Nos, ezek a kedvező körülmények és a felhalmozódás együttesen hatottak oda, hogy a múlt héten szőlőben szinte kategóriát ugrott a fertőzöttség, s azóta is emelkedik.
A másik anomália a csapadék területi eloszlása. A szokásostól eltérően a Dunántúlon esett kevesebb, míg a keleti országrészen, azon belül is a keleti tájakon bőségesen jött az áldás. Így aztán a talajok hasznos vízkészlete keleten, a felső 50 cm-es rétegben 80-100%-os telítettséget mutat, s ezzel szemben a Dunántúlon 30-50% között mozog, a Kisalföldön az alsó érték a jellemző. Így volt ez a múlt héten is, keleten 20-40 mm hullott, míg nyugaton alig esett, 2-10 mm között. Ezen a helyzeten javított valamit a 21-én érkezett viharos, zivataros front, ami a Dunántúlon is (pl. Győr) hozott esőt, néhol sajnos jeget is.
A folytatásban sokkal inkább a kívánságainkat, reményeinket tudjuk megfogalmazni, mint tényleges és biztos előrejelzést adni. További csapadékot ígér a meteorológia előrejelzés, s ebben a Dunántúl is részesedik, de a záporok, zivatarok kialakulásának helyét előre megmondani szinte lehetetlen. Aztán a jövő hét (július utolsó hete!) napsütést és nyárias forróságot ígér. Ilyen körülmények között halad az aratás, s mondhatjuk, jól halad. Igaz, keleten egy-egy nagyobb eső miatt le kellett állni, de reméljük, nem vesz el a termés.
A korábban emlegetett megdőlés, a korompenész (Cladosporium herbarum) okoz némi termésveszteséget, minőségromlást, de ez a teljes termésre vetítve elhanyagolható hatás.
Az üzemek általában begyűjtik a szalmát, s már megkezdték a tarlók megmunkálását is. Csapadékos időszakban könnyebb a talajmunka, s jó gyomirtó technológia is lehet.
Itt már elmunkálták a tarlót, és az is látszik, hogyan aratunk.
A kukorica jól érzi magát, gyorsan, hatalmasat nőtt. Gyakori a 2 m feletti magasságú állomány, és a töveken kettesével sorjáznak a csövek. Általános a növény virágzása.
2 m feletti magasság, 2 cső és virágzik.
A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) egyre nagyobb számban van jelen a táblákon (bár a fénycsapdafogások kevésbé mutatják ezt). A hernyók előszeretettel keresik a címervirágzatot, s annak magasságában berágnak a szárba. Így alakul ki a jellegzetes kárkép, a címer magasságában lyukas levél s alatta a lyukas szár. A kártétel csak lassan növekszik, a Dunántúlon 2-7% a tövek fertőzöttsége, az Alföldön ennél kicsit magasabb.
A kukoricamoly lárvája már károsít.
A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) is felfedezte a kukoricát s annak virágzó állapotát. Most kezd betelepedni az állományokba. Rajzik az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) is, növekszik a népesség. A bogarak száma már korán elérte a védekezési küszöbértéket, napsütéses időszakban átlagosan 1-2 db imágó/tő mennyiségben figyelhetők meg. Ez az érték inkább az ország déli harmadán jellemző, de az északabbra eső területeken is növekszik a populáció. A monokultúrás állományban ennél rosszabb a helyzet, ott akár 2-4 db bogár is előfordul. A védekezés ennek ellenére még nem javasolt, a bogarak címer- és bibekártétele még nem számottevő. A népesség alakulásának megfigyelése mindenképpen indokolt, s annak alakulása szerint kell beavatkozni.
A napraforgó is sokat nőtt. A magasságban, levélméretben, szárvastagságban megmutatkozó növekedés eredménye lett a nagyobb tányérméret is. A növény virágzik, sok helyen már annak is a második felébe fordul fejlődésében.
Virágzik a napraforgó, dolgoznak a méhek.
Még mindig levéltetű – a tányér közelében
A fehérpenészes szárkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) nem terjedt tovább látványosan. Ennek ellenére a betegség jelen van a táblákon, s kedvező körülmények között újra fertőz. Az alternáriás levélfoltosság (Alternaria helianthi) lassú növekedése figyelhető meg az alsó leveleken. Ahogy a betegség elhatalmasodik a levélen, úgy a teljes levél leszárad, a betegség pedig újra fertőz felsőbb szinten. A betegség tünete száron még nem jelent meg.
Hasonló a helyzet a diaportés szárfoltossággal (Diaporthe helianthi) is. Ott is az alsó levelek mutatják a tüneteket. (Egybefüggő területen sárguló folt.) A leszáradó levelek vizuális vizsgálata ritkán ad egyértelmű választ az okra. E betegség tünetei sem láthatók a növény szárán.
Az alsó levelek már leszáradnak, de a szár még egészséges.
Eddig kevésbé jelent meg a makrofominás hervadás és szárkorhadás (Macrophomina phaseolina). Eddig a jó vízellátottság segítette a növényeket védekezni a betegség ellen. Ennek ellenére már észlelési szinten megtalálták az első tüneteket. Egyelőre a betegség lassú terjedésére lehet számítani, de amint időjárásunk száraz, forró napokat hoz, a károsítás várhatóan fokozódik. Csökkent a poloskák (Miridae) száma a kultúrában, alig lehet a kártevőt vagy a szúrás nyomát megtalálni a virágzaton.
A zöld vándorpoloska is érdeklődik.
