Az Európai Unió energiapolitikáját két alapvető tényező határozza meg:

  • Energiahordozó mérlege negatív, azaz energiaforrásai nem fedezik a szükségletét,
  • A mezőgazdaság, pontosabban a növénytermesztés a korszerű technológiák és biológiai alapok felhasználásával képes a szükségletet jóval meghaladó élelmiszer termelésre.

Ebből a helyzetből, mint adottságból következett annak kutatása, hogy mi módon kacsolható be a mezőgazdasági termelés az energia előállításba. Megoldásként négy irány bontakozott ki:

  • Olajos növények, mint alapanyagok felhasználása biodízel előállításhoz
  • Keményítő-, vagy cukortartalmú növények termelése etilalkohol előállításhoz, amit bioetanolként a benzin üzemű gépjárművek hajtóanyagaként lehet felhasználni,
  • Különböző melléktermékek felhasználása biogáz előállítására,
  • Biomassza, mint tüzelőanyag hasznosítása hőnyerésre, vagy erőművekben.

Az EU energiafogyasztásában a megújuló források csupán 5,45 %-ot tettek ki 2006-ban, ezen belül a biomassza hasznosítás 65%-ot jelentett. A Biomassza Akcióterv szerint az EU-ban a megújuló energiaforrásokon belül 50% körüli a biomassza részaránya lehet tervezni biztonsággal (ez Magyarország vonatkozásában a kormányzati számítások alapján 80% körüli).

Az elfogadott Biomassza Akció Terv fő célkitűzése, hogy 2010-ben a megújuló energiaforrás részaránya érje el a 12%-ot, a jelenlegi 5,3%-al szemben. Két elvárást konkrét jogszabályi formában is megfogalmaztak:

  • a megújulókból termelt villamos energia érje el a 22%-ot (2001/77/EK irányelv),
  • a bio-üzemanyagok felhasználása pedig - energiatartalomra vetítve - az 5,75%-ot (2003/30/EK irányelv).

Az 5,75%-os bekeveréshez a mai forgalmat és üzemanyag fogyasztási szintet alapul véve az EU-27 tagállamaiban legalább 13,2 millió t. bioetanolra és 12,1 millió t. biodízelre lesz szükség.

Az EU Bizottság jogsértési eljárás megindítását helyezte kilátásba azon országokkal szemben, akik az adott határidőre nem tesznek eleget e kiszabott feltételeknek. Szankcióként a támogatási alapok felfüggesztése, vagy időarányos € megfizetésére való kötelezés jön számításba - mindaddig, amíg nem teljesít. Az EU törekvésekből kiolvasható, hogy a Bizottság határozottabban érvényt fog szerezni a 2003/30/EK irányelv teljesítésének.

Elkészültek a 2020-ra vonatkozó előkalkulációk is, melyek szerint erre az időre az EU el kívánja érni a bioüzemanyagok legalább 10%-os részarányát a felhasználásban.

Az EU energianövény prémium rendszere 45 €/ha kiegészítő területalapú támogatást biztosít az energianövények termesztéséhez, 1,5 millió ha-ban maximalizálva az így támogatható területet. A támogatásra egyenlőre szükség van, mert a ma rendelkezésre álló technológiákkal az uniós biodízel 60 €/hordó olajár körül válik rentábilissá, ami viszont csak idő kérdése, hogy bekövetkezik.

A világ biodízel termeléséből az EU 90%-ban részesedik, ami döntő fölényt jelez. Nem véletlen az EU bio-dízel iránti érzékenysége, ugyanis az összes üzemanyag fogyasztáson belül a dízel aránya megközelíti a 60%-ot, ráadásul az EU dízelolajból nettó importőr. Második helyen az USA áll, a harmadik világ termelése elhanyagolható, habár innen származik a pálmaolaj, mint alapanyag. Várható, hogy Brazília, India, Kanada, Ausztrália, Malajzia, Indonézia és Fülöp szigetek fokozni fogja biodízel előállító kapacitását, legalábbis alapanyag termelő képességét. Az EU-ban a biodízelgyártás költsége 15-20%-kal magasabb, mint a bioetanol előállítási költsége, ennek megfelelően alakul az árarány is.

Eltérő a biohajtóanyag felhasználása az EU-n belül, a tagországok között is. Svédország és Németország kiugróan magas arányt mutat, és meglepő Csehország magas bioüzemanyag felhasználása.

Az EU-ban a biodízel előállítás fő alapanyaga a repce, ez teszi ki a 85-90%-ot. A termelés nem tartott lépést a kereslet növekedésével, ebből fakadt, hogy az EU 2005-ben a repcemag és repceolaj tekintetében nettó importőrré vált. A közeljövőben az import fokozódása várható. A keresleti piac mellett az alacsony vámtételek (6,5%) is ezt segítik elő, sőt az alapanyagra nincs is vám. Várható, hogy az EU Bizottsága módosítja a biodízel szabványt (EN14214), és a jelenlegi 25%-ról 50%-ra emeli fel az importált szója és pálmaolaj bekeverhetőségét – jelenleg 15% körüli a bekeverési arány. Változtatásra szorul az EN590 szabvány is, amely 5%-ban (energiatartalomra vetítve 4,6%-ban) korlátozza a gázolaj maximális biodízel-tartalmát, ami önmagában tenné lehetetlenné a kitűzött 5,75% elérését, a 10%-ról már nem is beszélve.


Dr. Kovács János