Ősz van, s ennek megannyi bizonyítékát látjuk, érezzük. Először is, a múlt héten több lépcsőben hűlt a levegő, megjelentek az éjszakai fagyok, elkezdtünk fázni. (Amúgy a mezei pocok is, most húzódik be lakóterületre, garázsokba, kamrákba, tárolókba vagy éppen a konyhánkba.) Színesedik a lomb, egyre tarkább lesz az erdő, de hasonlót figyelhetünk meg a gyümölcsösökben is. És itt az időszaka annak, hogy egész éves fáradozásaink gyümölcsét – a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt – betakarítsuk.
Kép a Dél-Alföldről. Hiányosan kelő repce sok-sok búzaárvakeléssel – A szerző felvétele
Ilyenkor jön el a szakemberek meghasonlásának időszaka, egyik énjük örvendezik az alapvetően száraz, napsütéses ősznek, a másik énjük viszont csapadékért kiált. Most is ez a helyzet, jó időben jól halad a betakarítás, a másik oldalon meg nem halad a vetés, s ha elvetették a magot, az nem akar kibújni.
Már az előbbi gondolatokból kitűnik, hogy időjárásunkban a mezőgazdaság szempontjából fontos tényezők tekintetében jelentős változás nem történt. Maradt a száraz időszak, csapadék csak kevés helyen s ott is csak 2-10 mm mennyiségben hullott. Viszont egyre gyakrabban fúj a szél, még tovább szárítja a talajt. Mostanra gyakorlatilag országosan kiszáradtak a talajok, nem lehet jó minőségű magágyat készíteni, nem vagy rosszul kel az elvetett mag. A Dél-Alföldön nem tudták a tervezett nagyságú területet bevetni repcével, a Dunántúlon (még a nyugati határszélen is!) a száraz talajra panaszkodnak.
S hiába faggatjuk az „időjósok” oldalát, még biztatást sem kapunk. Kissé emelkedik a hőmérséklet a következő napokban, marad a száraz, napsütéses időjárás, de csapadék legfeljebb csak egy-két napon s akkor is csak „alig” mennyiségben jöhet.
Az őszi káposztarepce vetését befejezték. A kelő állományok fenológiai állapota teljesen heterogén, főképpen attól függ, hogy mikor vetették, milyen volt a magágy, kapott-e csapadékot. Így aztán látunk éppen csírázó – 2 valódi leveles –, 2-4 leveles és akár 4-6 leveles állapotú táblákat is. Sajnos a heterogén állomány a táblán belül is jellemző. Ebből következőleg az egyik tábla esetében a hosszú, fagymentes őszben lehet reménykedni, míg a másik táblára már most meg kell venni a regulátor készítményt, hogy ne fejlődjön túl a növény.
A károsítóhelyzet nem változott jelentős mértékben. A repcebolha kártétele gyenge-közepes mértékű, jellemzően a táblaszélekre korlátozódik. (A Dunántúlon inkább gyenge, míg a keleti országrészen erősebb fertőzést lehet találni.) A fejlettebb állományokon ezzel egyidejűleg a károsítás észlelési szintű. A csávázószer hatása lassan eltűnik, így a kései vetések, lemaradott növények fokozott veszélynek vannak kitéve.
A repcedarázs tekintetében még fokozottabb a két országrész közötti különbség, a Dunántúlon gyenge fertőzésről érkeznek jelzések, ezzel szemben az ország középső tájain már két kezelést végeztek a kártevő ellen, s továbbra is számítani kell a kártevő felszaporodására. Úgy tűnik, mintha a Dunántúlon fáziskésében lenne a kártevő, azaz tojásrakás, lárvakelés szakaszában lenne, ami azt is jelenti, hogy a kártétel várhatóan fokozódik. Az ország középső megyéiben L2-L3-as lárvák fogyasztják a növény leveleit, meglehetősen jó étvággyal pusztítják akár a 4-6 leveles növényeket is.
A repcedarázs álhernyója tetemes kárt tud okozni – A szerző felvétele
Az előbbiek miatt
az állományok gyakori szemlézése szükséges, hogy időben tudjunk kezelni a két kártevő ellen.
A száraz időszaknak köszönhetően a peronoszpórafertőzések sem növekedtek az elmúlt időszakban. A tünetek továbbra is az alsóbb leveleken láthatók, legfeljebb gyenge mértékben a növények ~20-30%-án (érzékeny hibriden/fajtán). A fómás betegség levéltünetei még nem általánosak a táblákon, esetleg észlelési szinten, jellemzően érzékeny fajtán/hibriden találhatjuk meg.
A később vetett állományokban aktuális a korai posztemergens gyomirtások elvégzése a magról kelő kétszikűek és a gyakran megjelenő gabona-árvakelések ellen. Ez utóbbiak a bokrosodás állapotában vannak.
Itt hatott a preemergens gyomirtás – A szerző felvétele
Megkezdődött az őszi kalászosok vetése is. Sajnos a rozs és őszi árpa vetéséhez sem volt kedvező a talajállapot, és ez a jellemző az őszi búza vetésénél is. A hibridbúzát korábban lehet vetni, így annak magja már nagyrészt a talajban van. A magágykészítés nem halad a száraz, tömörödött talajban, illetve többlet-munkaműveletet igényel. Ennek ellenére az üzemek – a bevezetőben említett területnagyság miatt – mindent megtesznek a vetés időbeli elvégzéséért.
