Számítógépes szimuláció segítségével egyes kutatók hasonló környezeti változásokra alapozva  azt a következtetést vonták le, hogy az elkövetkező években fokozott mértékű növénypusztulással kell számolni, minthogy a felmelegedéshez a növények  nagy része nem tudott kellően alkalmazkodni. A kutatók az emelkedő hőmérsékletben, kevesebb csapadékban, megnőtt rovarkártételekben megtestesülő környezeti változásokra várható növényi reagálások megfigyelésére  a számítógépes szimulációk mellett „dinamikus globális vegetációs modellel” (DGVM) dolgoztak.

Eddig ugyanis az egyes környezeti tényezőket külön-külön, nem pedig – miként most – a maguk összetettségében vizsgálták. Abból indultak ki, hogy egy növény vagy egy egész növénypopuláció elpusztulásához vezető különböző mechanizmusok egymástól nem függetlenek, hanem  egymással összefonódva érvényesülnek. Így pl. enyhe teleken a kártevők lárvái nem pusztulnak el, ennek nyomán tavasszal tömegesen indítanak támadást a célszervezetek (=növények) ellen. Ha pedig ezt követően igen forró és száraz nyár köszönt be, a legyengült növények alig képesek fotoszintézisre és annyira legyengülnek, hogy a kártevők könnyű prédájává válnak. Igaz, a növények ilyenkor beindítják a védekezési mechanizmusukat, de mindhiába. A legyengült növények ellen akadálytalan rovartámadás jó példája az északi féltekén tömegesen támadó szúfélék roppant nagy kártétele. Igaz, az egészséges fák kezdetben a szúbogarak rohamát még vissza tudják vetni és jobbára gyantakibocsátással reagálnak arra.