A múlt hét elején még csapadékos napok kedveztek a vetéseknek és a talajmunkáknak. Aztán egyre több napsütés jött, s azzal együtt lassan emelkedett a hőmérséklet is. A nappali csúcs emelkedésével nem tartott lépést az éjszakai minimum, így aztán hajnalban komoly harmat alakult ki, ami a délelőtt folyamán csak lassan száradt fel. Most, így a hét közepén további melegedést ígérnek, sok-sok napsütéssel, ami igazán szép érlelő idő, illetve segíti a betakarítást is.
Az időjárás nem kedvez a repce kelésének
Az utóbbi napok és a közeljövő időjárása ismét a szárazodás irányába hat, ami nehézzé teszi a repce kelését. Szegény repce, alig vetettük el, s máris vízért kiált. A lassú, vontatott, egyenetlen kelés a kártevőknek, elsősorban a repcebolháknak kedvez. Utóbbi időben a nagy repcebolha (Psylliodes crysocephala) szaporodott fel, most is erre lehet számítani. Kártétele igazából a szikleveles, 2-4 valódi leveles állapotban veszélyes. A pontszerű rágások a levelek fokozott vízvesztését okozzák, a kis növény kiszárad, fejlődésében leáll, akár el is pusztulhat.
Kel a repce, és a repcebolha már megtalálta – fotó: Lepres Luca
Eddigi megfigyelések alapján a Dunántúlon kisebb a kártevő tömege, csak lassan szaporodik, míg a keleti országrészen nagyobb a kártevő népessége, nagyobb a fertőzési nyomás. Korai vetésű és már kikelt táblán korán megjelentek a bolhák, vagyis a kelő állományok szemlézése kiemelten fontos.
Repceárvakeléseken a Dunántúlon megjelent a fómás levélfoltosság (Phoma lingam) tünete. Az árvakelést majd beforgatják, mégis figyelemre méltó az észlelés, hisz az új fertőzések kiindulópontja lehet.
Még mindig van lehetőség a tarlók ápolására, ami az ott túlélő károsító tömeget is csökkenti. Emellett a nehezen irtható gyomok ellen is hatásosan kezelhetünk ebben az állapotban, ebben a környezetben.
Jól halad a napraforgó deszikkálása
Megkezdődtek a betakarítások. A napraforgó deszikkálása jól halad, ami a növény beteg részeit is kiszárítja, a kórokozók aktivitása is megszűnik ezzel a beavatkozással. Ahol még kivárnak a deszikkálással, ott is csökkent a kórokozók aktivitása, a napos ősz, a száraz környezet megakadályozza a betegségek terjedését. A korábbi levél- és szárfoltosságok terjedése megállt, eddig gyenge-közepes fertőzöttséget értek el, ami a termés mennyiségére, érésére csak kisebb hatást gyakorolt.
Itt már deszikkáltak, de a gyomoknak még idő kell – fotó: Lepres Luca
Nagy kérdés volt, hogy a tányérbetegségek mikor és milyen ütemben kezdenek el terjedni. Szerencsére a megjelenést követően – kb. augusztus közepétől – az időjárás nem igazán kedvezett a kórokozók fertőzésének, így a betegség nem terjedt, vagy csak igen visszafogottan. A tányérfertőzöttség jellemzően csak az észlelési szintet érte el.
A gyomosság viszont sok helyen meghatározta az alkalmazásra kerülő készítményt, hogy a leperzselt gyomok segítsék a betakarítást.
A madarak is felfedezik a napraforgótányérokat mint kiváló táplálkozási helyeket. Ilyenkor már csak a minél hamarabb történő betakarítás segít.
Kukoricában aktív a kukoricamoly
A kukorica állapotát tipikusan meghatározza a termőhely. Az Alföld déli részén a tartós aszály a növények korai felsülését okozta, a csövek alig fejlődtek, a szemek kiteljesedés nélkül beértek. Ott már sem mennyiségi gyarapodás, sem minőségjavulás nem várható, mehet a betakarítás. Szerencsére a termőterület nagyobb hányadát a még zöld lombozatú, a csövek tekintetében érésben levő állományok teszik ki. E növénynél még mindig figyelni kell a kártevőkre, elsősorban a termést fogyasztó kártevőkre.
Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) lassan visszaszorul, népessége és kártétele is csökken. Még mindig aktív a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és az idei legnagyobb kártevő, a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera). Ez utóbbi oly mértékben felszaporodott, hogy gyakorlatilag minden harmadik (-második) cső végét megrágta. Maga a csővégi rágás, a szemveszteség elhanyagolható. Mégis nagy kárral fenyeget, mert a rágás nyomán könnyen fertőz a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.). Mint ismeretes, a kórokozó és az általa termelt toxinok az emésztési rendszerből felszívódva súlyos megbetegedést okozhatnak a fogyasztó állatoknál.
Kevésbé segíti a fuzáriumos fertőzés fellépését, de termésveszteséget tud okozni a kukoricamoly által okozott szár- és csőtörés. Az imágók száma lassan csökken, de a szárban „dolgozó” lárva károsítása nyomán hamarosan megjelenik a szár- és csőtörés. Mindezeken túl a nagyvadak is fogyasztják a termést, s ez is érzékelhető kárt okoz. Érdemes a vadásztársaságok segítségét kérni a termés védelmében, illetve a veszélyeztetett táblák időbeni betakarítása segít.
