Globális összefogás – romló klímaadatok
Míg a maga idejében komoly lépésnek tűnő Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményt a világ 195 országa írta alá 2015-ben, az ENSZ idén szeptember 24-én zárult közgyűlésén sokan ismét és még mindig a legerősebb figyelmeztetés hangján voltak kénytelenek felszólalni a globális klímaváltozásról és az azzal összefüggő azonnali teendőkről.
"Senki sem mondhatja, hogy: nem tudtam. Ideje véget vetnünk a természet elleni háborúnak. Ideje, hogy az emberek fegyverszünetet kössenek a természettel, és békében éljenek a bolygónkkal."– mondta Michel. Hozzátette azt is, hogy vezető szerepet vállaltunk a Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezmény érvényre juttatásában, mivel az EU az első olyan entitás, amely úgy döntött, hogy 2050-re klímasemlegessé válik, és fokozza a 2030-ra kitűzött célértékeit.
A következő nagy klímaesemény mindenesetre az idei COP26 ENSZ klímaváltozási konferencia lesz – szám szerint 26. a sorban – 2021. október 31. és november 12. között az Egyesült Királyságban található Glasgow városában. A konferencián szokás szerint összegyűlnek majd a globális vezetők, miniszterek és tárgyalódelegációk, valamint a civil társadalom, az üzleti élet, a nemzetközi szervezetek és a média is képviselteti magát. A COP-nak minden évben más ország ad otthont, az első ilyen találkozót, a COP1-et még 1995-ben rendezték, Berlinben.
Charles Michel: "Az ember eddig háborút folytatott a természettel, és a természet most visszavág." – fotó: Shutterstock
És hogy miért kell ez a sok klímakonferencia?
A jelenlegi tudományos konszenzus úgy tartja, hogy ha nem változtatunk az üvegházhatású gázok kibocsátásán, és a globális átlaghőmérséklet tovább emelkedik, akkor olyan szintet is elérhet, ahol a globális hőhullámok fokozódnak, a viharok súlyosbodnak, a part menti városokat pedig eláraszthatják a tengerek és az óceánok.
A legutóbbi COP-találkozón a legnagyobb viták emellett a szén-dioxid-kereskedelem új szabályrendszere körül lángoltak fel, ami lehetővé teszi az országok és a nagyvállalatok számára, hogy a kibocsátáscsökkentéssel kereskedjenek. A nagyobb államok, melyek az emissziókereskedelem régi rendszere alapján szereztek krediteket, ragaszkodtak a kibúvókat adó könyvelési kiskapukhoz.
Idén – mint szinte minden évben – a klímaaktivista Greta Thunberg is aktívan kongatja a vészharangot.
A jövő a villamosításé
A teljes gázzal felpörgetett éghajlati aktivizmussal párhuzamosan gyors ütemben változik a globális energiatermelés és -fogyasztás is. A DNV, a világ egyik vezető minőségbiztosítási és kockázatkezelési vállalata ennek okán előrejelzést készített az energiaszektor várható jövőjéről. Az elmúlt évek értékelése alapján kijózanítónak szánt ítélet született: korántsem haladunk elég gyorsan ahhoz, hogy elérjük a párizsi megállapodás céljait.
Bányagépek egy szénbánya külszíni fejtésén – fotó: Unsplash
Míg az energetikai átalakulás skálája és üteme a DNV szerint is figyelemre méltó, a meglévő energiarendszer tehetetlensége ugyanakkor óriási. Gondoljunk csak a szektor beruházásainak hatalmas átlagméretére, a gigantikus infrastruktúrára és a jóval a klímacélok meghatározása előtti kiépítettségre.
A DNV felmérése a közelgő konferencia tükrében vizsgálta meg, hogy sikerült-e megértenünk, merre tartunk, és valóban elkerülhetetlen-e a bolygó légkörének felmelegedése 2,3 Celsius-fokkal az ipari forradalom előtti átlaghőmérséklet fölé, aminek már beláthatatlan következményei lehetnek.
A globális energiamix gyorsan dekarbonizálódik, és a 21. század közepére valószínűleg egyenlően oszlik majd meg a fosszilis és nem fosszilis energiaforrások között.
A nagy nyertes a villamosítás lesz.
A villamos energia 2050-re a világ energiaigényének 38 százalékát fedezheti, ami a mai, nagy részben fosszilis úton előállított energiamennyiség megduplázódását jelenti, de már túlnyomórészt a szél- és a napenergia állíthatja azt elő.
