Egyébként bioszénnek vagy zöld szénnek nevezzük a biomassza oxigénmentes, magas hőmérsékleten történő elégetése során visszamaradt anyagot. A bioszén olyan stabil anyag, amely elvileg évszázadokon keresztül változatlan marad, ezért össze lehet keverni a felső talajrétegekkel.

Ennek hatására a növények életciklusa során folyamatosan vonja ki a légkörből a CO2-t, ezzel pedig csökkenti a légköri szén mennyiségét. Szokás az Amazonas-medencében a növényeket, növényi maradványokat parázsló tűz hatásának kitenni. A biomassza egy része ilyenkor elég, nagyobb része a természetes pirolízis során karbonizálódik. A bioszén kedvező hatásainak jobb megismerésére Dél-Karolinában és Idahoban az Amerikai Kutatószolgálat (ARS) kutatói azt vizsgálták, hogy a különböző bioszén-fajták hogyan befolyásolják e régiókban a talajok vízmegkötő képességét.

Vörös kölesből  (Pancium virgatum) nyert bioszén a talajok nedvességtartalmának a növekedéséhez járult hozzá. A kedvező hatás lényegében kétszeres, egyrészt a talaj termékenysége megnő, másrészt jóval több szén tárolódik a talajban – a légtérbe jutás helyett. (Klímavédelem!). Egy másik államban, Iowában végzett kísérletekben bioszenet adva a talajhoz a nitrogén-gázok emissziójának csökkenésére figyeltek fel.

A bioszén alkalmazásával a szarvasmarha-trágyából a nitrogént és foszfort ki lehet vonni, ugyanakkor a belőle készített pelletek stabil trágyaszernek bizonyultak. Összességében tehát a növényi eredetű bioszén a talaj vízgazdálkodásában, a talajtermékenység javításában betöltött szerepe mellett a légszennyezés csökkentéséhez, ezzel pedig a klímavédelemhez is nagyban hozzájárul.

(Agric.Res. 2011, 59,10-12).