A múlt hét időjárása több lépésben változott, de a változások eredője az ősz és az őszies időjárás felé mutat.
Vannak azért szép repcék is – fotó: Lepres Luca
Aztán újabb hullámban csökkent a hőmérséklet, s ekkor kezdtük igazán érezni, hogy megérkezett az ősz. Most, szerdán ismét esik, majd szárazabb napokra van kilátás egy kis melegedéssel. Kell az eső, nem kell magyarázni, de így a betakarítások közepette a napsütésnek is örülünk. A jövő héten marad a változékonyság, eső és naposabb időjárás váltogatja egymást. Közben a hőmérsékleti tendencia a hűvösebb időszak érkezését jelzi.
Halad a kukorica és a napraforgó betakarítása
Halad a betakarítás. Az időjárás csak átmeneti megtorpanást okozott, a talajállapot nem akadályozza a gépek munkáját. Az alacsony FAO-számú kukoricafajtákat már vágják, azok már beértek. A kártevők már elhagyták a növényt, illetve a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) lárvája lefelé rág a szárban, készül a telelésre. Erős fertőzöttség alakult ki ebben a termelési ciklusban, így a szárzúzásnak nagy jelentősége lesz az idén.
A rágási nyomok behatolási kaput jelentettek a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.) kórokozójának. A betegség terjedt az állományokban, de általában a csővégi rágásokon telepedett meg. A száraz időszak – ez volt a jellemző – inkább fékezte a betegség terjedését, míg az esők lendületet adtak annak. Mostanában a csapadékos napok mellett a hajnali páralecsapódás is ad annyi nedvességet, hogy biztosítsa a betegség lassú terjedését.
Ahogy a betakarítás halad, úgy egyre kisebb területre koncentrálódnak a táplálkozó nagyvadak. A vadásztársaság közreműködése, a vadvédelmi kerítés is segít, de a legbiztosabb megoldás a kitett területek előre sorolása, minél előbb kerüljön biztonságba a termés.
A napraforgó betakarítása is halad, a területi arányból fakadóan jobban áll, mint a kukorica. Sok helyen a szármaradványok zúzása és a tarló megmunkálása is követi a kombájnokat, hisz e területekre még mehet őszi búza. Növényvédelmi feladat – így a deszikkálás után – már e kultúránál sincs. A kórokozók fertőzése megállt, a kártevők már elvonultak a táblákról. A madarak végeznek némi pusztítást a termésben, melyek ellen itt is a gyors betakarítás segít.
Szárzúzás napraforgó után, itt még mehet kalászos is – fotó: Lepres Luca
A repcére most oda kell figyelni
Ebben az időszakban a repce igényel figyelmet. Talajállapottól, vetésidőtől függően elhúzódó a kelése, egyenetlen az állománya. Találhatunk 2-4 valódi leveles, jól beállt állományokat, amit a jó minőségű magágy és időben történt vetés magyaráz, s a poros, rögös talajú területeken, kései vetés után találkozhatunk hiányosan kelt, csíra-2 valódi leveles állapotban megrekedt állományokkal is.
Figyelemre méltó, hogy az „időben” és a „megkésett” kategória között csupán 3-5 nap különbség van. Augusztus 20-a környékén kevés eső segítette a magágykészítést és a vetést. Aki ekkor elvégezte munkáját, az sikert ért el, s aki nem használta ki az alkalmat – a gyors száradás miatt –, kb. egy hét múlva már újra száraz talajt talált.
Lehet, hogy nem egyértelmű – repce hiányos kelés, sok kalászos árvakeléssel – fotó: Lepres Luca
Már a nyár folyamán látni lehetett, hogy a keresztesvirágúak bolhái tömegesen keresik táplálékukat. Így nem csoda, hogy korán megjelentek az új repcevetéseken, s betelepedésük azóta is folyamatos, mostanra népességük elérte a kártételi küszöböt, vagyis védekezni kell ellenük. A fejletlen, heterogén fejlettségű állomány hosszú ideig veszélyben van, ezért a kezelések ismétlésére is fel kell készülni.
A másik kártevő, ami veszélyezteti a kis növényeket, a repcedarázs (Athalia rose). Emelkedik az imágók népessége, tart a tojásrakás, és egyre több helyen megtaláljuk álhernyójának rágását, kárképét. A kártevő és a kártétel növekedésére kell számítani.
Már korábban megjelent a fómás levélfoltosság (Phoma lingam), elsősorban a Dunántúlon, de a jelenlegi időjárás nem kedvez a nedvességigényes kórokozónak. Ennek ellenére figyeljünk rá, hisz az ősz folyamán bizonyára lesz csapadékosabb időszak, ami elindíthatja a betegség fertőzését.