A globális energiamixet bemutató grafikon. A század közepére a megújuló energiaforrások elégítik majd ki a kereslet majdnem felét – frafikon: DNV, magyarítás: JVA
Megtérülő megújulók
A villamosítás persze nem jelenthet igazi megoldást a megfelelő energiahatékonyság nélkül. A globális népesség és a világgazdaság teljesítménye állandó növekedésben van, az utóbbi piacainak egyensúlya ráadásul egyenesen a növekedés kényszerének függvénye. Mindennek ellenére az emberiség által igényelt energia mennyisége a következő évtized közepétől a DNV előrejelzése szerint kiegyenlítődik, ami azt is jelenti, hogy kevesebbet kell majd energiára költeni a GDP arányában. Erre a tényre sajnos a ma politikai döntéshozók általában kevés figyelmet fordítanak, amikor a rendkívüli klímaintézkedéseket vitatják.
A DNV elemzése rávilágított arra is, hogy elmaradt a határozott cselekvés és döntések az olyan nehezen mérsékelhető ágazatokban, mint a nehézipar, a teherszállítás vagy a légi közlekedés. Ezeket ráadásul nem is olyan egyszerű villamosítani, bár vannak értékelhető és eredményeket felmutató próbálkozások erre is.
Az igazi "fekete lovakat" is érdemes az említett ágazatok között keresni, hiszen ezek adják a szén-dioxid-kibocsátás mintegy 25 százalékát, és mivel a változáshoz szükséges megoldások nem kapták meg a szükséges mértékű politikai támogatást, a kibocsátások is makacsul magasak maradtak. A CO2-bajnok szektorok legvalószínűbb megmentője a hidrogén és a hidrogén származékai lehetnek, melyeket gyakran e-tüzelőanyagoknak is neveznek.
Mindazonáltal vagy mindezek ellenére a DNV elemzése úgy találta, hogy a 21. század közepére az energiaösszetétel csak 5 százalékát teszik majd ki ezek a hidrogénalapú megoldások.
Légikikötő az USA-ban – kép: Unsplash
Koronavírus-retorika
A koronavírus-világjárvány alatt globálisan több helyütt kitisztult az ég, megszűnt vagy minimálisra csökkent a légszennyezettség, fél évszázados szmogok oszlottak szét, bebizonyítva a természet hihetetlenül gyors és erőteljes regenerálódóképességét.
Az erről készült képek és videók bejárták az internetet és a világsajtót, talán nem túlzás azt állítani, hogy az emberek szívébe visszatért a remény: talán maradhat kék az ég, zöldek a legelők és zsíros, fekete a termőföld. Nyilvánvalóan ennek a nyomán számos hangzatos szlogen is született, melyeket a politikusok hamar felkaptak. Sokat hallhattuk, hogy mi lesz az „új normális”, és sokan fogadkoztak arra nézve is, hogy "nem megyünk vissza oda, ahol a járvány előtt tartottunk".
A pandémia gazdasági hatásainak enyhítése érdekében több helyütt jelentős pénzügyi beavatkozás, segítségnyújtás is történt, ami kimutatható hatással volt az energiafogyasztás és termelés módjaira. Az Európai Uniótól eltekintve azonban a Covid-19 miatt kapott extratőkét inkább a járvány előtti állapotokhoz történő visszatérésre, semmint a megújulásra használták fel. A légitársaságok például milliárdokat kaptak a fiskális mentőakció részeként, azonban nem fektettek komoly hangsúlyt a támogatási csomagok bio- és szintetikus üzemanyagokra történő áttéréshez való felhasználására.
A DNV jelentése figyelmeztet rá: ha a világjárvány kiadásai kihagyott lehetőségek voltak, akkor a közelgő COP26 találkozót már nem kellene ugyanígy beleengedni a tehetetlenség és struccpolitika sírgödrébe. A pandémiára adott válaszok megmutatták, hogy szükség esetén a felelős kormányok képesek nagyléptékű költségvetési intézkedéseket foganatosítani a nehézségekkel szemben. Mindannyiunk közös jövője szempontjából a legjobb az lenne, ha Glasgow a klímahelyzet tekintetében beállna ebbe a sorba, és nem ismétlődnének meg a kudarcos 2019-es év "eredményei", amikor António Guterres így volt kénytelen tweetelni a COP25-ön történtekről:
"Csalódott vagyok a COP25 eredményeiben. A nemzetközi közösség elveszített egy fontos lehetőséget, hogy megnövelt erőfeszítést mutasson a klímakrízis enyhítésére, az ahhoz való alkalmazkodás és a kapcsolódó pénzügyek területén."
Vajon látszik-e már a fény az alagút végén? – fotó: Unsplash
_fill_540x300_0.jpg)
