Arról itt nem is szólunk, hogy a melléktermékek hasznosításával a környezetvédelem céljait is szolgáljuk egyrészt azzal, hogy ezáltal nem maradnak vissza hasznosíthatatlan – környezetvédelmi gondokat okozó – anyagok, másrészt energetikai hasznosításra is lehetőség nyílik.
A bioüzemanyagok előállításában európai gyakorlatban elsősorban a repce, az amerikai kontinensen a szója jön számításba, ezért érdemes e két növényből – de főleg a minket közelebbről is érintő repceolajból – nyert melléktermékek jellegét közelebbről is megismerni.
A repcemag kisajtolását követően a kinyert olaj mellett nagy mennyiségben keletkezik olajpogácsa és extrahált repcedara, melyek kiválóan felhasználhatók takarmányként. Mindkét „frakciónak” nagy a nyersfehérje- és nyersrost-tartalma.
A repceolaj észterezését követően nagy mennyiségben keletkezik glicerin, melyet a takarmányiparban lehet jól felhasználni, de a tisztított formájú glicerin a kozmetikai és élelmiszeriparban is fontos anyagnak számít. Energetikai hasznosíthatósága is növeli értékét, sőt, a talajjavításban is szerephez juthat. Ez utóbbi szerepét aláhúzza az a tény, hogy a talajban a mikrobák számára könnyen hasznosítható szénforrásként szolgál, azaz gazdagítja a talaj szervesanyag-tartalmát. A glicerin takarmányozásban való alkalmazhatósága is eléggé ismert, minthogy lényegében szerepe abban egy egyszerű cukorhoz hasonló, így takarmánykeverékekben indokolt a felhasználása.
Minthogy az olajpogácsa és az extrahált dara nagy fehérjetartalmú, ezért ezeket a takarmánykeverők szívesen fogadják – a nagy fehérjeimport némileg való csökkentését is elérve ezzel. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az iménti melléktermékek takarmányként hasznosítása révén lehetőség nyílik a takarmánytermő területek csökkentésére – az élelmiszernövények termesztésének javára. Ezt jól meg lehetett figyelni az EU-ban 2007-2010 közötti időben, amikor is a biodízel előállítása során nagy mennyiségben keletkező olajpogácsának és extrahált darának köszönhetően a fehérjeimport mértékét csökkenteni tudták. Az más kérdés, hogy ez a kedvező trend aztán megtorpant, aminek nyomán megnőtt a – főleg szójára alapozódott – fehérjetakarmány behozatal. (Ez alól hazánk sem kivétel, évente átlag 7-800 ezer tonnányi szójadarát importálunk. Szerk.).
A nagymértékű szójabehozatalt az is indokolja, hogy az extrahált szójadara jóval több nyersfehérjét (szárazanyag kg-onként 450-485 gr) tartalmaz, mint az extrahált repcedara (380-400 gr), de lizintartalmában is felülmúlja azt (33, repcénél csak 22 gr). Így érthető, hogy az amerikai kontinensről (főleg Argentínából, Brazíliából) érkező szójaszállítmányokról a hazai takarmányipar nem mondhat le, bármennyire is erős a törekvés a biodízel-előállítás során keletkező értékes fehérjeforrások: az olajpogácsa és az extrahált repcedara hasznosítására.