Az már látható, hogy a preemergens gyomirtási technológiák nem dolgoznak megfelelően, elsősorban a csapadékhiány miatt. Fel kell készülni a posztemergens gyomirtásokra.
A táblákon tömeges a gyomkelés, amelyben T1-es és T4-es gyomok is jelen vannak, illetve a kalászos árvakelés is megerősödött mostanra, az ellen is kezelni kell.
A moníliás gyümölcsrothadás még mindig jelen van
Almásokban és körteültetvényekben is tart a szüret. A kártevők rajzása leállt. Tovább tart viszont a kártétel, tipikusan az almamoly (Cydia pomonella) lárvája táplálkozik a gyümölcsben, s ezzel értéktelenné teszi azt. Nem mellékes a másodlagos kártétel, elősegíti a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia fructigena) fertőzését, terjedését. Sajnos ebben a fázisban már nem tudunk a károsítók ellen védekezni. Egyedül a rothadó gyümölcsök kézi leszedése segíthet abban, hogy a betegség ne terjedjen tovább az érintkezési felületen.
A moníliás gyümölcsrothadás az egész gyümölcsöt tönkreteszi – fotó: Tóth Miklós
A csonthéjasokban még mindig terjednek a betegségek
A csonthéjasok közül csak a kimondottan kései szilva szedése tart még. A kártevők rajzása e kultúráknál is leállt. Kivételt képeznek a vándorpoloskák (ázsiai márványos poloska - Halyomorpha halys és a zöld vándorpoloska - Nezara viridula) még mindig táplálékot keresnek, így ellepik a maradék gyümölcsöt vagy a múmiát, másznak a lombozatban. A betegségek közül a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) terjed, az őszibarackon erősebb a fertőzöttség, kajszin kisebb kárt okoz. A szárazság és az előbbi betegség együttesen kiváltott egy korai levélhullást, ami a vesszők beérését veszélyezteti.
A cseresznye és a meggy esetében a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii) terjed és okoz szintén levélhullást. Miután a gyümölcsök szedése már befejeződött, a fák lombfertőtlenítését érdemes elvégezni, hogy csökkentsük a betegségek kártételét és javítsuk a telelés feltételeit.
Dióban a hét eleji lehűlés megállította a dióburoklégy (Rhagoletis completa) rajzását. Sajnos az elmúlt időszakban annyi tojást rakott, hogy a gyümölcsök nagy része – védelem nélkül – ismét tönkremegy. Ennek jeleit már messziről felfedezhetjük, hullik a fekete, összeaszott burokban levő dió, s a bél rész is megbarnult, feketedik. Közben megkezdődött az érés és az ebből fakadó természetes hullás.
Érik a dió, reped a burok – fotó: Tóth Miklós
Sok a megbarnult, feketedő gyümölcs, a dióburoklégy kárképe – fotó: Tóth Miklós
Szőlőben a szürkepenészes rothadás fenyeget
Szedik a szőlőt is, megérett a termés. Az eddigi napos időjárás jót tett mind a termés érésének, a cukor termelésének, de jót tett a betegségek megállításában is.
Ez most szokatlan kép – gyapottok-bagolylepke hernyója szőlőfürtben –, de miért is ne, ez is generatív rész – fotó: Lepres Luca
Ebben az időszakban a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) fenyeget. A fertőzés feltételei közül a bogyók fogékonyága adott, a kórokozó fertőző képletei jelen vannak, viszont a nedvesség limitáló tényező. Így alakult ki, hogy a betegség jelen van az ültetvényekben, de terjedése lassú. Eddig súlyos kárt nem okozott, s reméljük, a szüret haladásával a veszély is csökken, illetve egyre könnyebben kezelhető lesz.
Ha lassan is, de terjed a szürkepenészes rothadás – fotó: Tóth Miklós
A lisztharmat (Uncinula necator) bevonatban már megjennek a kazmotéciumok, melyek biztosítják a kórokozó telelését. Az előbb emlegetett vándorpoloskák e növényre és termésére vándorolnak, illetve táplálkoznak, ami ronthatja a bor ízét.
Aki jó szemű, az megtalálja a fertőzött vesszőn a kazmotéciumokat – aki nem, az egy lúpéval nézze meg egy fertőzött tőkén – fotó: Tóth Miklós
Egyre inkább szembetűnővé válik az ESCA, illetve fitoplazmás betegségek komplex tünete. Érdemes ezeket a tőkéket megjelölni és minél hamarabb eltávolítani az ültetvényből.
A jellegzetes alak és szín fitoplazmás betegségre mutat – fotó: Tóth Miklós
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
_fill_100x75_0.jpg)
