Mint beszámoltunk róla, megtartotta szokásos évi nagyrendezvényét a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara. Az előadások sztárja kétségkívül Peter Campbell volt, aki egy személyben az Európai Növényvédelmi Szövetség pollinátor munkacsoportjának vezetője és a Syngenta környezetvédelmi igazgatója is. Témája pedig a világszerte sokakat aggodalommal eltöltő téma, a méhpusztulás volt.

Európában a háziméhek száma csökken

A méhek szerepe rendkívül fontos az élővilágban, hiszen a növényfajok 84 százalékának beporzásához mindenképp szükségesek. Ebből az is következik, hogy a Föld élelmiszer-termelésének 30 százaléka függ a tevékenységüktől. Épp ezért kongatták meg a vészharangot világszerte az egyre nagyobb méreteket öltő méhpusztulások miatt. Sokan megtalálni vélik ezek előidézőjét a mezőgazdaságban használt permetezőszerekben. Hogy valóban ezek számlájára írhatók-e, ezt vizsgálta Peter Campbell. Kutatásai legfőbb megállapításait osztotta meg hallgatóságával. Elöljáróban kijelentette:

mind a méhek, mind a növényvédő szerek meghatározó tényezői a mezőgazdaságnak.

A bejelentett elhullások adataiból kiderül, más-más jellegzetességek állapíthatók meg mind az egyes fajok, mind a földrajzi előfordulásukat illetően. Európában a háziméheket sújtja a váratlan magas mortalitás, valamint a téli veszteség is. Az Egyesült Államokban a kaptárelhagyás, a kolóniák összeesése, a dolgozó méhek eltűnése aggasztó. Ez Európában szerencsére nem tapasztalható. Az is szembeötlő, hogy a poszméhfajok száma csökken, a magányos méhek pedig szinte eltűnnek. Az adatokból az is kiderül, hogy a mézelő méhek száma világszerte összességében nem csökken, sőt! 1961-ben 49 millió kaptár volt globálisan, 2013-ban pedig már 81 millió. Ez 65 százalékos növekedést jelent.

A méhpusztulások legvalószínűbb okait számba véve beszélt a különböző betegségekről, parazitákról (a Varroa atka 1987-ben jelent meg, azonnal a méhkolóniák jelentős csökkenését okozta Európában); a klímaváltozásról és a kedvezőtlen időjárásról; valamint különböző vegyszerekről, köztük a Varroa-kezelésekről, a peszticidekről és a nehézfémekről. De ide sorolta a méhészek felkészületlenségét, nem megfelelő tartásgyakorlatát is.

Európában a háziméheket sújtja a váratlan magas mortalitás, valamint a téli veszteség is – fotó: Shutterstock

Európai uniós méhészeket kérdeztek meg a méhpusztulásokkal kapcsolatos tapasztalataikról, továbbá megvizsgálták a nemzeti méhészeti referencialaborok jelentéseit is. Mindkettőből az derült ki, hogy többféle káros hatás együttese okozza a pusztulást. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy

a méhészek számára a betegségek sokkal több gondot jelentenek, mint a növényvédő szerek.

Az IPBES (Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platformja) jelentést készített a politikusok számára arról, milyen tényezők veszélyeztetik a beporzó rovarokat. Ebben számos okot megnevez, köztük a termőföldhasználat változását, az intenzív gazdálkodást, a növényvédő szereket, a genetikailag módosított növényeket, a különböző kórokozókat és kártevőket, a klímaváltozást, az invazív nem honos fajok elterjedését és ezek különféle kölcsönhatását.

A jelentés kimondta azt is, hogy az egyes tényezők és a tapasztalt populáció-csökkenés összekapcsolását adathiány és a probléma összetettsége is nehezíti.

A lehetséges okok közül a legnagyobb figyelem a növényvédő szerekre irányult, mint a „legegyszerűbben kezelhető” megoldásra. Meg is született a neonikotinoidok EU-tilalma, amely a Syngenta környezetvédelmi igazgatója szerint az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) „igen ellentmondásos szakvéleményén és útmutatóján alapul”. Peter Campbell véleménye szerint a neonikotinoidok felülvizsgálata igen kritikus és konzervatív volt. Az EFSA a kártételi bizonyítékot könnyen elfogadta, ugyanakkor az ártalmatlanságra vonatkozó bizonyítékokat alaposan teszteli. A bizonyítékok súlyozását nem vette figyelembe.

Peter Campbell a hibák közé sorolta azt is, hogy az átfogó szabadföldi vizsgálatok adatbázisa sérült, a monitoringadatokat nem fogadta el. Nem számolt a kockázatcsökkentő intézkedésekkel, a kockázatértékelésnél használt GAP-értékek pedig nem a valóságot tükrözték. (A legújabb neonikotinoid szerekkel kapcsolatos vizsgálatokról itt olvashat).

növényvédő szer

Peter Campbell kritizálta az EFSA szakvéleményét a neonikotinoid szerekről – fotó: Agroinform.hu

Az EU további megszorításokat javasol a nem attraktív növényekre való szabadföldi használatra, szintén az EFSA útmutató alapján – tette hozzá. A tiltás szerinte nem oldott meg semmit, viszont hatalmas károkat okozott a mezőgazdaságnak. Az EU-méhmonitoring megállapította: a neonikotinoidok tiltása nem eredményezte a kolóniaveszteség csökkenését. A tiltás éve előtt 9 százalékos volt méhmortalitás, a tiltás után, 2014-15-ben 17,4 százalékra nőtt! A méhcsalád-veszteségek felmérésére hivatott EK Epilobee 2012-14-es monitoring vizsgálata kimondta:

a nagy méhveszteségek közvetlen kapcsolatban vannak a méhészek nem megfelelő gyakorlatával.

Peter Campbell ismertetett néhány adatot arról is, hogyan hatott a tiltás. Az Egyesült Királyság repcetermesztésére például úgy, hogy eleve 38 000 hektárral kisebb területen vetették el 2015-ben. A repceföldek 70 százalékát megtámadta a repcebolha, hatalmas termésveszteséget okozva. Több ország szükséghelyzeti engedély kiadására kényszerült.

Virágzó táblaszéleket kell kialakítani a beporzó rovarok számára!

Mi használ a beporzó rovaroknak? – tette fel a kérdést végezetül. Erről szól a Syngenta programja, amely a táblaszéleken kialakított új élőhelyekkel szolgálja a vadon élő rovarfajok megmaradását, számuk növekedését. A helyi viszonyokhoz igazított vetőmagkeverékek segítségével fészkelésre és táplálkozásra egész évben alkalmas helyeket alakítanak ki. 23 EU-tagállam 3500 gazdálkodója vesz részt a programban. Természetesen a mezőgazdasági protokoll betartása is elengedhetetlen – hangsúlyozta Peter Campbell.