Kritikus a hazai halgazdaságok helyzete: se víz, se jövedelem. Alighanem az évszázad egyik legszárazabb telén vagyunk túl, és ez tovább mélyítette a tógazdaságok válságát - írja az Index.

hal

Kritikus a hazai halgazdaságok helyzete: se víz, se jövedelem – fotó: pixabay.com

A tógazdasági haltermeléssel foglalkozó vállalkozások nagyon súlyos helyzetben vannak

„Az urnát megrendelhetjük az ezer éves magyar halászat számára" – nyilatkozta az Indexnek Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője, az Aranyponty Zrt. tulajdonosa.

"Elsősorban a tógazdasági haltermeléssel foglalkozó vállalkozások vannak nagyon súlyos helyzetben, mivel a dunántúli cégek már tavaly is csak csökkentett, 60-70 százalékos kapacitással tudtak működni a vízhiány miatt. A Tiszántúli halgazdaságok valamivel jobb helyzetben vannak a kiépített öntözőcsatorna hálózat jelentette vízpótlási lehetőségek miatt.

Mivel alighanem az évszázad egyik legszárazabb telén vagyunk túl, és azóta sem esett huzamosabban országos szinten is jelentősebb mennyiségű csapadék, ez tovább mélyítette a tógazdaságok válságát. Nemcsak a Balaton vagy a Velencei-tó vízellátásával vannak gondok, hanem a dunántúli kisebb halastavak is megszenvedik, hogy nincs elég víz a teljes feltöltésükhöz "– mondta Lévai Ferenc.

tógazdaság

A kisebb halastavak is megszenvedik, hogy nincs elég víz a teljes feltöltésükhöz – fotó: pixabay.com

Tavaly 40 százalékkal csökkent a haltermelés kibocsátása

Az alig 4 százalékos jövedelmezőség mellett működő halgazdaságok igen jelentős ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak Élő-, és szaporodási helyet biztosítanak a tavak környékén élő madaraknak, hüllőknek és kétéltűeknek, javítják a tágabb környék vízgazdálkodását, emellett a belföldi lakosság halfogyasztásához, és a mintegy 800 ezer horgász sportolási és szórakozási igényéhez haltelepítést végeznek, ráadásul még exportra is termelnek.

Az előzetes számok alapján tavaly mintegy 40 százalékkal csökkent a haltermelés kibocsátása. Az elmúlt években az ágazat kibocsátása általában évi 20-25 ezer tonnás volt, amiből az étkezési hal mennyisége 15 ezer tonna körül alakult, a többi pedig jellemzően utánpótlás-nevelési célú volt.

Újra a háttérbe szorulhat a halfogyasztás

„Az idén azonban jó, ha a belföldi keresletet sikerül fedezni" – jegyezte meg az Indexnek Lévai Ferenc. Ebben közrejátszott a vízhiány és az egekbe szökő energia-, takarmány-, alkatrész- és munkaerőköltségek.

Az orosz–ukrán háború miatt  kialakult búza- és kukoricaárak mellett egyre kilátástalanabb, hogy az ágazat megtartsa az évi 6,5 kilogrammig lakossági halfogyasztást, mivel ha emiatt a termelői és fogyasztói árak minden állattartó ágazatban emelkednek, vélhetően újra a háttérbe szorul a halfogyasztás is.

Kevés esélyt látnak a haltermelők az áremelésre

Jelenleg ponty tóparti termelői ára - ami a hazai lakossági fogyasztás zömét adja -  1300-1400 forint, ez a fogyasztókhoz további 20-25 százalékos kiskereskedelmi árréssel növelten jut el.  A vendéglátástól érkező megrendelések jelentős része az akvakultúrában termelt afrikai harcsára érkezik, emiatt valamivel jobb helyzetben vannak az ágazat ebben a szegmensében tevékenykedő vállalkozások. De számukra is nehézségeket okoz a halneveléshez használt tápok nagymértékű drágulása és a feldolgozásnál a munkaerőhiány.

halastó

Nehézségeket okoz a halneveléshez használt tápok nagymértékű drágulása – fotó: pixabay.com

Romániában a tógazdaságok helyén kukoricát termelnek

"Tavaly a belföldi igények kielégítése érdekében az érdekképviselet kérte a tagokat, hogy a jobban fizető román export helyett lehetőség szerint tartsák az országon belül az étkezési halat "– mondta Lévai Ferenc. Hozzátette, hogy a román kereslet azért nőtt akkorát, mert ott hamarabb elindult az a folyamat, hogy felszámolják a kisebb, kevésbé jövedelmező tógazdaságokat a gabonafélék termelése javára.

Románia a halászok tudomása szerint 1000 hektárnyi halastóval lett szegényebb. A tógazdaságok tápanyagdús talajain ugyanis kukoricát  jóval kevesebb kockázat mellett lehet termelni, szemben azzal, hogy mire piacra kerül egy kilogramm hal addig 3 éves pénzügyi és munkabefektetést kell megelőlegezni.

Évek óta eredménytelenül lobbiznak támogatásért

„Félő, hogy támogatás híján többen is feladják – az ágazat jelentős része nem bír ki két aszályos évet –, támogatásért viszont évek óta eredménytelenül lobbizunk uniós és hazai szinten is" – tette hozzá.  Egyébként majd csak a tavalyi adatszolgáltatás összegzését követően derül ki, hogy mennyivel lett kisebb a 2020-ban még 24 ezer hektárnyi tógazdasági haltermelő terület az elmúlt évben.

Az Európai Halászati Alap nem tartalmaz a tógazdasági termelés számára területi jellegű kompenzációt, amit az ágazat évek óta évek óta sérelmez is. Nem véletlenül, hiszen az eltartott védett vadállomány és a tógazdaságok mellett megőrzött biodiverzitás jelentős természeti, ökológiai értéket képvisel.

Lévai Ferenc példaként említette, hogy a  Velencei-tó madárállományát sem a hektáronként legfeljebb 30 kilogrammos halállományú tó tartja el, hanem a közeli tógazdaság, ahol a gázlómadarak ugyanakkora területen akár több száz kilogrammnyi halat is találnak. Ráadásul most az alacsony, alig  60 centis vízállás mellett az összes gázlómadár számára terített asztallá vált számos tógazdaság.

"Mivel azonban az unió legtöbb, halászatban érdekelt tagállamában inkább a tengeri halászat és kevésbé a tógazdasági, vagy az akvakulturás intenzív haltermelés a jellemző, ezért továbbra is inkább beruházási jellegű támogatások jellemzőek az ágazatban. A fejlesztéseket viszont 4 százalékos jövedelmezőség, és közel 10 százalékos infláció mellett alig van, aki meg tudja finanszírozni" – mondta Lévai Ferenc.