A rózsafélék (Rosaceae) családjába, azon belül pedig a szilva (Prunus) nemzetséghez tartozó kökény Európa nagy részén elterjedt gyakori növény. Erdőszéli cserjések és mezsgyebozótok közönséges faja. Szárazabb tölgyesek szélén a galagonyával együtt átjárhatatlan szegélycserjést alkot, de legeltetett gyepekben, út menti gyomtársulásokban is gyakori. Fényigényes, szárazságtűrő cserje, mely kedveli a laza, humuszos termőhelyeket. Egyes vidékeken termesztésével is próbálkoznak. A kökény 1-4 m magasságú tövises, gazdagon elágazó cserje. Vesszői vörösbarnák, később csaknem feketék. Hajtásai fiatal korban általában szőrözöttek. Levelei aprók, visszás tojásdadok, élesen fűrészes-fogas szélűek. A levélnyél rövid, szőrös. Márciustól májusig nyíló virágai hófehérek; egyesével, de szorosan egymás mellett ülnek az apró kocsányokon. Termése gömbös, kékesen hamvas színű csonthéj, amely az első fagyok után válik ehetővé. Sokszor egész télen az ágon marad. Különösen nagy (2 cm) termésű alfaja a ssp. fruticans. Lombja ősszel sárgászöldre színeződik. Virága és termése az ókori görög világtól napjainkig keresett drog. A növény megszárított virágaiból készült tea enyhíti a légúti megbetegedések és a meghűlés tüneteit, vizelet- és hashajtó, valamint vértisztító, de a gyomorgörcs, a puffadás, a bél-, epe- és vesepanaszok hasznos ellenszereként is emlegetik. A gyümölcs savanykásan fanyar levével torok- és fogínygyulladás esetén öblögetnek. A belőle főzött lekvár a hasmenés ellen jó. Hólyag- és vesebántalmaknál termését citromos salátával fogyasztják. Érett gyümölcseiből pálinka is készíthető. Levele kitűnő oroszteapótló. A gyümölcs levét a gyógyító hatása mellett valaha ruhafestésre is felhasználták. Sötét színű fájából korábban gereblyefogakat esztergáltak, napjainkban pedig golfütőt készítenek. Kalotaszegen a napos mezsgyéken nagy tömegben kibomló virága a gazdáknak a kukorica vetési idejét jelezte. Pál Róbert