Csonthéjasokban tovább erősödött a sztigminás levéllyukacsosodás
Almásokban is megkezdődött a betakarítás. Az almamoly (Cydia pomonella) rajzása jelentősen visszaesett (a múlt heti 17 imágófogásról 8 imágóra), további csökkenésre lehet számítani. A rágott, sérült gyümölcsökön a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia fructigena) tünetei szaporodnak. Ebben a szakaszban (szüret) már nem ajánlott kémiai anyagokhoz nyúlni, a szüret időzítése segíthet a kár csökkentésében.
A csonthéjasok közül már csak kevés gyümölcs szedése tart (kései nektarin, őszibarack, szilva). Itt is erősödik a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola), főleg a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) kártétele nyomán. Ahogy csökken az érő, betakarításra váró gyümölcs a fákon, úgy szaporodnak a vándorpoloskák (zöld vándorpoloska – Nezara viridula, ázsiai márványos poloska – Halyomorpha halys) egy-egy gyümölcsön. Sokan viszolyognak a poloskáktól, egyszerűen nem veszik le azt a gyümölcsöt, amit 10 poloska lep el.
Ezen a gyümölcsön 10 poloska volt egyszerre – fotó: Tóth Miklós
Itt is a szüret haladása segít. Szüret után a fák szemlézése szükséges, mert a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) tovább erősödött. A betakarítás utáni lombfertőtlenítés, majd az őszi lemosás segít abban, hogy a kórokozó áttelelő tömege csökkenjen és kisebb legyen a rügykár.
Cseresznye- és meggyfákon a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii) okoz korai levélhullást, ez is kezelést igényel. A korábban szüretelt szilvafákon is indokolt a lombfertőtlenítés, ott a polisztigmás levélfoltosság (Polystigma rubrum) okozott korai levélhullást.
Szilvamoly lárvája gyümölcsben, idén gyakori, hullik is a szilva – fotó: Tóth Miklós
Szőlőben a szürkepenészes rothadás most a legveszélyesebb
Megkezdődött a szőlőszüret is. A jelenlegi időjárás kedvező a szedésnek is, az érésnek, a cukortermelésnek is. Jelen szakaszban a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) a legveszélyesebb károsító. A kórokozó aktivitása viszont nagyban függ a környezeti feltételektől és a tápnövénytől is. Ez utóbbi zsendülése, a cukortermelés és a héj vékonyabbá válása mind kedvez a kórokozó fertőzésének.
A kirepedt bogyókon megkezdődik a rothadás – fotó: Tóth Miklós
A környezeti feltételek – napos, száraz időjárás, szellős lombozat, fürt napoztatás – viszont gátolja a betegség terjedését. Így alakult ki a jelenlegi helyzet, ami kezdődő fertőzéseket hozott, de azok terjedése nagyon lassú, sok esetben megállt, beszáradt a megtámadott felület. Sajnos ez a „védelem” nagyon időleges, csak addig tart, amíg ez a kedvező időjárás velünk marad. Amikor esősre fordul időjárásunk, akkor számítani kell a betegség gyors terjedésére. Kései szüretelésű fajtánál még lehet megelőző védekezést végezni, korábbi szedésű fajtáknál a szedés ad megoldást.
Darázs és poloska a lisztharmatos fürtön– ennél több nem kell – fotó: Tóth Miklós
Sok szó esett már a vándorpoloskákról. Polifág kártevő fajok, a környezetünkben szinte mindenen megtelepedhetnek, tipikusan a gyümölcsökön, szőlőn, paradicsomon, de a közelmúltban a hibiszkuszcserjén láttam tömegesen. A bimbókat, virágokat szívogatják, a virág nem nyílik ki teljesen, korán száradásnak indul, szóval nem szép a növény miattuk.
A vándorpoloskák a hibiszkuszbokrot sem vetik meg – fotó: Tóth Miklós
Többen panaszkodnak az ablakban, erkélyen díszlő muskátli károsodása miatt. A kárkép a bimbókon megjelenő apró lyuk, és a bimbó nem nyílik ki. Ezt a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyója okozza, ami a bimbó belsejét kirágja, ezért nem nyílik ki a virág.
A gyapottok-bagolylepke a muskátlibimbót is fogyasztja – fotó: Tóth Miklós
A gyapottok-bagolylepke hernyója berágott, majd ki – fotó: Tóth Miklós
A dísznövényeket könnyebb permetezni (nincs élelmezés-egészségügyi várakozási idő), mégis óvok mindenkit attól, hogy lakókörnyezetében permetezzen. Inkább a fertőzött bimbók leszedése és eltávolítása segíthet a kártevő tömeg csökkentésében. Idén a kártevő több kultúrában is felszaporodott, kárt okozott, s jutott belőlük a muskátlira is.
A kabakosokon nyár végén megjelenik a lisztharmat, most is így történt – fotó: Tóth Miklós
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
