A diófákon rászáradt héjú, fonnyadt külsejű gyümölcsök maradtak, másik része lehullt, de azok is ugyanazt a képet mutatják.
A dióra emberemlékezet óta úgy tekintettünk, hogy különösebb gondozást, ápolást nem kíván, s különösen nem kell növényvédelmi kezeléseket végezni a fánk és a termés megőrzésére. Természetesen tudtuk, hogy az almamoly 2. nemzedéke megtámadja, hernyója a keményhéj kialakulása előtt berág a termésbe, s ott a belet elfogyasztja.
Ismertük azt is, hogy a fákat egy baktériumos betegség (Xanthomonas campestris cv. juglandis) meleg, párás körülmények között megtámadja, s időszakosan láttunk levéltetveket is a lombozaton, de mindezek mellett és ellenére a dió elfogadható termést adott növényvédelmi beavatkozások nélkül is. Hát, ez a tétel dőlt meg a nyugati dióburok-fúrólégy megjelenésével, terjedésével.
A zöld burok a nyű károsítása miatt megrothad, majd ráfonnyad a kemény héjra, s a termés a fán marad.
A kártevő őshonos az USA déli tájain és Mexikó északi régióiban. Innen terjedt át Európába több mint 30 éve. Országunkban először 2011 októberében, Kőszeg külterületén találták meg nyüveit. Feltételezhető, hogy természetes úton terjedt át Ausztriából Magyarországra. Innentől kezdve gyorsan terjedt országon belül keleti irányban, a dunántúli megyéket nagyjából meghódította, s 2 évvel ezelőtt megjelent a Budapest környéki fákon is. Nagy biztonsággal lehet állítani, hogy nincs természetes védővonal, nincs olyan akadály, amely megállítaná a kártevő terjedését.
A kártevő oligofág faj, őshazájában több diófélén károsít. Hazánkban 2 diófélét talált, a közönséges diót (J. regia) és a fekete diót (J. nigra). Ez utóbbi kevésbé ismert, nem is nagyon találjuk termesztésben, de éppen ez adja veszélyességét, az a néhány elszórtan előforduló fa kiváló rezervoar területe a buroklégynek.
Egyes irodalmi adatok szerint őszi- és kajszibarackon is előfordul, ha a közelben van dió, de erre Magyarországon, illetve Európában még nem találtak igazolást. Ez az egyik nagyon fontos kérdés, s remélhetőleg sokáig adhatunk rá nemleges választ.
A kifejlett legyek ritkán kerülnek szem elé, szinte csak a csapdákban láthatók. Szerencsénk volt 2 példányt is elkapni a gyümölcs felszínén (már amennyire ez szerencse?!), de leggyakrabban a csapdákba ragadt egyedeket látjuk.
A nyugati dióburok-fúrólégy, itt megmutatta teljes szépségét.
E légyfajoknál a faj meghatározását segítő elem a szárny rajzolata. Ha valaki biztos akar lenni a fáján található faj mibenlétében, akkor a fotón látható szárnyrajzolatot ellenőrizze saját példányán.
A nyugati dióburok-fúrólégy évi egynemzedékes faj. Báb alakban telel a talaj felső rétegében. Az imágók zömmel július elejétől augusztus végéig repülnek, ennek megfelelően 50 napig is csapdázhatók. A hímek rajzása ennél a fajnál is – mint más fúrólégyfajoknál is – előbb indul, és nagyobb egyedszámú, mint a nőstényeké. Az imágók hosszú életűek, átlagban 25-30, de akár 40 napig is élhetnek. A nőstények a megtermékenyítést követően tojásaikat a dió zöld burkába süllyesztik.
Nyugati dióburok-fúrólégy imágója a gyümölcs felszínén – talán tojásrakásra készül.
A tojásrakás időszaka száraz, meleg időjárás esetén két hónap is lehet (július közepe-szeptember közepe). Egy nőstény pár száz petét rak. A tojásokból 5-7 nap alatt kelnek ki a kis nyüvek. Egy dióburokban egyidejűleg több nyű is növekedhet. Az időjárástól függően 3-5 hét alatt fejlődnek ki a lárvák. A nyüvek kirágják magukat a dió burkából, leesnek a földre, sekélyen beássák magukat a talajba, és bebábozódnak.
