Földművesként csak széttárjuk a karunkat és annyit mondunk: "Számunkra minden nap Föld Napja van! Mire föl ez a nagy felhajtás?"

 

Pedig nagyobb jelentősége van elgondolkodni a felelősségünkön és a kötelességeinken, mint azt először gondolnák.

1970 óta, évente egyszer, április 22-én tartják világszerte a Föld Napját. Magyarországon nem sokan tudjuk, hogy mit is jelent ez a nap valójában és mit tehetünk egyénileg – vagy közösségi szinten bolygónkért. Hogyan segítsük megóvni környezetünket, a Földet a következő generáció számára?

 

Nagyobb a felelősség a mezőgazdászokon, mint egy átlagpolgáron?

Az elmúlt években – és napjainkban egyre gyakrabban szembesülhetünk termelőként azzal a jelenséggel, hogy a nemzetközi média és a különböző hírcsatornák a gazdálkodókra és a mezőgazdasági ágazatokra mutogatnak a környezeti terhelések egyik fő okozójaként. Mi gazdák, gyakran mindezekből szinte csak azt érzékeljük a saját bőrünkön, hogy mérhetetlen sok – és egyre több – környezetvédelmi előírással állunk szemben, amelyeket kötelességünk betartani...

Gazdaként a Föld Jó Gazdái is kell, hogy legyünk...

A termelők sokszor mostoha-, de sokszor csodálatosan szép környezetben végzik a munkájukat. Fontos, hogy a festői pillanatok közben is eszükbe jusson: "Mindezt meg kell őriznem az unokáim számára is!" – fotó: Czimber Gábor

 

Mit tehetünk még ezen felül a jövőnk – a Föld védelme érdekében?

A Föld Napján álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk végig, hogy amióta emberi civilizáció - és mezőgazdaság létezik, hogyan bánunk a bolygónkkal. A mezőgazdasági termelés fejlesztése során az évezredek alatt átalakítottuk a természetes környezetünket, élőhelyünk növény- és állatvilágát. Idő közben olyan túlnépesedés alakult ki Földünkön, hogy a táplálék szükségletet ma már csak intenzív termesztési technológiákkal tudjuk kiszolgálni.

5 lépés, amit gazdaként megtehetünk Földünk jövőjéért:

1. Biztosítsunk helyet a gazdaságban a biológiai sokféleségnek!

A vetésterv kialakításakor próbáljunk úgy tervezni, hogy minél több fajt termesszünk az adott gazdálkodási évben.

  • Legelőterületek frissítésekor, vagy újravetésekor használjunk 8-12 különböző növényfajt, hogy némiképpen vissza tudjuk adni a természetes füves puszták élővilágát a természetnek.
  • A vetésforgó alkalmazása is fontosabb, mint gondolnánk.
  • A természetes élőhelyek megőrzését segíthetjük, ha a táblák szélén meghagyjuk az őshonos növényzetet. Új táblaszéli védelmi sávokat is kialakíthatunk, ezzel a vadon élő fajok jelenlétét megőrizhetjük. A táblaszéleken meghagyott természetes- vagy telepített növényzetnek a  vadkár megelőzésben is fontos szerepe lehet. Csicsóka ültetése esetén például a vaddisznó ott kezdi a túrást és amíg kitart a csicsóka gumója, addig elkerülheti a kultúrnövény kitúrását- dúlását. Így a gazdának több ideje van felmérni a problémát és cselekedni, vagy jelezni a vadásztársaságnak. Ez csak egy példa a sok jótékony hatás közül a biológiai sokféleségre a mezőgazdaságban. Gondoljunk csak bele, hogy hány vadon élő fajnak van szerepe a kártevő- és  rágcsálómentesítésben vagy a kultúrnövényeink beporzásában!

