Az elmúlt héten már nagyobb esély mutatkozott arra, hogy a nagyon várt csapadék megérkezzen. Jött is, esett is, de csak kevés helyen, kis mennyiségben. Így aztán a várakozás tolódott hétfőre, amikor még nagyobb területre, még több esőt ígért a meteorológiai szolgálat. Most megint a Dunántúl járt jobban, többször, több esőt kaptak, míg az Alföld egyes részein alig esett valami. A Dél-Alföldre inkább csak a kedd adott kevés esőt.
Az időjárás más elemeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy visszatért a meleg – országos és budapesti hőmérsékleti csúcsok dőltek meg október 29-én. A meleghez szél is társult, ami tovább szárította a talajokat.
Ha a meteorológiai előrejelzést tanulmányozzuk, akkor ismét a szárító hatások érvényesülését látjuk. Marad az aktuális naptári időszakhoz képest magas hőmérséklet, élénk légmozgással, kissé felhős égbolttal, de kevés esővel. Ebben a helyzetben egyetlen biztatót lehet mondani, a Mindenszentek napján a sírokra rakott virágok nem fagynak el másnapra, nem ígérkezik fagy.
Az őszi káposztarepce továbbra is heterogén képet mutat, s ez a heterogenitás elsősorban a tájegységek összehasonlítása során mutatkozik meg. A dunántúli állományok kissé kiegyenlítettebb képet mutatnak, még az Alföldön és az északi peremvidéken is látunk beállt állományokat, de a Dél-Alföldön, a Nyírségben későn kelt, ritka, egyenetlen állományok árnyalják a képet. Természetesen egy-egy táblán belül is találunk hasonló tüneteket, a talajhibák és a talajmunkák hibái most szépen megmutatják magukat. Az átlagos fejlettség a 6-8 leveles, tőlevélrózsás állapot, de az előzőekben bemutatott egyenetlenség megmutatkozik a 2 leveles és 10 leveles fejlettségű növényeken keresztül is.
Mezei acat és repce – A szerző felvétele
A csapadék jót tett a repcevetéseknek is, bár a meleg és az eső hatására már túlzott fejlődés látszik helyenként. A regulátoros kezelések elvégzését hátráltatta a táblán belüli vegyes fejlettség, egyszerűen nem lehetett megragadni az optimális időpontot.
A repcedarázs lárvakártétele továbbra is gyenge mértékű, nem nőtt. A csávázószerek hatékonyságában mostanra már egyre kisebb eséllyel bízhatunk, de szerencsére az imágók rajzása is véget ért. A levéltetvek előfordulása csökkent az előző időszakhoz képest, csak egy-egy egyedet (legfeljebb kisebb kolóniát) lehet észlelni a növényeken. A védekezés továbbra sem indokolt.
A gombabetegségek megjelenési gyakorisága, mértéke sem nőtt az elmúlt időszakban (repceperonoszpóra, fómás levélfoltosság), a fertőzés legfeljebb gyenge mértékű. Eddig nem voltak kedvezőek a fómás fertőzéshez a körülmények, de a csapadékosabb napok után (és a jelenlegi melegben) várható lesz a kórokozó fertőzése. Természetesen ez elsősorban azokat a táblákat érinti, amelyek vagy korábban, vagy egyáltalán nem kaptak még gombaölő szeres kezelést. Így ezekre a táblákra fokozott figyelmet kell fordítani.
Az enyhébb és csapadékos idő beköszöntével megnőtt a fehérpenészes rothadás esélye. A táblák szemlézése során erre is fordítsunk figyelmet. A kórokozónak sok tápnövénye van, amely nagyban nehezíti az ellene való védekezést, fontos a megfelelő vetésváltás, ha megjelent a betegség a táblán, akkor a többi tápnövényt is ki kell iktatni legalább 5-6 évre.
A következő növényvédelmi teendők közé tartozik a repce posztemergens gyomirtása.