Ősszel a csócsárló okozhat némi kárt az állományokban, főleg ott, ahol monokultúra jellemző vagy a szomszédos tábla kalászos volt. Ilyen területeken érdemes felvételezni a kártevő népességét, s szükség esetén védekezni ellene.
A kukorica mindenhol beérett, halad a betakarítása. Délen a végéhez közeledik ez a nagy munka, a nyugati és északi megyékben a terület 30-50%-át vágták le.Növényvédelmi teendő nincs, legfeljebb azt figyelhetjük meg, hogy a kukoricamoly lárvái az alsó nóduszokhoz húzódtak telelésre. A nagyvadak egyre bátrabban (vagy éhesebben?) látogatják a még lábon álló táblákat. A vadásztársaságokkal együttműködve lehet riasztani az állatokat, de igazi megoldást a betakarítás hoz. Szárításra általában nincs szükség, az időjárás besegített.
Most látszik, mennyire sikertelen gyomirtások is előfordulnak – A szerző felvétele
A napraforgó szeptember végére a magtárakba került, már a szármaradványok bedolgozása tart, több helyen őszi búza kerül a növény után. Ezzel jelentősen csökkent a parlagfűvel fertőzött terület, s a gyomnövénynek az éjszakai fagyok sem kedveztek, így a parlagfűszezon lecsengőben van.
Napraforgó után őszi búza alá előkészítve – A szerző felvétele
Még mindig tart a paprika és paradicsom szedése. Amíg a fagy meg nem csípi a bogyókat, addig szedhető a termés, és szerencsére Csongrád megyében elkerülte a fagy a táblákat. Növényvédelmi teendő nincs, a fertőzött bogyók (fúrt, rágott, rothadó) kiválogatása, elkülönítése biztosít piacosságot az egészséges termésnek.
Tovább marad a területen a fejeskáposzta (és a bimbóskel, a karfiol, kelkáposzta). A száraz körülmények miatt a káposztabolha imágója még hámozgat a külső leveleken, amelyek a növekedés közben gyakran kilyukadnak. A bagolylepkék hernyói még aktívak, egyre beljebb rágnak a fejbe. Az öntözött területeken a meztelen csigák szaporodtak fel, amelyek szintén megrágják a fejeket. A szedés tervezett idejéhez képest tervezhetünk még növényvédelmi beavatkozást.
Halad az alma (és körte) betakarítása, általában már a végéhez közeledik ez a munka is. Az almamoly 2. nemzedéke népesebb volt, mint az átlag. Sok a rágott gyümölcs, s azokon terjed a moníliás gyümölcsrothadás. Sajnos ezen már csak a tárolás előtti válogatás segít. A jövő évi szezonra gondolva érdemes összeszedni a hullott gyümölcsöt, s azt feldolgozónak adni vagy állatok takarmányozására felhasználni.
A foltosszárnyú muslica előfordulása almaültetvényekben kismértékben nőtt, főleg ott, ahol a lehullott gyümölcsök sérültek és erjedésnek indultak. Az egyedszám továbbra is alacsony szintű, 8-10 db imágó/csapda/10 nap. Elsődleges kártételt a fán lévő gyümölcsökön továbbra sem tapasztaltunk.
Gyümölcsösökben a mezeipocok-népesség kezdett felszaporodni, de még így is csak legfeljebb gyenge fertőzés fordul elő.
Jól halad a szőlő szüretelése is, a legtöbb helyen a termésnek már 80-90%-át leszedték. Minőségi hibaként értékelendő, hogy sok helyen a fürtök fonnyadtak. Ez részben tápanyag-felszívódási zavar miatt, részben a víz abszolút hiánya miatt s a kettőhöz kapcsolódóan a túlterhelés miatt alakult ki. A Tokaj-hegyaljai borvidéken magas mustfokról (22o feletti) és csak kismértékű aszúsodásról szólnak a hírek. Megindult a lombhullás. Ahol betegségek fertőzték a lombot, ott korábban, gyorsabban csupasz lesz a tőke.
A lisztharmat fertőzése lombon hasonló az előző időszakhoz, vagy kismértékben emelkedett. A kazmotéciumok képződése kicsit lelassult (5 fok alatt). Közepes fertőzés jellemző, a kisebb ültetvényekben erős mértékben szaporodott fel a kórokozó. A peronoszpóra is esetében is megfigyelhető kései fertőzés, ami az idei termésre már nincs hatással, annál inkább hat a következő szezon indulására a telelő oospórák útján.
A szürkepenészes rothadás megállt, vagy legalábbis terjedése lelassult. Ebben közrejátszott a száraz időjárás, a másik oldalon a seregélyek kártékony felhőként való megjelenése. A foltosszárnyú muslica előfordulása szőlőültetvényekben hasonló, mint korábban, ott is, ahol már nem található termés (20-30 db imágó/csapda/10 nap), de a fogás valószínűsíthetően csak az almaecet vonzó hatásával magyarázható. Az amerikai szőlőkabócát már nem fogják a csapdák.
A szüret után érdemes a lemosó permetezésekre is gondolni, amellyel az áttelelő képletek számát csökkenthetjük az ültetvényekben. Szőlőben lehetőleg akkor végezzük, amikor még van lomb a tőkéken. Az utolsó napokban vagyunk, amikor még jól láthatók a fitoplazmás tünetek a növényeken (a hatósági felderítések is befejeződnek a héten). Ezeket a tőkéket vágjuk ki (akkor különösen, ha Flavescence doree-val fertőzött körzetben van az ültetvény), vagy jelöljük meg. A gyökerestől kivágott fertőzött növényt égessük el.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