 

2. Az évelő növények termesztése

Számtalan évelő növényfaj nagyban hozzájárul a talaj termékenységének javításához több éves életciklusa során. Ennek ellenére, az egynyári növények - mint például a búza, kukorica, szója, rizs - dominálnak a világ legtöbb termőterületén. Az egyéves kultúrákról az az általános vélemény, hogy ultra-produktívak, - azaz nagy termésmennyiséget és magasabb hasznot hoznak a gazdának - mégis szakértők elemzései szerint az évelők kultúrákkal hatékonyabban lehet termelni és jobb eredményeket lehet elérni hosszú távon. Az egynyári növények magas magas tápanyag-igényűek, - tehát több műtrágyára van szükségük - hogy magasabb hozamot tudjanak produkálni az adott területen. A legtöbb alkalmazott műtrágyáról pedig mindannyian tudjuk, hogy mind előállításuk - mind használatuk során számottevően szennyezik környezetünk levegőjét és vízkészletét. Az évelő növények egyértelműen nyertesnek bizonyulnak az évről-évre előre kalkulálható takarékos erőforrás-felhasználásukkal és a megbízhatóbb hozamukkal. Az egynyári növények nem tudnak hozzáférni a talajban mélyebben található tápanyagokhoz, ezért kimerítik a termőföld legfelső rétegét, és ezzel "rövidzárlatot" idéznek elő talajban létrejövő komplex biológiai kapcsolatok kiépítésében.
Nem tudjuk egyelőre, hogy mi a jövő mezőgazdasági technológiája, ami választási lehetőségként unokáink elé tárul majd, ám külföldi forrásokból tudjuk, hogy

 

sok haladó gondolkozású gazdálkodó már nagyon várja a nemesítő házaktól az évelő gabona- és olajnövények megjelenését.
Katicabogár, a természet adta hatékony "rovarölőszer" – fotó: Shutterstock

 

3. A táplálkozási szokásainkat is reformáljuk meg!

 

Ahogy a mindenevőké, így az emberek szervezete is a változatos étrendet kívánja. Hallgassunk az ösztöneinkre és együnk minél többféle alapanyagból készült ételt! Megesszük a különféle növényi részeket, - mint például a gyökereket, leveleket, szárakat és a magvakat körülölelő "húst" – nevezetesen a gyümölcsöket és zöldségeket. Sok kalória- és keményítőtartalmú, zsíros és fehérjében gazdag magvak is az étrendünk részei, mint például a gabonafélék és a bab. Fogyasztanunk kell állati fehérjék és zsírok formájában tejet, tojást és húsokat. Étrendünk sokszínűsége mind-mind azt sugallja, hogy hasonlóan sokszínűen kellene felépítenünk a gazdaságunkban termesztett növényeket – és az ott tenyésztett állatokat...
undefined
Szabadtartásos állattenyésztés mangalica fajtával – fotó: Shutterstock

 


4. Csalogassuk vissza az embereket vidékre!

 

Ez ügyben nehéz dolgunk lesz, hiszen a városok kényelmesebb életmóddal kecsegtető ígéretes lehetőségei sok vidéki családot szippantottak be az elmúlt évtizedek során. Azonban a vidéki turizmus, a falusi vendéglátás eszközeivel talán  tovább terjeszthetjük a vidéki élet jóhírét és elfeledett romantikáját. A vidék elnéptelenedése nagyon komplex probléma, ezért mi csak annyit tehetünk, hogy betekintést engedünk a gazdaságunk életébe és tájékoztatjuk a városban lakó vendégeinket arról, hogy milyen csodálatos utat jár be az étel a termőföldtől a tányérig.

 

Gondoskodjunk az utánpótlásról az agráriumban!

 

Ne felejtsük el gyermekeinket kézen fogva felhívni a figyelmüket a gazdálkodás szépségeire – és meghozni a kedvet a fiataloknak a mezőgazdasághoz!
tulipántermesztésA gazdálkodás nehéz, de csodás életforma, – különösen szép, ha az ember tulipántermesztő... – fotó: Shutterstock

 

5. Ne sajnáljuk az időnket a továbbképzésekre, hiszen ismerjük a mondást: Jó pap holtig tanul!

 

Egy gazdaság vezetőjének mindig tisztában kellene lennie a legkorszerűbb mezőgazdasági technológiákkal, legyen az gépesítés, inputanyag, vagy a tudományos háttér. Ahhoz, hogy jövedelmezően és fenntarthatóan tudjunk termelni, elengedhetetlen feltétel, hogy ki tudjuk választani a legkorszerűbb és az adott körülményekhez leginkább megfelelő termesztés-technológiát. Ismerjük meg a saját termőterületeinket és adottságainkat és legyünk tisztában a lehetőségeink széles tárházával – bármelyik mezőgazdasági ágazatról is legyen szó.

 

Forrás: Farmland LP, Jason Bradford cikkéből fordította és átdolgozta: Igric Dominika