Évtizedekkel ezelőtt Brazíliában kezdtek autókat etanollal (etil-alkohol) hajtani, az etanol előállítása alapját pedig az ország cukornád termelése adta. Ezután a megújuló energiahordozók keresése gyors ütemben fejlődött. Egyre több országban kívánják a fantasztikus számú autó energiaigényét megújuló energiával, bioenergiával legalább részben megoldani.
Egy ENSZ felmérés szerint a világ etanol termelésének 35%-át az USA adja, csaknem ilyen mértékben követi ezt Brazília is, 34%-kal. Jelentősnek minősíthető még Kína és India termelése is. Az Európai Unió országai közül Németország vezet elsősorban a biodízel előállításban, de élen jár az etilalkohol termelésben is. Az EU egyébként komoly terveket dédelget: 2020-ra a megújuló energia arányát 20%-ra kívánja fokozni. Ezen belül hazánk feladata lenne 10-12% elérése. Az alapanyag termelése mellett egyéb eszközökkel is segíteni kívánják a bio- üzemanyagok használatát, így szó van például kedvezményes adózás bevezetéséről is.

A magyar gazdákat, főként az állattenyésztőket ezek a röviden vázolt témák több tekintetben is érinthetik. Egyrészt nyilván kedvező, ha a környezetszennyező kipufogó gázok mennyisége csökken, a levegő egészségesebbé válik, az üvegház-hatás valamelyest mérséklődik. A megújuló energiaforrások fokozott használatának azonban az állattenyésztők számára más vonzatai is vannak. A bio üzemanyagok között előállítják az etanolt: a nyersolaj, mint aminek alapanyaga a kukorica, a cirok és esetleg egyéb szemes gabona. A biodízel a dízelmotorokban válthatja fel az ismert dízelolajat és alapanyagai többféle, feldolgozóipari melléktermék, mint szeszmoslék vagy a szeszipar, cukoripar, söripar különféle egyéb melléktermékei lehetnek.

Akárhogyan is nézzük a terveket, az állattenyésztés egy nagyon komoly kihívással áll szemben. Előre jósolható, hogy verseny alakul ki az energianövények és a takarmányozási célra termelt növények között. Nagy kérdés, hogy meddig lehet fokozni az energianövények termelését, mekkora szántóterületet fognak ezek a kultúrák igénybe venni és mennyi marad a háziállatok etetésére. Egy egészen friss külföldi tanulmány egyenesen úgy veti fel a kérdést, hogy mi lesz a sertéshússal, részben a baromfi és hízó marha termelésével? Milyen árak fognak kialakulni, nem fog-e az energiaigény hatalmas emelkedésekhez vezetni a takarmányárakban és az élelmiszerekben? Az etilalkohol alapanyag igénye főként a sertéshizlalást érinti, más fajok takarmányozásában a kukorica, vagy a cirok kevésbé jelentős, bár nem elhanyagolható. A biodízel termeléséhez viszont olyan melléktermékeket használnak, amelyek a marhahízlalásban nagy jelentőségűek. Gondoljuk, csak meg, hogy a régi uradalmakban minden feldolgozóüzem mellett nagyon hamar felépítették a marhahizlaldákat, ahol a hízlalás alapját a friss, szállítást nem igénylő melléktermékek adták. Ha ezeket üzemanyagok előállítására használjuk akkor mi következik?

Érdemes felfigyelni arra, hogy a már idézett nemzetközi felmérés kiemeli az USA példáját. Az új üzemanyaggyártó üzemek főként az amerikai „corn belt”, vagyis kukoricaövezet kellős közepén épültek meg. Ez tulajdonképpen még elfogadható akkor, ha megfontoljuk, hogy az USA a világ legnagyobb kukorica-exportőre, tehát ma még megférnek egymás mellett a kukoricatermő területeken, de kérdés, hogy ennek hol a határa?

Feltétlenül indokolt lenne hazánkban is gondosan felmérni a kukoricatermelésre alkalmas területeket, az állattenyésztés és a népélelmezés, vagy az export igényeit, kijelölni a határokat, ameddig elsősorban bioüzemanyagok számára alkalmas gabonaféléket lehet termelni.

Dr. Holdas Sándor