Az olaszországi Greenaccord által szervezett fórum mottója: A jövő építése, melynek keretében a világélelmezés problémáit, az élelmiszertermelés, a mezőgazdaság és környezet közötti kapcsolatokat vizsgálták.

Újságírók 50 országból

A fórum jelentőségét jelzi, hogy 50 országból 100 újságírót hívtak meg, de olyan országos hazai előkelőségeket is, mint az olasz agrárminisztert, Nápoly városának főpolgármesterét és Nápoly kardinalását, a jeles hazai és híres külföldi szakemberekről nem is szólva. A Fórum témaválasztéka és ennek megfelelően előadói köre igen gazdag volt, s a címétől kissé eltérve a világélelmezés problémáit, a mezőgazdaság kihívásait nem a természetvédelem, hanem jóval inkább a környezetvédelem szemszögéből vizsgálta.

A nyitóelőadást a rendező Greenaccord elnöke, Andrea Masullo tartotta a világélelmezés jelen, de főleg jövőbeli problémáira világítva rá. Kiemelte, hogy az élelmiszer világtermelésének jelenlegi szintje megfelelő lenne ahhoz, hogy az éhséget legyőzzék, maga az elosztás egyenetlensége jelenti a fő problémát, minthogy sokan vannak azok, akik túl sokat fogyasztanak és pazarolják az élelmiszereket (azaz egy részét hulladékként kidobják), generálva ezzel az egyenetlen elosztást. 2050-re 9 milliárd lakossal lehet számolni, ezáltal az élelmiszerek iránti igény 60%-kal lesz nagyobb.

A vegyes összetételű elnökség

Teljesíthető-e ez a cél, ha napjainkban 7 milliárd ember egyenletes eloszlású élelmiszerellátása nincs megoldva?

1990-ben nyomor és betegségek miatt naponta 33 ezer gyerek halt meg. Tapasztalható, hogy a népességnövekedés, a természetes erőforrások mértéktelen felhasználása (túlhasználata) az ökoszisztémák regenerációs képességét túllépte. A klímaváltozás, a szennyezések miatti talaj-termékenység csökkenés, a vízkészletek túlhasználata a jelenlegi ökonómiai modellek egyértelmű következményei. Ezért is kifogásolható a GDP jelentőségének egyoldalú kiragadása. Szakítani kell azzal a felfogással, miszerint az élelmiszertermelés alapvető értéke (célja) a dollár, az euró, helyette a fotoszintézis és a zöld felületek megléte jelenti az igazi értéket, a valódi tőkét. A tudomány és technológia előtt nagy feladatok állnak az élelmiszertermelés problémáinak megoldásában, de az emberi felelősségtudatot, az eddigi önzőnek és érzéketlennek tekinthető hozzáállást, de főleg az agyat, a szívet kellene megváltoztatni - volt az előadó végkövetkeztetése.

A FAO szakemberének véleménye

Az élelmiszertermelés és -elosztás kérdéseit tárgyalta a FAO igazgatóhelyettese, Reng Wang, kitérve az ebolafertőzés terjedésének agrárvonatkozású veszélyére. A probléma felvetése mezőgazdasági körökben azért is aktuális, mivel a betegség főleg Afrika mezőgazdasági területein terjed. Az élelmiszerbiztonság ilyetén való fenyegetettsége ezért nemcsak a fertőzéssel sújtott afrikai kontinensen, hanem áttételesen világszerte jelentkezik. A szakember rávilágított arra az ismert tényre, miszerint a mezőgazdasági termőterületek bővítésére már vajmi kevés lehetőség kínálkozik, ezért a jövő útja a terményminőség javítása lehet. Ehhez a FAO öt alapelvet határozott meg: a világ mezőgazdaságának és a vízkészletek romlásának ütköztetése, a fenntarthatóságot nélkülöző mezőgazdasági gyakorlatok megszüntetése, a helyes öntözési gyakorlatok elterjesztésének szorgalmazása, a pontos, nem pazarló trágyázási módok elterjesztése, a biodiverzitás megőrzése - kiindulva a megporzó rovarfajok jelentőségéből.

A világ élelmiszertermelésében némi sikernek számít, hogy 63 fejlődő országban az évezredfordulóra megcélzott alultápláltsági szintet 23%-ról 14%-ra sikerült leszorítani. Ennek köszönhetően jelenleg - a század eleji 1 milliárd emberhez képest - „csak" 800 millióan szenvednek élelmiszerhiányban.

Az ENAJ újságirószervezet elnökhelyettese, Katharina Sueser professzor

Egyenetlen élelmiszer-eloszlás

A globális méretű hiányos élelmiszerellátás döbbenetes nagyságáról áttérve az olaszországi helyzetre, a Nápolyban működő helyi Caritas tevékenységéről, a szegények számára szervezett élelmiszerjuttatásokról hangzott el beszámoló. Több tonna tésztát, étolajat és konzervet osztottak szét a nápolyi szegények között. Az említett Caritas mellett az Ambiente Solidale közös szervezésében naponta 50 ezer embert tudnak ellátni. Ezért is van - szögezte le a Caritas előadója - az ételpocsékolást mellőző „zéró-hulladék-modell"-nek létjogosultsága.

