Klasszikus megfogalmazásban az agrár-környezetvédelem a környezetvédelmi célkitűzéseknek az agrárágazatot érintő kérdéseivel foglalkozó szakterület. Ennek megvalósításában a támogatási rendszereknek nagy szerepe van, azaz a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módszerek alkalmazásáért folyósított ösztönző jellegű, vissza nem térítendő támogatásoknak (= közgazdasági szabályozóknak). Ez hivatott arra, hogy fedezze az alkalmazott módszerekből származó bevételkiesést, költségnövekedést.
A hiányos információk, a nem elég jól körülhatárolt hatáskörök, a jogi bizonytalanságok tovább nehezítik a hatóságok ellenőrzésének hatékonyságát.
A nemzeti jogszabályozással a társadalom környezeti céljait jobban figyelembe kellene venni, a jelenlegi környezeti és agrár jogszabályok javításával jobban elő kellene segíteni a környezet- és klímabarát mezőgazdasági gyakorlatok fejlesztését.
Mire alapozódik ez a szigorú elvárás?
A természet- és talajvédelmi jogszabályozás terén a célok nem konkrétak, különösen a mezőgazdasági jogban nagy a „deficit”, főleg azért, mert ezen a téren sok a „kiskapu”, azaz a kivételek és a külön szabályozások.
A tartós gyepek szántókká alakítását a sok jogi előírás képtelen megállítani, ugyanúgy a szántókkal határos vizekben a tápanyagok, növényvédő-szerek és állatgyógyászati szerek okozta szennyezést sem tudják megállítani. Végkövetkeztetésként leszögezték, hogy a jelenlegi jogi eszközök elégtelenek a mezőgazdaság okozta környezeti problémák megelőzésében. A jogalkotóknak 22 javaslatot tettek a jelenlegi helyzet javítására. Ezek között szerepel valamennyi trágya- és növényvédő-szerre vonatkozó egységes standardok felállítása, a tartós zöldterületekre vonatkozó egységes védelem, a vízvédelemben érvényes jogi könnyítések leépítése, a légkör védelmét szolgáló követelmények szigorítása.
