A feljegyzések szerint a vadászatoknak köszönhetően az ezernyolcszázas évek végén halt ki az eurázsiai hód utolsó példánya. Vadászták a károkozása, a bundája és a húsa miatt is. Közel száz éven keresztül semmi jele nem volt annak, hogy ez az őshonos állat valaha itt élt – írja a feol.hu.

Az 1990-es években voltak próbálkozások a visszatelepítésére, újabban pedig rendszeresen hallunk híreket arról, hogy ismét köztünk élnek. Ennek egyértelmű jelei is vannak: szétrágott fatörzsek, faaprítékból épített gátak, felduzzadt vízterek.

Klébert Antal, a Duna–Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület-vezetője elmondta: tudni kell, hogy ittlétüknek semmi köze nincs a kilencvenes évek visszatelepítési kísérletéhez.

– Amikor az utolsó darabot is kilőtték, évtizedekig nem volt az országban egy példány sem. Az ember pusztította ki, majd a kilencvenes években valóban volt pár hódelengedés, Gemencen például. De a gyakorlat mindig azt mutatta, hogy pár egyed visszatelepítése nem lehet sikeres történet. Ami most történt, az nem ennek az eredménye, hanem annak, hogy Nyugat-Európában és a Duna felső folyásánál – a németektől az osztrákokig – erős populáció alakult ki, és azok kezdtek el terjeszkedni. Vagyis a Duna mentén érkezett a hód Magyarországra – elsőként Komárom, Győr és a Szigetköz területén jelentek meg. Mivel nincs természetes ellensége, vadászni nehéz, és védett állat is, így egyre jobban terjeszkedtek.

A hód visszatérése a fajok populációdinamikájának köszönhető.

hód

A legtöbben csak a károkat látják, de ökológiai szempontból páratlan előnyöket is biztosít ez az állat – fotó: Shutterstock

– Ahol túl sok egyed van, ott a fiatalok kiszorulnak társadalmuk peremére, ezért új helyet kell keresniük. A hód is ilyen – Nyugat-Európában megerősödött az állománya. S mivel Magyarországon a farkas volt az ellensége, ezért itt viszonylag nyugalmas otthont talált magának. Ahogy végigjött a Dunán, elindult a mellékfolyókon felfelé – a Rába, az Által-ér mentén vagy éppen Fejér megyét érintően a Szent László patak s a Váli-víz mellett. A hód vízfolyással szembe halad, s amikor eléri a vízfolyások felső szakaszát, például a megyében Vértesacsánál vagy az alcsúti arborétumnál, ott elkezd gátakat építeni, hogy a vizet visszatartsa. Ezáltal gazdag mikroélőhelyeket hoz létre maga körül.

Vértesacsán például egy korábban lecsapolt területet foglaltak el az invazív, vagyis idegen növényfajok, melyeket a hód megjelenése tudott visszaszorítani azzal, hogy gátakat épített, s a növények nem bírták a vizet. De Bodajkon is szemmel látható nyomai vannak az eurázsiai hódnak: gyönyörű gátakat épített, mellyel a víz folyását lassította le. A legtöbben csak a károkat látják, de

ökológiai szempontból páratlan előnyöket is biztosít ez az állat:

amellett, hogy tevékenységével visszaszorítja az invazív fajokat, kirágja a fákat, beledönti a vízbe, ezáltal azok újabb gyökereket eresztenek, és az ágak rendszere élőhelyet teremt a vízi élőlényeknek. Így csodálatos ívó- és rejtőzködőhelyek alakulnak ki.

A hód tevékenységéből az ember általában csak azt látja, hogy járhatatlan világok jöttek létre. Valójában azonban az történik, hogy a természet visszaveszi a vízpartot, ahol a madarak újra boldogan fészkelhetnek, a kétéltűek, halak számára újra ideális közegek jönnek létre.

Persze való­ban tud kárt tenni a hód: például ahol az ember arborétumot, gyümölcsöst telepített, ott tenni kell valamit a védelem érdekében. Ilyenkor természetvédelmi hatósági engedéllyel át lehet telepíttetni az állatokat vagy fizikai elkerítéssel megvédeni a fákat.

Továbbá lehet tudni olyan hódcsaládról is, amely szennyvízkifolyóban telepedett meg, és ezzel tönkretette a szennyvízüzemi berendezést, és a visszatorlódó víz helyett aztán szennyvíz öntötte el az érintett folyószakaszt. Egyéb komoly károkat is tudnak okozni, mert elmocsarasíthatják a környezetüket, a nagyobb fák kérgét megeszik, így azok lábon elhalnak, a kisebbeket meg menedéknek döntik ki. A mocsaras területeken az őshonos flóra és fauna már nem él meg, a nyír visszatelepítése viszont nehéz és költséges – számolt be róla a sokszinuvidek.24.hu.

A természet azonban mégis mindenképpen jól jár a hód megjelenésével: a part sűrűbb, holtfában gazdag élőhellyé válik, változatosabb lesz.

Azzal, hogy a hód átalakítja a maga és a környező élővilág számára a természetet, számos egyéb fajnak teremt új élőhelyet.