A tojásrakás helyén nem túl feltűnő kisebb sötét elszíneződés, illetve bemélyedés figyelhető meg. A nyüvek a zöld burkot fogyasztják, de erősebb fertőzések esetén a magba is behatolhatnak.
A lárvák növekedésével egyre nagyobb, puha állagú, szabálytalan kiterjedésű, fekete foltok jelennek meg a dió burkán.
Egy termésben 20-30 lárva is lehet, de szélsőséges esetben akár 50 is előfordulhat benne. Az elszíneződés és a dióburok felpuhulása az egész felületre kiterjedhet vagy akár a dió csonthéján is nyomot hagyhat, sötét foltok formájában. A tünet összetéveszthető a xantomónászos (baktériumos) foltossággal, de a lárvák (nyüvek) jelenléte egyértelművé teszi a károsító mibenlétét. Korai fertőzések esetén csökkenthetik a dió méretét, illetve a dióbél töpörödését, ráncosodását is kiválthatják.
Az előbbieken túl a zöld burok fogyasztása, puhulása elindít egy rothadásos folyamatot, ami gyakran behatol a dióbélre is, azt is tönkreteszi. A dióbél gyakran megbarnul, a húsa sárgás-barna színt ölt, ami az avas dióra emlékeztet, s valóban a bél nem jó ízű. Ebből következőleg, ha az éréskor azonnal felpucoljuk a diótermést, akkor még találunk fogyasztható belet, de az idő múlásával egyre kisebb hányad lesz elfogadható minőségű.
A három fokozat, bal szélén a dióbél még fogyasztható, jobb szélén a dióbél sötét színű, romlásnak indult, s alul már teljesen tönkrement. Mindhármat a buroklégy nyüve károsította.
Mégis mit tehetün ellene?
A védekezéshez tudnunk kell, hogy a nyugati dióburok-fúrólégy zárlati kártevő (7/2001. /1./17./ FVM rendelet), és ez minden termelőt védekezésre kötelez.
A megfigyelések szerint nem az ültetvényekben szaporodik fel, sokkal inkább a szórványokban, házi kertekben, út menti fákon okozza a legnagyobb kárt. Ezt mutatták a 2009-es bécsi, majd a 2015-ös berlini megfigyelések is. Ennek a magyarázata valószínűleg az ültetvények gondosabb ápolásában, a nagyobb odafigyelésben és a növényvédelmi kezelésekben rejtőzik.
A kártevőnek kevés parazitoidja ismert, az is más országban. Magyarországi megjelenésük, felszaporodásuk rövid távon belül nem várható, így a kártevő féken tartása a termesztő feladata marad.
A védekezés első lépése, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy fáink, kertünk fertőzött-e a kártevővel. Ennek egyszerű, mégis megbízható módja a kártevő csapdázása. A sárga ragacslap önmagában is vonzó a legyeknek, így az megfogja (odaragasztja) a kártevőt. A sárga lap mellé adott illatcsalétek erősíti a vonzó hatást (pl. Csalomon csapda). A csapdákat július közepén érdemes kihelyezni, a fa déli oldalára. (2019-ben július végén kezdett repülni a kártevő.) Cseréjére akkor van szükség, ha a ragacsos felület megtelt vagy kb. 6 hét múltán. A csapdázást szeptember végéig, illetve a dió betakarításáig érdemes végezni.
A kártevő visszaszorításában egyetlen „tuti” megoldás nincs. Több lépésben kell felépíteni a védekezést, s ebben szerepet kap az agrotechnikai és a kémiai védekezés egyaránt.
1. Miután a nyű kifejlődése után kibújik a burokból, leereszkedik a talajra, beássa magát a talaj felső sekély rétegébe, s ott bábozódik, majd telel, ez egy beavatkozási pont lehet.
Ha meg tudjuk akadályozni a nyüvek talajba húzódását, akkor azok a megfagynak, elpusztulnak, nem tudnak áttelelni, vagyis nem lesz a következő nyáron imágó, ami elindítja az aktuális évi fertőzési folyamatot.
Erre alkalmasnak tűnik a fa alatti talajfelszín fóliás takarása. A mulcsos takarás is ad védelmet – nem ássa magát be a talajba a lárva, így kevésbé védett a telelés alatt. Különösen hatékony akkor, ha a tél kezdetén a mulcsot összegyűjtjük. A fa alatti talaj őszi megművelése is csökkenti az áttelelő kártevőtömeget (fizikai pusztítás, felszínre kerül), de ez azért csak részleges megoldás.
