„Az 1863. évi nagy aszály idején csak az erdő volt az, mely ez által útját állta annak, hogy a lábas jószág éhségtől el ne hulljék ott, hol erdő létezett, míg e fátlan vidékeknek kéztördelve kellett látniok, mint pusztul rakásra."

A fenti idézet Földes János: A Legelő-Erdők című 1895-ös művéből való. Könyvében leírja, hogy az évben már az első kaszálás nagyon rosszul sikerült, így keresték a lehetőséget arra, miként lehetne élelmet találni az állattartók jószágainak. - olvasható a nak.hu cikkében.

A szerző említést tesz a jól beállt, idősebb ültetvényekben történő legeltetésről

„Legelő-erdő gazdaság alatt oly gazdálkodási módot értünk, melynek czélja nem annyira az értékes fanevelés, hanem a legeltetés s a fák által azt akarjuk elérni, hogy a legelő termőképessége fennmaradjon."

Az erdőben lévő cserebogár a sertéseknek, baromfinak szolgált táplálékul, a folyam melletti lágy erdők mocsaraiban a sertés ehetett sulyomot, más területen a bükknek, vadkörtének, vadalmának és más fának gyümölcse szolgált táplálékául, vagy a tölgyesek makktermése.

A korlátlan legeltetésnek és haszonvétnek azonban meg lett az eredménye: az erdei ökoszisztéma felborult, így - a teljes tiltáson túl - jó megoldást kellett keresni.

legelő juhok

A már rendelkezésre álló erőforrásokat ésszerű keretek között kell hasznosítani – fotó: pixabay.com

A legelőerdő, és az erdőben legeltetés két külön fogalom

A fás legelő fogalma napjainkban is ismert, agrár-erdészeti rendszerek létrehozására (gyepgazdálkodással kombinált fás legelő vagy fás kaszáló létrehozására is) támogatást is igénybe lehet venni. Ezeknek a támogatási kérelmeknek a beadási időszaka egészen 2022. december 31-ig nyitva áll.

Azonban a jelenlegi kényszerhelyzetben nem csak a jövőben megteremthető lehetőségeket kell áttekinteni, és élni velük, hanem a már rendelkezésre álló erőforrásokat is ésszerű keretek között kell hasznosítani. Fontos kiemelni, hogy

a legelőerdő, és az erdőben legeltetés két külön fogalom, két külön rendeltetési- és tevékenységi kört jelöl.

Az Erdőtörvény 2017. évi módosításával egyfajta nyitás történt, aminek köszönhetően ismét megteremtődött a lehetőség bizonyos állatfajok legeltetésére.


Miként szabad legeltetni a fás területeken?

A NAK a korlátozottan rendelkezésre álló szálastakarmány miatt áttekintette az Erdőtörvény vonatkozó részeit arról, hogy miként szabad legeltetni a fás területeken.

  • Erdőben, valamint erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen legeltetni vagy pihentetni (a továbbiakban: erdei legeltetés) kizárólag lovat, szarvasmarhát és juhot szabad.
  • Tilos az erdei legeltetés a véghasználat megkezdésétől az erdőfelújítás befejezését követő ötödik év végéig.
  • Az erdei legeltetés során megfelelő módon gondoskodni kell a legeltetett állat szomszédos erdőkbe való bejutásának megakadályozásáról.
  • Erdei legeltetési tevékenység a tulajdonos és az erdőgazdálkodó hozzájárulásával, valamint az erdészeti hatóság részére - Natura 2000 hálózat részeként kijelölt területen annak megkezdése előtt legkésőbb 21 nappal - történő előzetes bejelentést követően, felügyelő személy állandó biztosítása mellett végezhető
  • A legeltetést felügyelő személy köteles magánál tartani a tulajdonos és az erdőgazdálkodó legeltetéshez való hozzájárulását tartalmazó dokumentumot.

A szabályozás tehát azokat a területeket érinti, ahol erdővédelmi kockázattal nem kell számolni, alacsony természetességi állapotú, vagy fátlan állapotban tartott az erdő - írja a NAK.

legelő lovak

Az erdőgazdálkodók és állattartók együttműködésének lehetőségére fel kell hívni a figyelmet – fotó: pixabay.com

Első lépésként érdemes beazonosítani a legelőterületeket

Az Erdészeti Lapok 2019-es cikkében többek közt arról is olvashatunk, hogy az erdei legeltetésre vonatkozó bejelentés akkor alig néhány tíz hektár volt az országban. A téma most is aktuális, ezért itt az ideje ezen a területen ismét felhívni az erdőgazdálkodók és állattartók együttműködésének lehetőségére a figyelmet.

Első lépésként érdemes beazonosítani a legelőterületeket, és hogy vannak-e szomszédos használható területek, ugyanis a szabályok szerint (Erdőtörvény 76/C. §) csak a legeltetésre szolgáló mezőgazdasági területtel közvetlenül szomszédos:

aa) 7. § (1) bekezdés e) és f) pontja szerinti természetességi állapotra vonatkozó alapelvárású erdőben, valamint

ab) erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen – az erdei vízfolyás, erdei tó kivételével –, továbbá

b) nagyvízi mederben, a kezelési tervekben foglaltakkal összhangban

kerülhet sor."

Aki nem járatos az erdei szakkifejezésekben, annak az aa) pontot úgy írja körbe a NAK, hogy az zömében idegenhonos fafajokból álló faültetvényeket és kultúrerdőket (pl. akácosok, fenyvesek) jelöl, az ab) pontban foglaltakat pedig úgy, hogy az erdőbe beékelődő tisztások, nyiladékok, és egyéb fátlan területeket értik alatta. Sok térségben a b) pontban foglalt eset is említésre méltó lehet, már csak azért is, mert az árterekben (a nagyvízi meder ismertebb neve) viszont minden erdőben szóba jöhet a legeltetés.

legeltetés

Az árterekben (a nagyvízi meder ismertebb neve) viszont minden erdőben szóba jöhet a legeltetés – fotó: pixabay.com

Szabad rendelkezésű erdők

Ezek telepítéséhez ugyan nem jár támogatás, de ezekben fafajtól és elhelyezkedéstől függetlenül lehetőség van a legeltetésre.

A helymeghatározásban az Erdőtérkép nyújt segítséget. Az Erdőtérképen a fásítások és szabad rendelkezésű erdők beazonosítása is lehetséges,

ami nagy segítség, ugyanis, ha az adott fával borított terület a megjelenő térkép szerint nem erdő, akkor az fásítás, vagy szabad rendelkezésű erdő, tehát legeltethető.

Az Erdőtérkép tartalmazza az erdő természetességi állapotára vonatkozó információt is  (az erdőrészletek adatlapja az információs gombbal nyitható meg), ami ugyancsak segít annak eldöntésében, hogy az adott erdőben szóba jöhet-e a legeltetés.

Ezt követően a NAK javasolja a területileg illetékes hatóság megkeresését is, amiben a Nemzeti Földügyi Központ lehet a segítségünkre.