A mezőgazdasági technológia folyamatos fejlesztése szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdaság a világ növekvő népességének élelmiszerigényét kielégíthesse. Az ehhez szükséges inputanyagok, gépek, vetőmagvak, műtrágyák, növényvédő szerek minősége, hatékonysága iránti igény folyamatosan növekszik. Új technológiák kerülnek bevezetésre, amelyek korábban elképzelhetetlen mértékben növelik az inputanyagok hatékonyságát. Ugyanakkor a termeléshez szükséges anyagokkal szemben jelentős ellenállás mutatkozik.
A növényvédő szerekkel kapcsolatos kérdések
A növényvédő szerek természetes eredetű vagy szintetikus úton előállított vegyi anyagok vagy vegyi anyagok keverékei, amelyekkel a termesztett növényeket megvédhetjük a kórokozók, rovarok, gyomok kártételétől, de legalábbis csökkenthetjük a kártétel mértékét.
Növényvédelmi célra fokozódó mértékben alkalmazzák a biológiai eredetű, növényvédelmi célokra alkalmas élő szervezeteket, pl. ragadozó rovarokat, mikroorganizmusokat, természetes növényi kivonatokat vagy növényi eredetű, növényvédelmi célra alkalmazható kémiai anyagokat (pl. piretrin, kvasszia).
A növényvédő szerek élő szervezeteket károsító potenciális mérgek, számos nem kívánt mellékhatással rendelkeznek. Az emberre és a környezetre akkor jelentenek veszélyt, ha a gyártás, szállítás, raktározás és felhasználás során a szerrel dolgozókra vagy a környezetbe jutnak, illetve az élelmiszer-fogyasztás során az emberi szervezetbe kerülnek. Mellékhatásként károsíthatják a talaj élővilágát, csökkenthetik a talaj termékenységét, szennyezhetik a talajvizet, a felszíni vizeket. Maradványaik kimutathatók a terményekben, az élelmiszerekben, és ezzel az embert, a haszonállatokat és az élővilágot veszélyeztethetik.
A növényvédő szerek élő szervezeteket károsító potenciális mérgek, számos nem kívánt mellékhatással rendelkeznek – fotó: Farkas Imre/Agroinform.hu
Élelmiszer-biztonsági kérdések: az élelmiszerekben előforduló növényvédőszer-maradékok élelmiszer-biztonsági megítélése
A növényvédő szerek okozta egészség- és környezetkárosító hatások közül az élelmiszerekben előforduló növényvédőszer-maradékok okozzák a társadalmi megítélésben a leggyakrabban felmerülő aggályokat. A világ növekvő népessége táplálkozásához mind több élelmiszer szükséges, csökkenő termőterületen, a mind gyakrabban előforduló környezeti szélsőségek – szárazság, éghajlat-felmelegedés, pusztító árvizek – közepette.
A belátható jövőben aligha számíthatunk arra, hogy a növényvédő szerek nélkül a növénytermesztés fenntartható módon működjön, változatlanul szükség lesz a növényvédő szerekre és a termésfokozó anyagokra.
A növényvédőszer-hatóanyagok rendszeres felülvizsgálata következtében mind gyakoribb a felhasználásban történő korlátozásuk vagy a hatóanyag-engedélyek visszavonása, ami gyakori, éles vitát vált ki, többek között az EU-tagállamok között is.
Gyakran merül fel annak kérdése, hogy egy, a termesztési technológiákban világszerte elterjedt gyomirtó- vagy rovarölő szer felhasználásának korlátozása vagy éppen engedélyének visszavonása miatt a helyettesítésükre engedélyezett termékek humán- és/vagy környezetkárosító hatását ellensúlyozandó, elfogadható veszélyű termékek alkalmazása milyen környezeti vagy humánveszélyt jelent, használatuk mennyire felel meg a fenntarthatóság követelményeinek.
A jó mezőgazdasági gyakorlat egyik alapvető követelménye, hogy a termelés során csak a minimálisan szükséges mennyiség kerüljön a növényvédő szerekből felhasználásra.
Ennek megállapítása során veszik figyelembe az alkalmazható maximális felhasználási dózist, a betakarítás előtti várakozási időt és az engedélyezett maximális szermaradék-koncentrációt.
Az élelmiszer-biztonsági elvárások maradéktalan teljesítése a fogyasztók egészségének védelmén túlmenően alapvető gazdasági kérdés is, mivel az igényes piacokon csak a jó minőségű, biztonságosan fogyasztható élelmiszerek értékesíthetők. Ebből a szempontból elsőrendű fontosságú a piacra kerülő terményben a szermaradék kérdése.
Az élelmiszer-biztonsági elvárások maradéktalan teljesítése a fogyasztók egészségének védelmén túlmenően alapvető gazdasági kérdés is – fotó: Shutterstock
A szermaradéknak az engedélyezési hatóság által megállapított értékét elsősorban a kijuttatott dózis, a kijuttatási körülmények, a permetlé mennyisége és egyéb tényezők mellett az engedélyezési okiratban megadott, a betakarítás előtti utolsó kezelés és a betakarítás között eltelő napok száma – a várakozási idő – határozza meg.
A várakozási idő – a növényfajtól függően – különösen gyümölcs-, zöldségkultúrákban eltérő lehet, e tekintetben eltérések vannak a szabadföldön és a zárt termesztő berendezésekben előállított, azonos kultúrákban.
A növényvédőszer-engedélyben megadott és a termékcímkén feltüntetett, a betakarás előtti várakozási idő betartása a legfontosabb biztosítéka a biztonságosan fogyasztható élelmiszereknek.
A növényvédőszer-maradékok csökkentésének lehetőségei
• A növényvédőszer-maradékok biztonságos szinten való tartását a betakarított termények széles körű, rendszeres hatósági ellenőrzése biztosítja.
• A szakszerű kijuttatás követelményeinek biztosításához a megfelelő kijuttató eszközök alkalmazása szükséges.
• Az integrált növényvédelem szempontjainak figyelembevételével a növényvédőszer-maradékok biztonságos szinten tarthatók.
• A biológiai védelem terjedésével fokozatosan növekszik a fogyasztók védelme. A biológiai védekezés mértéke növekedést mutat.
• A növényvédő szerek címkéjén feltüntetett technológiai előírások betartása továbbra is alapvető fontosságú. A növényvédő szerek használata során a gyártók által hangsúlyozott, a szert alkalmazók felelős kijuttatói magatartása szükséges ahhoz, hogy környezetünket, a hasznos élő szervezeteket, a humánegészséget és az egész emberi környezetet megőrizhessük utódaink részére.