A burgonyában is egyre nehezebb a helyzet. Házi kertben a burgonyavész (Phytophtora infestans) a lombozatot közepes, erős mértékben károsítja. Sok helyen a lombozat összeesése is bekövetkezett, ami csökkenti a gumók kinevelését. Természetesen ehhez hozzájárul az alternáriás levélfoltosság (Alternaria solani) is, illetve vírusfertőzés is. Az üzemi táblákon ennél jobb a helyzet, de a fitoftórás fertőzöttség emelkedik. A védekezések intenzitásától függően gyenge-közepes fertőzöttség alakult ki. Az alternáriás levélfoltosság szintén közepes mértékben van jelen.
A bevezetőben leírt időjárási és környezeti állapot kedvezett a varasodás (Venturia inequalis) és a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzésének egyaránt az almásokban. Ennek eredményeképpen házi kertekben újabb tünetek jelentek meg, ott a betegségek közepes-erős fokozattal vannak jelen. Az üzemi ültetvények ennél kisebb kárt szenvedtek el, ezekben gyenge-közepes a fertőzöttség mértéke. A gyümölcs maga kevésbé fertőződött, így a 90%-os fejlettségnél tartó, színesedő termés jól mutat a fákon.
Az almamoly (Cydia pomonella) rajzása folyamatos, közepes számú (7-15 imágó/hét). Lassan emelkedik a rágott, lehullott gyümölcsök aránya. Most ez még csak 1-3%, de emelkedő tendenciát mutat. Az almalevél-aknázómoly (Phyllonorycter corylifoliella) visszaesett, a 2. nemzedék alacsony számban repül, s ezzel együtt a kártétel sem növekszik, marad gyenge szinten.
A csonthéjasokban szedik az őszibarackot, a kajszi szürete a végéhez közelít, a korai szilva is megérett már. A leszüretelt fajok (cseresznye, meggy) esetében a lombozat fertőtlenítése a feladat, mert a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella jaapii) terjed a fákon.
Újabb lendületet kapott az esőktől a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) őszibarackon és kajszin. A levéltetvek (zöld őszibarack-levéltetű – Myzus persicae) sokadik fertőzési hulláma torzítja el a hajtáscsúcsokat. Minden érő gyümölcsön támad a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola).
A szőlőskertekben – különösen korai csemegefajták esetében – már a zsendülő fürtökkel is találkozhatunk. Ennek ellenére a fürtzáródás a jellemző állapot. A kedvező időjárásban újra hatalmasat nőtt a tőkék lombozata.
A bevezetőben leírt helyzet kialakulásában meggyőződésem, hogy a kórokozók számára kedvező időjárás, a felhalmozódó fertőzőtömeg mellett a hatalmas, sűrű lombozat is szerepet játszott. Az elmúlt időszakban inkább a lisztharmat (Uncinula necator) fertőzöttsége erősödött, az észlelési szint gyenge fertőzöttségről sok helyen a közepes fertőzöttségi szintre ugrott. A környezeti állapot továbbra is kedvező a fertőzési folyamat számára, így a betegség további terjedése várható. A levéltüneteket kevésbé látjuk, de a fürtökön „kiabál” a kórkép, s jó szeműek a hajtásokon is megtalálják a micéliumtelepeket.
A sűrű lombozat bosszúja, terjed a lisztharmat a fürtön.
A védekezéssel értelemszerűen nem szabad leállni, s a felszívódó + kontakt kombinációk segítenek. Önmagában sajnos a permetezés nem ad teljes garanciát, a zöldmunka fontosságára pontosan az elmúlt hét mutatott rá.
Ilyen helyzetben a szellős, bepermetezhető, benapozható lomb-belső alapvető követelmény. Igaz, ez a napperzselés kockázatát is hozza, mégis meg kell oldani. Az előbbieken túl a permetezéstechnika is fontos, a nagy lémennyiség és a teljes fedés sokat segít.
A peronoszpóra (Plasmopara viticola) is megjelent már, lassan terjed, de a most kialakult foltokon erőteljes a sporuláció, ami a fertőzés gyorsulását okozza. (Nagyobb fertőzőtömeg, rövidebb inkubációs idő, kedvező környezet.) A bogyók érzékenysége fokozatosan csökken, de
a kései fajták még fogékonyak a kórokozó támadására, illetve a lombvédelem is alapvető követelmény.
Az előbbiekben leírtak itt is fontos szempontok a védekezésben.
A fürtzáródás állapota az utolsó lehetőség arra, hogy a fürt belsejébe „bepermetezzünk”. Ez a javasolt időpont a szürkepenész (Botrytis cinerea) elleni kezeléshez. A feketerothadás (Guignardia bidwellii) újra támadásban van. A betegség levéltüneteit kevésbé lehet látni, ezzel szemben a fürtökön mind a gyakoriság, mind a fertőzés erőssége növekedett. Eddig közepes mértéket ért el a fürtfertőzöttség, mely a kórokozó számára kedvező körülmények között és a védekezések elmaradása esetén tovább fog erősödni.
A védekezéseket folytatni kell, s ebben a szokásos (lisztharmat és peronoszpóra) kórokozók elleni kezelések sokat segítenek.
A fertőzött ültetvényekben egyre inkább láthatóvá válnak a fitoplazmás betegségek (pl. Favescence doree) tünetei. Az ilyen tőkéket el kell különíteni és megsemmisíteni. Szintén megjelentek és terjednek a különböző edénynyaláb-betegségek (pl. ESCA, EUTYPA) tünetei. Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvafejlődése gyorsul, és a teljes kifejlődéshez vezet. Megjelentek az első imágók is, de a vektor lárváinak tömeg L4-L5 fejlettségű.
Nincs mire várni, el kell végezni a kezeléseket a szőlő aranyszínű sárgasága betegsége (Flavescence doree) megelőzése érdekében. Aki a kezelés hatékonyságát, illetve a népesség alakulását szeretné követni, annak a sárga ragacslapok kihelyezése ajánlott.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