A gazdagok ételpocsékolására hívta fel a figyelmet a Worldwatch Intézet tudományos főmunkatársa, Gary Gardner, rámutatva arra, hogy Észak-Amerikában egy átlag lakos évente 50 kg élelmiszert dob ki. A fejlődő országokban nagy kihívást jelent a mezőgazdaság számára a megváltozott táplálkozási szokásokhoz (pl. a húsfogyasztás növekedéséhez) való alkalmazkodás, magához a népességnövekedés mennyiségi igényeihez való igazodás. A nagy probléma az, hogy ezeket a kérdéseket nem egyedül a mezőgazdaságnak kell megoldania. Visszatérő problémát jelent az élelmiszernövények bioüzemanyagként való felhasználása. Egyedül az USA-ban a gabonatermelés 40%-át veszi fel a bioüzemanyag ipar. Brazíliában a cukorrépából 50%-kal növelték a bioüzemanyag-termelés rátáját, Európában a napraforgóét pedig 80%-kal. Nagy problémának számít, amikor az élelmiszerre is, mint a többi termékre, csak mint „árura" tekintenek, s figyelmen kívül hagyják, hogy annak etikai alapelvekhez kötődő pluszértéke van.

Lényegében ez utóbbi kérdést taglalta absztrakt fejtegetéseiben az országos hírű filozófus professzor, Aldo Masullo, aki szerint az embernek a másokhoz való kapcsolatában „átalakulási krízis" következett be, melyben a személyes felelősségnek központi szerephez kellene jutnia - áttételesen a környezetvédelmi tudatra is célozva. A teológiai fakultás neves szakembere az élelmiszerek közül a kenyér elsődleges fontosságát az Evangéliumból vett idézetekkel erősítette meg.

Taiwan-i újságíró hozzászólása

A biodiverzitás szegényedése

Az iménti elvont témák talajáról letérve a biodiverzitás szegényedéséről beszélt Stefano Paludosi. A neves olasz kutató arról számolt be, hogy 250 ezer növényfajból csupán 7 ezer fajt választott ki az ember termesztésre, s ebből is a világ élelmiszerellátását 12 (!!!) növényfajra alapozzák. Égető szükség lenne nagyobb tápértéket képviselő és a megváltozott káros klímaviszonyokhoz jobban igazodó fajokat bevonni a termesztésbe.

Ezt a kérdést feszegetve a Cornell Egyetem professzorasszonya, Alison Power az intenzív gazdálkodásnak az ökoszisztémára kifejtett káros hatásairól beszélt, rámutatva a biodiverzitásra és fenntartható termesztésre irányuló agrármodell(ek) kialakításának fontosságára. A biodiverzitás szegényedésének egyik oka - hangoztatta a professzorasszony - a beporzó szervezetek populációinak drasztikus csökkenése. Az élelmiszertermelést szolgáló termesztett növényfajok háromnegyede igényel beporzást, melyet nem lehet mechanikai módszerekkel helyettesíteni. Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában hektáronként 1200 euróra becsülik a farmerek a beporzás pénzbeli értékét. Ezek figyelembevételével a mezőgazdasági gyakorlatban gyökeres szemléletváltásra, egyben az ökorendszer-szolgáltatások erősítésére van szükség - a növényvilág diverzifikálására összepontosítva.

Elméleti következtetések, de gyakorlati tanácsok nélkül

A Fórumon elhangzottakból kissé nehézkes egységes konklúziókat levonni, annál is inkább, mivel a jobbára túl hosszúra sikeredett előadások gyakran konkrét végkövetkeztetéseket és főleg a mezőgazdaság számára egyértelmű „intézkedéscsomagokat" nem tartalmaztak. Lényegében az élelmiszerláncok rövidre zárását, a regionális, de főleg helyi termelés és értékesítés fontosságát, az élelmiszerminőség javítását, a biodiverzitás erősítését és új gazdálkodási stratégiák alkalmazásának fontosságát, az éhség elleni küzdelem új megoldásait, a nagyobb gazdasági, szociális és környezeti stabilitás elérését emelték ki.

Nevével ellentétben a Médiafórum a környezetvédelemre és főleg annak mezőgazdasági vonatkozásaira összpontosított (tehát címével ellentétben nem kimondottan a természetvédelemre), így lényegében elérte célját. Ha meg azt vesszük, hogy a Milánóban rendezendő Expo 2015 világrendezvényre nem kell sokat várnunk, a mostani fórum ahhoz jó elméleti alapot szolgáltathat. De ott is több konkrétumot, kevesebb adathalmazokkal teli általános fejtegetést várunk. Mert sok a világméretű probléma, melynek megoldásában a mezőgazdaság vállára nagy teher, óriási feladat hárul. Az más kérdés, hogy meg tud-e felelni a mezőgazdaság az ilyen hatalmas kihívásoknak?