Eddig is ismert volt, hogy a bioetanol-gyártás során visszamaradó folyékony fermentum tápanyagban gazdag, de takarmányként való hasznosítására magas nyersrost-tartalma miatt a nem kérődző állatok esetében egyelőre csak korlátozottan volt lehetőség. A helyzet azonban változni látszik, ugyanis a Nottingham Trent University és az Associated British Foods agrárdivíziója által a közelmúltban kidolgozott technológia már lehetővé teszi a nem kérődző állatok számára is hatékonyan emészthető élesztőfehérje-koncentrátum (ÉFK) elkülönítését a folyékony fermentumból.

A kinyert fehérjeforrás így részben helyettesítője lehet a termelők által jelenleg a legszélesebb körben alkalmazott szója- és egyéb fehérjetartalmú takarmányoknak, illetve az állati eredetű fehérjét tartalmazó takarmány-kiegészítőknek, például a hallisztnek is. A vizsgálatok szerint a kivont élesztőfehérjét a fehérjetartalmon túl vitamin- és ásványianyag-tartalma is érdemessé teszi arra, hogy az állati étrendbe bekerüljön. A technológia szélesebb körű alkalmazásával a baromfitenyésztés tehát kiváló minőségű és viszonylag olcsó takarmányhoz juthatna.

A cukor-, keményítő-, cellulóz- és hemicellulóz-tartalmú növényi alapanyagokból gyártott bioetanol egyre nagyobb jelentőségű helyettesítője a kőolajból származó üzemanyagoknak, előállítása jelenleg évi 60 milliárd literre tehető. A termelés azonban egyre kevésbé szól csak bioüzemanyag-gyártásról, óriási a melléktermékekben rejlő kiaknázatlan lehetőség.

A takarmányozás számára legnagyobb jelentőséggel bíró mellékterméket, a gabonatörkölyt (DDGS) például csak a kérődző ágazatok tudják megfelelő hatékonysággal hasznosítani. A szarvasmarhatelepek takarmányigénye azonban idővel telítődhet, ahogy a bioüzemanyag-termelés egyre nagyobb méreteket ölt. Fontos lenne, ha más haszonállatfajok sajátosságainak is megfelelő – alapanyagként a takarmányreceptúrákba illeszthető – anyagok kinyerésére is megszületne az eljárás. A hivatkozott brit kutatás a globálisan évi 48 milliárd egyedet kibocsátó baromfiágazatot célozta meg, hogy a problémára – ha egyelőre részlegesen is – választ adjon.

A most kifejlesztett új módszer a DDGS-t három részre különíti: rostra, vizes szirupra és élesztőfehérjére. A technológia széleskörű elterjedésével a jelenlegi bioetanol-gyártási volumen mellett akár évi 3 millió tonna kiváló minőségű fehérje előállítása is lehetővé válhat. Az Egyesült Államokban már van olyan gyár, ahol alkalmazzák az eljárást, a kutatás eredményei tehát már a gyakorlatban, üzemi méretekben is kiállták a próbát.

A kutatók azt remélik, hogy eredményeik mérsékelni tudják a bioüzemanyag-gyártással szembeni általános ellenszenvet is, hiszen a melléktermékek mind teljesebb körű és hatékonyabb hasznosításával a bioetanol-ágazat egyre inkább kárpótolni tudja majd az élelmiszer- és takarmányipart az elhódított területekért.

Magyarország az Európai Unió 7. legnagyobb bioetanol-gyártó országa. A termelés évről-évre növekszik, amelynek a fogyasztás folyamatos bővülése, és a kedvező kiviteli lehetőségek is teret engednek. Különös jelentőséggel bír tehát minden, a gyártási melléktermékek hasznosítását jelentő kutatási eredmény. A környezeti terhelés csökkentése, vagy például a szójaimportnak való kitettség mérséklése csak néhány a technológiai fejlesztések lehetséges hozadékai közül.

Az eredeti cikk teljes terjedelmében itt olvasható.