Ennek ellenére a statisztikai adatok lényeges változást nem mutatnak, a megtermelt mennyiség megközelítőleg 200-220 000 tonna (30 000 tonna szabadföld és 180 000 tonna hajtatás). A statisztikai adatokból az is megállapítható, hogy az évek közötti termésingadozás is csökkent, noha még mindig jelentős!
A termésátlagok az új termesztéstechnológiáknak köszönhetően (támrendszeres termesztés, tápoldatozás, kőgyapotos termesztés, új, nagy teljesítményű hibridek alkalmazása, korszerű, jól gépesíthető és automatizálható üvegházak, számítógépes klímavezérlés stb.) jelentősen emelkedtek, a minőség és a termésbiztonság, ha szerény mértékben is, de javult, ami hozzájárult a hazai paprikának a folyamatos és megbízható piaci jelenlétéhez.
Magyarország – a klímaváltozás ellenére is – a szabadföldi paprikatermesztés északi határán van, ezért a termesztés kockázatos, a tenyészidőben a hirtelen lehűlések és felmelegedések, a kései talajmenti fagyok a termés minőségére és hozamára egyaránt kedvezőtlenül hatnak.
Az elmúlt évek nemzetközi piaci kihívásai és a minőséggel szemben növekvő belföldi igények bebizonyították, hogy a frissfogyasztói elvárásoknak igazán csak a hajtatott paprika képes megfelelni.
Termesztési tapasztalatok egyértelműen igazolták, hogy azokban az állományokban érzékelhető a jelentősebb termésingadozás, ahol a növények kondíciója nem megfelelő vagy helytelen a fajtaválasztás. Jó növénykondíciót pedig csak megfelelően előkészített talajon, szakszerű tápanyag- és vízellátás mellett lehetséges elérni.
A közel 1500 ha-os hajtatófelület nagyobb részén még mindig hagyományos módon, talajon nevelik a paprikát, a vízkultúrás és a konténeres termesztés területe (talaj nélküli termesztés) nem éri el a 30%-ot, ezért a hajtatott paprika esetében általánosan lehet a hagyományos talajos termesztésről és az annál alkalmazott talaj-előkészítésről beszélni.
Míg a szabadföldön a területcsökkenés mértéke az elmúlt években közel 60% volt, addig a hajtatásban mindössze 20%-ra tehető – fotó: Shutterstock
A paprika, de valamennyi hajtatott zöldségféle esetében a talajművelés kedvező hatásait lényegében az alábbi pontokban lehet összefoglalni:
• Csökkenti a gyökerek energiaveszteségét, elősegíti a gyökerek mélybe hatolását, ezáltal hozzájárul a mélyebb és nagyobb élettér, termőréteg kialakításához.
• Javítja a talaj levegőzését, a gyökerek oxigénellátását, ami a paprika esetében különös jelentőséggel bír.
• A szerves trágyát beforgatja a gyökérmélységbe, a műtrágyák egyenletes elkeveredését biztosítja a talajban.
• A felső 0-10 cm-es szétrombolódott szerkezetű talajréteget leforgatva és az alsó regenerálódott réteget a felszínre hozva javítja a gyökértér szerkezeti tulajdonságait.
• Irtja és gyéríti a gyomokat, mindenekelőtt a hajtatásban gyakori tyúkhúrt.
• Tápanyag tekintetében a gyakran igen heterogén talajt (pl. cseppenkénti öntözés) homogenizálja.
Szabadföldhöz képest nehezíti a talajművelést a rendelkezésre álló rövid művelésre fordítható idő, gondoljunk csak arra, hogy fűtési szezonban milyen gyorsan követik egymást a növénykultúrák (előnövény és főnövény), mennyire kell sietni az előnövény betakarítása után a kiültetéssel. Mindössze csupán egy-két nap áll rendelkezésre az előző kultúra eltakarítására, a szerves és műtrágyák kiszórására, azok beforgatására és az ültetőágy előkészítésére.
Míg korábban a paprika esetében megkülönböztettünk őszi, tavaszi és téli hajtatást, ennek megfelelően beszélhettünk nyári, őszi, téli, kora tavaszi és késő tavaszi talaj-előkészítésről, napjainkban a hosszúkultúrás paprikahajtatás következtében ez egyszerűsödött, a hajtatófelület nagy részén csak késő ősszel, illetve tavasszal művelnek talajt.
A talajművelés a termesztőlétesítményekben gyakorlatilag két géptípussal megoldható, tekintettel arra, hogy gépi növényápoló talajművelést nem végzünk, és az ültetés előtti talajművelés egybeesik az alap-talajműveléssel, azaz a forgatással. A fóliasátrak vagy az üvegházak mérete egészen speciális méretű erőgépek és talajművelők használatát teszi szükségessé.
