban elmondható, hogy a zöldségek és gyümölcsök esetében nagyobb a kár mint a gabonaféléknél és hüvelyeseknél az értéklánc egészén, kivéve a termelő és szállítás fázisát Kelet- és Dél-Kelet Ázsiában.

Az alacsony jövedelmű országokban a friss zöldségek és gyümölcsök a fejletlen infrastruktúra miatt romlanak meg, például a rossz tárolás vagy épp a megfelelő tárolási lehetőségek miatt. Hiába az adekvát tárolási lehetőség, a magas jövedelmű országokban is előfordul veszteség az értéklánc ezen pontján, leginkább a technikai problémák, a hőfok és páratartalom rossz beállítása és a túlzsúfoltság miatt.

A jelentés számtalan esettanulmányon keresztül mutat rá azon momentumokra, ahol a veszteség a legnagyobb mértékben történik.

A helytelen betakarítás egy ilyen mozzanat minden élelmiszeralapanyag esetében, emellett a nem megfelelő tárolás, kezelés gyakori ok, melyekért a gazdák a felelősek. A gyökérzöldségek és gyümölcsök kapcsán a csomagolás és a szállítás az igazán kritikus pillanat.

Használjuk a megfelelő ösztönzőket!

A jelentés a probléma gyökereinek feltárására és kezelésére szólít fel és ehhez ad ajánlásokat és segítséget. Az élelmiszerveszteség és -pazarlás csökkentése költségekkel jár, amit a termelők, gyártók és fogyasztók akkor vállalnak, ha az abból származó előnyeik jelentősebbek. Ezért az ösztönzőknek ezen előnyöket kell növelni vagy a már meglévő előnyökről kell jobb információt biztosítani.

A FAO támogatja az országokat a nehézségek és várható pozitvív hatások elemzésében a hatékonyabb intézkedésekért, köztük például az élelmiszerek pazarlására való figyelemfelhívás az élelmiszergyártók és –fogyasztók körében, hogy ezáltal lehessen a döntéseiket jobb irányba befolyásolni. Mindemellett a jelentés megjegyzi, hogy az élelmiszerveszteség és -pazarlás csökkentését célzó intézkedéseknek koherensen kell történniük, és az utólagos nyomon követés és felülvizsgálat sem kihagyható lépések.

élelmiszer

A probléma kezelésére megfelelő ösztönzőkre van szükség – fotó: ©NOOR for FAO/Sebastian Liste

Zsigó Róbert: a mélyszegénységben élők és éhezők legnagyobb része vidéken él, létfenntartásuk a mezőgazdaságon alapul.

Az ülés keretében megemlékeztek az Élelmezési Világnapról is, melynek témája idén: Tetteink alakítják a jövőt, Egészséges táplálkozás az éhezésmentes világért. Az ülésen az Agrárminisztériumot Zsigó Róbert államtitkár képviselte, aki felszólalásában elmondta, hogy a világ népességének növekedésével párhuzamosan nő az élelmiszerek iránti igény, ezért kizárólag a termelés növelése nem tekinthető megoldásnak – írja az Agrárminisztérium közleménye.

Mint fogalmazott: Magyarország 2018-ban a Fenntartható Fejlődési Célok megvalósítására 12 millió dollár támogatást fordított 40 fejlesztési együttműködési projekt keretében. 2019-ben elindult Magyarország eddigi legnagyobb nemzetközi fejlesztési programja az Ugandai Köztársaságban, amely révén hazánk hozzájárul az ugandai lakosság élelmiszer-ellátásának biztosításához.

Zsigó Róbert felhívta a figyelmet, hogy a mélyszegénységben élők és éhezők legnagyobb része mindenhol vidéken él, létfenntartásuk a mezőgazdaságon alapul, ezért fontos a helyi közösségek szükségletein és kapacitásain alapuló megközelítés. A munkahelymegtartás és teremtés, az oktatás és a szolgáltatások biztosítása hozzájárul a vidéki élet vonzóbbá tételéhez, különösen a fiatalok számára.

Magyarországon a helyi kistermelők termékeiket közvetlenül juttatják el a helyi iskolákba, óvodákba, biztosítva ezzel a közétkeztetésben résztvevők változatos, egészséges étrendjét. A kutatás és innováció szintén fontos szerepet játszik, hiszen ezek is javítják a vidéki területek életminőségét, lehetőséget teremtve arra is, hogy a fiatalabb generáció belépjen az ágazatba – tette hozzá.

A Világnapról számos országban, így Magyarországon is megemlékeznek a FAO megalapításának napján, október 16-án. A világnap létrehozása magyar kezdeményezésre született meg, 1979-ben az akkori agrárminiszter a FAO Konferencián vetette fel az élelmezésnek és az élelmezést biztosító gazdáknak dedikált világnap létrehozásának ötletét.