Az utóbbi években egyre jobban áttevődik ez a beavatkozás az őszi időszakra, mivel ilyenkor sokkal kisebb a repce gyomelnyomó képessége, így jobban segítségre szorul. A preemergens kezelések idén sajnos nem kaptak elegendő bemosó csapadékot, így ha el is végezték azokat, akkor is szükséges a gyomirtás.
A posztemergens kelezéseknek az előnye, amellett, hogy nincs szükség bemosó csapadékra, még az is, hogy ekkorra már látjuk, hogy pontosan milyen gyomfajokkal állunk szemben. A védekezés pontos időzítése itt is nagyon fontos. Az optimális állapot, amikor a repce 2-6 leveles, míg a gyomok szikleves állapottól 4 leveles stádiumig vannak jelen a táblán.
Az őszi kalászosok kelése vontatott. Sok helyen elszomorító képet mutatnak az őszibúza- és ősziárpa-táblák. Helyenként keleget az állomány, de homogén képpel sehol sem találkozhatunk. A repce esetében még a Dunántúl kedvezőbb helyzetéről adtunk hírt, de a kalászosok esetében már nem lehet ugyanezt megismételni. A jobb körülmények között végzett vetések után az őszi búza már 3-5 leveles fejlettséget is elért, míg az őszi árpa a bokrosodás kezdetén tart.
A két hete vetett búza még ki se dugta a fejét – A szerző felvétele
A gabonafutrinkának nagyon kedvez az időjárás, szerencsétlen kalászosok épphogy kidugják első levelüket a földből, máris áldozatul esnek a lárváknak, bár még az imágók is jelen vannak a táblákon. A legegyszerűbb védekezés ellenük a monokultúra kerülése és az árvakelések megszüntetése. Vetőmagcsávázással is védekezhetünk ellenük. Egy egyszerű piretroid is hatásos tud lenni a repellens hatása miatt. Komolyabb problémánál, amelyet az idei időjárás miatt valószínűsíthetünk, érdemes egy állománykezelést végezni még ősszel, így az őszi levéltetveket és egyéb rovarokat is gyéríthetjük a gabonafutrinka mellett.
Ruderális területeken, illetve az őszi gabonák és a repcetáblák szegélyeiben a mezei pocok népessége feljövőben van, átlagosan 2 lakott járat/100 m2 mennyiségben. A mezei pocok mellett a hörcsögjáratok száma is növekszik Szolnok–Békés– Csongrád megye vonulatában, amit a hosszú, kellemes őszi időszak is támogat. A kártevő még aktív.
Befejezték a szőlő szüretelését, leszedték a gyümölcsöket, betakarították a zöldségféléket. Talán a kései karfiol, fejes- és kelkáposzta, bimbóskel ad még némi munkát, tart a szedésük.
Most, hogy a betakarítási szezonnak vége van, ideje átgondolni a telelésre és a jövő évi szezonra való felkészülést növényvédelmi szempontból.
Múlt héten már röviden utaltunk néhány feladatra az almaültetvények esetében, de az utóbbi időben a csonthéjasok kicsit elhanyagolt „gyermekeink” lettek. Érthető, hiszen némelyik faj júniusban-júliusban letermett, mások szeptember végéig adtak friss gyümölcsöt, de azt követően figyelmünk a többi kultúra és azok teendői felé fordult.
A csonthéjasok azok, amelyek a tavaszi virágzási sort megnyitják, éppen ezért a védekezést a korai károsítók ellen már most, ősszel meg lehet kezdeni, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a növényvédelem egy folyamat, folyamatos alkalmazkodás, folyamatos megújulás. Nincs végpont, nincs lezárás és pihenés.