A fóliasátrak vagy az üvegházak mérete egészen speciális méretű erőgépek és talajművelők használatát teszi szükségessé – fotó: Shutterstock
A paprikahajtatás alapvető és meghatározó technológiai eleme a talajforgatás, amelynek eszköze az ásógép. Ezzel a talajművelettel tudjuk azokat a fontos talajszerkezeti tulajdonságokat módosítani, javítani (vagy éppenséggel rontani!), amelyek a paprikahajtatás eredményességét nagymértékben meghatározzák.
Az ásógép járatásával egy menetben megvalósul a porhanyítás vagy lazítás és a forgatás. A lazítás hatására nő a talaj össztérfogata, a hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórusok aránya, ezzel együtt csökken a térfogat tömege (fajsúlya). A hézagtérfogat-növekedés hatására javul a talaj vízbefogadó képessége, hosszabb időn keresztül több nedvességet képes tárolni, és kisebb a talajban a nedvesség ingadozása.
Van, ahol még az ekét használják ilyen célra, hobbigazdaságokban az ásót, ezek az eszközök lényegében ugyanezeket a feladatokat látják el, de kevésbé egyenletes és homogén talajfelületet hagyva maguk után.
Növényvédelmi okok miatt – eltérően a szabadföldi termesztéstől – az előző növénykultúra maradványait nem dolgozzuk a talajba, ezt a lekerülés után gondosan letakarítjuk, és a gyökereket is eltávolítjuk. Ugyanakkor a lehetőségektől függően lényegesen nagyobb mennyiségű szerves trágyát (szerves anyagot) forgatunk a talajba, mint szabadföldi körülmények között.
A szervestrágyázás igazi jelentősége nem a tápanyag-visszapótlásban van, mint azt sokan gondolnák, a szerkezetjavítás az igazi nagy értéke.
A bemunkált szerves trágya mennyisége elérheti a 10-20 kg/m2-t (100-200 t/ha), esetleg bizonyos gazdaságokban, ahol a beszerzés nem ütközik akadályba, ezt meg is haladhatja. A bemunkálás mélysége a sekély gyökérelhelyezkedés miatt legfeljebb 20-30 cm. Kötött talajon és nagyon laza homokon elengedhetetlen a szerves trágya használata.
Bizonyos talajokon elengedhetetlen a szerves trágya használata – fotó: Shutterstock
Az utóbbi években a csökkenő állattartás miatt egyre nehezebb a jó minőségű, érett trágyák beszerzése. Ebből adódóan sokan a szervesanyag-pótlást ipari és mezőgazdasági komposztokkal, tőzeg- és szalmatrágyákkal próbálják megoldani. Ezek elmunkálása esetenként egészen speciális eljárást, gépkombinációt igényel.
Az ásógép forgató munkáját a rotációs kapák keverésével egészítjük ki. A kettő együtt adja azt a laza, egyenletes ültetőágyat, amit a paprika kíván. Sokan a rotációs kapa munkáját túlértékelik, és az ásógépet kihagyják a műveleti láncból, mondván, hogy a forgatást az is elvégzi. Helytelen, a rotációs kapák alkalmatlanok a trágyák, továbbá a felső és alsó talajrétegek átforgatására. Csak rotációs kapa használatával a forgatás lényegében elmarad, vagy csak igen jelentéktelen mértékben valósul meg, nem is beszélve a sekély művelés hátrányairól. Egyébként is a rotációs kapa kismértékben rontja a talaj szerkezetét, különösen akkor, ha száraz a talaj vagy nagy fordulatszámmal üzemeltetik.
Olyan termesztőlétesítményekben, ahol nincs fűtés, vagy csak minimális ún. vészfűtést alkalmaznak, vagyis télen nem hajtatnak, a két munkafolyamat kettéválik. Az ásást ősszel, a nagyobb fagyok beállta előtt végzik, míg a rotálásra csak tavasszal, az ültetés előtt kerül sor. Talajművelési szempontból szerencsésebb megoldás, mint az egyszerre történő szántás (ásás) és rotálás.
Összességében a fólia alatti talajművelés semmit nem veszített jelentőségéből, sőt olyan, talajszerkezetre érzékeny kultúra esetében, mint a hajtatott paprika, csak növekedett a súlya a technológián belül. A csepegtető öntözés, a talajtakarás, de a gyenge gyökérzettel rendelkező hibridek esetében is még nagyobb figyelmet, több szakszerűséget igényel, mint korábban.
