Az Európai Unió energiapolitikáját két alapvető tényező határozza meg:
  • Energiahordozó mérlege negatív, azaz energiaforrásai nem fedezik a szükségletét,
  • A mezőgazdaság, pontosabban a növénytermesztés a korszerű technológiák és biológiai alapok felhasználásával képes a szükségletet jóval meghaladó élelmiszer termelésre.

Ebből a helyzetből, mint adottságból következett annak kutatása, hogy mi módon kacsolható be a mezőgazdasági termelés az energia előállításba. Megoldásként négy irány bontakozott ki:
  • Olajos növények, mint alapanyagok felhasználása biodízel előállításhoz,
  • Keményítő-, vagy cukortartalmú növények termelése etilalkohol előállításhoz, amit bioetanolként a benzin üzemű gépjárművek hajtóanyagaként lehet felhasználni,
  • Különböző melléktermékek felhasználása biogáz előállítására,
  • Biomassza, mint tüzelőanyag hasznosítása hőnyerésre, vagy erőművekben.
Az EU energiafogyasztásában a megújuló források csupán 5,45%-ot tettek ki 2006-ban, ezen belül a biomassza hasznosítás 65%-ot jelentett. A Biomassza Akcióterv szerint az EU-ban a megújuló energiaforrásokon belül 50% körüli a biomassza részaránya lehet tervezni biztonsággal (ez Magyarország vonatkozásában a kormányzati számítások alapján 80% körüli).

Az elfogadott Biomassza Akció Terv fő célkitűzése, hogy 2010-ben a megújuló energiaforrás részaránya érje el a 12%-ot, a jelenlegi 5,3%-al szemben. Két elvárást konkrét jogszabályi formában is megfogalmaztak:

  • A megújulókból termelt villamos energia érje el a 22%-ot (2001/77/EK irányelv)
  • a bio-üzemanyagok felhasználása pedig – energiatartalomra vetítve – az 5,75%-ot (2003/30/EK irányelv).
Az 5,75%-os bekeveréshez a mai forgalmat és üzemanyag fogyasztási szintet alapul véve az EU-27 tagállamaiban legalább 13,2 millió t bioetanolra és 12,1 millió t biodízelre lesz szükség.

Az EU Bizottság jogsértési eljárás megindítását helyezte kilátásba azon országokkal szemben, akik az adott határidőre nem tesznek eleget e kiszabott feltételeknek. Szankcióként a támogatási alapok felfüggesztése, vagy időarányos € megfizetésére való kötelezés jön számításba - mindaddig, amíg nem teljesít. Az EU törekvésekből kiolvasható, hogy a Bizottság határozottabban érvényt fog szerezni a 2003/30/EK irányelv teljesítésének.

Elkészültek a 2020-ra vonatkozó előkalkulációk is, melyek szerint erre az időre az EU el kívánja érni a bioüzemanyagok legalább 10%-os részarányát a felhasználásban.
Az EU energianövény prémium rendszere 45 €/ha kiegészítő területalapú támogatást biztosít az energianövények termesztéséhez, 1,5 millió ha-ban maximalizálva az így támogatható területet. A támogatásra egyenlőre szükség van, mert a ma rendelkezésre álló technológiákkal az uniós biodízel 60 €/hordó olajár körül válik rentábilissá, ami viszont csak idő kérdése, hogy bekövetkezik.

A világ biodízel termeléséből az EU 90%-ban részesedik, ami döntő fölényt jelez. Nem véletlen az EU bio-dízel iránti érzékenysége, ugyanis az összes üzemanyag fogyasztáson belül a dízel aránya megközelíti a 60%-ot, ráadásul az EU dízelolajból nettó importőr. Második helyen az USA áll, a harmadik világ termelése elhanyagolható, habár innen származik a pálmaolaj, mint alapanyag. Várható, hogy Brazília, India, Kanada, Ausztrália, Malajzia, Indonézia és Fülöp szigetek fokozni fogja biodízel előállító kapacitását, legalábbis alapanyag termelő képességét. Az EU-ban a biodízelgyártás költsége 15–20%-kal magasabb, mint a bioetanol előállítási költsége, ennek megfelelően alakul az árarány is.
Eltérő a biohajtóanyag felhasználása az EU-n belül, a tagországok között is. Svédország és Németország kiugróan magas arányt mutat, és meglepő Csehország magas bioüzemanyag felhasználása.

Az EU-ban a biodízel előállítás fő alapanyaga a repce, ez teszi ki a 85–90%-ot. A termelés nem tartott lépést a kereslet növekedésével, ebből fakadt, hogy az EU 2005-ben a repcemag és repceolaj tekintetében nettó importőrré vált. A közeljövőben az import fokozódása várható. A keresleti piac mellett az alacsony vámtételek (6,5%) is ezt segítik elő, sőt az alapanyagra nincs is vám. Várható, hogy az EU Bizottsága módosítja a biodízel szabványt (EN14214), és a jelenlegi 25%-ról 50%-ra emeli fel az importált szója és pálmaolaj bekeverhetőségét – jelenleg 15% körüli a bekeverési arány. Változtatásra szorul az EN590 szabvány is, amely 5%-ban (energiatartalomra vetítve 4,6%-ban) korlátozza a gázolaj maximális biodízel-tartalmát, ami önmagában tenné lehetetlenné a kitűzött 5,75% elérését, a 10%-ról már nem is beszélve.

Dr Kovács János