A termésburok rothad, a nyüvek híznak – legalább 3 látható itt.
2. A tojásrakás idején, időzítéstől függően kontakt és/vagy felszívódó szerrel végzett rovarölő szeres kezelés megfelelő védelmet nyújthat a nyugati dióburok-fúrólégy ellen. Az ültetvényszerű gazdálkodásnál, de akár a kiskertekben is az almamoly 2. nemzedéke ellen még szükségessé válhat egy vagy két július végi, illetve augusztusi rovarölő szeres kezelés, mely megfelelő szer és időzítés mellett kielégítő gyérítő hatással bírhat a nyugati dióburok-fúrólégy ellen is.
A rajzás követését a korábban említett sárga lapos csapdával tudjuk végezni, a leolvasás gyakorisága heti két alkalommal jó lenne, de a heti egyszeri leolvasás is ad információt a rajzás erősségéről és tendenciájáról. A védekezést a rajzás emelkedése szakaszban, a csúcsfogásnál érdemes elvégezni, majd ismételni 2-3 hét elteltével.
A bevethető készítmények listája elég szűkös: a Decis, Karate Zeon CS (piretroid csoport) jó hatékonyságú kontakt hatású anyag, míg a neonikotinoidok csoportjába tartozó Calypso 480 SC és a Mospilan 20 SG felszívódó hatású. A Piretro Natura természetes piretrint tartalmazó készítményt biotermesztésben is lehet használni.
Az e készítményekkel végzett kezelésekkel, illetve azok kombinálásával a dió megvédhető, ha a permetlé a fát bevonja.
Nem véletlen ez a kitétel, hisz a diófák 10-15 m magasságot is elérnek, míg a kézi működtetésű háti permetezővel 2-3 m, a motoros háti permetezőkkel 3-6 m magasra tudjuk a permetlevet eljuttatni. Ültetvényekben speciális gépeket alkalmaznak a diófák permetezésére, ezek a nagy fák felső részeit is elérik.
Dióban még nem terjedt el a fatörzsinjektálás mint kijuttatási módszer. Tipikusan használják a technikát vadgesztenyék védelmére. Ez egy speciális kijuttatási mód a permetezőszer bejuttatására, melynek öbb előnye is van, pl.:
• a fa keringése szállítja a szert a fa minden részébe,
• nincs permetezés (elsodródás, környezeti veszélyeztetés),
• nagy fák is kezelhetők így,
• hosszan tartó védelem (1 év, esetleg 2 év),
• nehezen hozzáférhető helyen is alkalmazható.
A kezelésnek egyetlen hátrányát az a kockázat jelenti, hogy a furatok, ahol a készítményt bejuttatják, egy idő után megbetegednek, ami aztán a fák hanyatlásához vezet. Ez az eljárás dióban még nem került bevezetésre, de a vadgesztenyéhez hasonló körülmények és gondok, lehetséges, hogy a módszer kipróbálásához vezetnek.
3. A harmadik lépés a dióburok-fúrólégy által fertőzött, tüneteket mutató termés összegyűjtése, elégetése. Ez mind a korai hullás miatt földre került termésre, mind a szedés során kiválogatott termésre igaz. Amint bemutattuk, a fertőzött, fonnyadt termés jelentős hányada a fán marad, ezek leszedése, leverése és a termés megsemmisítése is segít a következő évi induló népesség csökkentésében.
Van itt minden, de középen egy dióburok-fúrólégy, s a szárny rajzolata jól látszik.
S a végén magyarázat, mit is jelent a kérdések és kételyek a címben. Nos, lehetett volna a nagy kérdéssel kezdeni a cikket, „Mi lesz veled, magyar diótermesztés?”. Reméljük, nem ennyire kritikus a helyzet, de kérdés van bőven:
• tudjuk-e és mennyire tudjuk fékezni a dióburoklégy terjedését,
• mi lesz a szórványok, házi kertek egy-egy fájával,
• eddig az ültetvényszintű diótermesztés nagyon gazdaságos volt, ezt követően fenntartható-e gazdaságossága,
• hova tart a dióbél ára, meddig emelkedik?
A kétely pedig ott van bennünk, mert nem tudunk minden kérdésre egy könnyen kimondott, egyértelmű „igen” választ adni.