Ebbe a folytonosságba illik bele a tafrinás levélfodrosodás betegség őszibarackon. Bár viszonylag behatárolható időszakban támadja fáinkat, mégis illik rá a folyamatos jelző, értve az alatt a minden tavaszon való megjelenését, károsítását. A 2018. év sem volt kivétel, a rügyekből kibúvó kis levelek már eleve fertőzöttek voltak, s a betegség a rövid, napsütéses virágzási időszak ellenére terjedt, főleg az érzékeny fajtákon. Az ismételt védekezésekkel meg lehetett állítani, de annyi fertőző tömeg képződött, hogy átteleljen, s tavasszal ismét fertőzze a friss hajtások leveleit.
Hull az őszibarack levele – A szerző felvétele
Kísérletek mutatták meg, hogy az őszi rezes lemosó permetezés csökkenti e kórokozó telelő tömegét, tehát segítséget ad a tavaszi kezdetre. A réz a gomba- és baktériumölő hatásán túl segíti a vesszők beérését, fertőtleníti és lezárja a sérüléseket, a levélripacsokat. Ilyen közvetlen összefüggést nem mutattak ki a tavaszi hajtás- és virágfertőző monília és az őszi lemosó permetezés között, de mindenképpen jó hatású ez esetben is.
A lassan mögöttünk levő szezonban több hullámban is támadta fáinkat a levéllikacsosodás-betegség, tipikusan őszibarackot, de lehetett látni tüneteit kajszin, szilván is.
Mintha sörétes puskával lőtték volna át – A szerző felvétele
Nyilvánvaló, hogy ha a levelek többsége inkább lyuk, mint asszimiláló levélfelület, az súlyos kár, de van ennek a betegségnek egy másik megjelenési formája, a hajtásokon kialakuló csónak alakú, bemélyedő folt, amely gyakran egy-egy rügyet körbevesz. Ez a rügy már nem hajt ki, s innen terjed majd tavasszal a betegség. Ezt a második fertőzési forrást csökkenthetjük az őszi lemosó permetezéssel.
A fán maradt múmiákat minél előbb el kell távolítani – A szerző felvétele
Szintén korán megjelent a blumeriellás levélfoltosság cseresznyén és meggyen. Miután a lehullott levelek az áttelelő képletek hordozói, majd tavasszal ezekről indul az új fertőzés, az őszi lemosó permetezés – szintén réz hatóanyagú készítménnyel – jó hatásfokkal gyéríti az áttelelő tömeget. Természetesen a lehullott lomb kezelése N-tartalmú műtrágyaoldattal hasznos kiegészítése a lemosó permetezésnek, hiszen a levelek elbomlása felgyorsul, tavaszra a kórokozók telelő alakjai is eltűnnek.
Blumeriellás levélfoltosság cseresznyén – A szerző felvétele
Hosszan lehetne sorolni a további betegségeket, melyek esetében hatékony megoldás az őszi lemosó permetezés, íme csak néhány: a kajszi apiognomóniás levélfoltossága, a dió gnomoniás levélfoltossága, a szilva polisztigmás vörösfoltossága. Itt kevésbé beszéltünk a lisztharmattípusú betegségekről, de megemlítjük, hogy e betegségcsoport ellen inkább a kéntartalmú, poliszulfidkén hatóanyagú termékek használatosak.
Nem szabad megfeledkezni a kártevőkről sem. Ismert, hogy egyre több kultúrába „tér vissza” a pajzstetű, ismert, hogy a levéltetvek (pl. feketecseresznye-levéltetű, sárgaszilva-levéltetű, zöld őszibarack-levéltetű) a fáinkon telelnek. Az atkákat sem hagyhatjuk figyelmen kívül, s gondoljunk a betelepült új fajokra, pl. az amerikai lepkekabócára, ami szintén tojásalakban telel a fák kérgén, kéregrepedésekben.
A kártevők ellen általában az olajos lemosás nyújt megoldást. Ha valaki a komplett megoldás híve, az megtalálja akár az említett 3 hatóanyagot egy-egy készítményben is.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
