A Regionális Fejlesztési Holding elnöke Nagy Sándor a Duna Palotában tartotta tájékoztatóját.

- Három magyar felsőoktatási intézmény, a Debreceni Egyetem, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola és a budapesti Corvinus Egyetem, valamint a Regionális Fejlesztési Holding egy olyan együttműködési megállapodást írt alá, amely megteremti Magyarországon azt a nagyon jelentős szakmai, szellemi, szervezeti és pénzügyi hátteret, kapacitást, amelynek fő célja, hogy elősegítse az összességében több mint ezer, vagy több ezer milliárd forintnyi vidékfejlesztési forrás eredményes felhasználását.

- Elnök úr! Eddig is tevékenykedtek szervezetek a vidék nevében. Önök mostantól vetélytársak? – kérdezem Nagy Sándort.

- Szó sincs róla! A holding nem a már működő szervezetek vetélytársaként alakult. Egyesíti azokat a szervezeteket, amelyek hasonló céllal már korábban is tevékenykedtek. Információs rendszerével koordinálja az azonos szándékú törekvéseket, és a célokról, illetve a megvalósításról naprakészen tájékoztatja a partnereket.

- A faluról sok embernek még mindig a háztáji, a kolhoz és a disznóvágás jut az eszébe. A vidékfejlesztésről pedig a csatornázás. Önök mit tekintenek vidékfejlesztésnek?

- A Nyugat-Európai közgondolkodásban már régen lezajlott ez a szemléletváltás, és szerencsére Magyarországon is átalakulóban van a szemlélet. Az agrárium valóban nagyon fontos a vidék szempontjából, hiszen Magyarország agrár adottságai rendkívül kedvezőek. Mégsem lehet a vidék és az agrárium közé egyenlőségjelet tenni. A vidék ugyanúgy emberek élőhelye, lakóhelye, mint a város. Ott is iskolára, közellátásra, utakra, közszolgáltatásra, és mindenek előtt megfelelő jövedelmet biztosító munkahelyekre van szükség. Ebben van szerepe az agráriumnak, de minden egyéb, munkahelyet teremtő fejlesztésnek is – mondja Nagy Sándor.

A Regionális Fejlesztési Holdinggal szerződő egyik felsőoktatási intézmény, a Debreceni Egyetem prorektora, lapunk szerkesztőbizottságának elnöke, Nagy János arról beszél, hogy régebben a faluközösségek összetartóbbak voltak, mint ma. Életük és gazdaságuk áttekinthetőbb volt.

- Magyarország számára a vidékfejlesztési program olyan lehetőséget biztosít, amilyenre a közeli évtizedekben nem volt lehetőség. Bár, ha visszaemlékezünk, néhány évtizeddel ezelőtt valahogy jobban fejlődtek a falvak, a vidék gazdasága. Nagyon szoros volt az együttműködés a vidéki gazdaság, a mezőgazdaságból élők és a falvak lakosai között. Hiszen ott termelték meg a javakat, és ott épültek meg a kulturális intézmények, egyéb szociális létesítmények, vagyis nem támogatásokból épült a vidék, hanem a saját javakból – emlékezik vissza Nagy János.

Most aztán – gondolhatnánk - véget érhet a panaszáradat. Lehetőség nyílik arra, hogy a vidék megfogalmazhassa és megvalósíthassa céljait. A régi álmokat terveknek kell helyettesíteniük. Eddig sok igény fogalmazódott meg, de nem jutott rájuk pénz. Most van pénz, de jól megírt pályázatok kellenek a támogatások elnyeréséhez.

- Most kiderül, Magyarország vajon tud-e élni azzal a lehetőséggel, amely soha nem látott fejlesztési lehetőségeket kínál számára. Azt gondolom, hogy nagyon sokrétű a feladat, hiszen elsősorban a régióknak kell tisztában lenniük az igényeikkel és a lehetőségeikkel. Azokat a terveket, amelyeket már korábban elkészítettek, most szembesíteni kell a valós lehetőségekkel, és hát most lehet azokat az igényeket megvalósítani. Össze kell fogni a vidék értelmiségének, az önkormányzatoknak, a tervezőknek és a pályázatíróknak. E feladatok megvalósításában különösen nagy szerepe van vidéki középiskoláknak, főiskoláknak és egyetemeknek. Jó példa erre a Debreceni Egyetem Agrár és Műszaki-tudományi Centruma, amely körülbelül öt évvel ezelőtt egy új vidékfejlesztési kart indított – ismerteti szűkebb pátriájának reagálását Nagy János büszkén.

A debreceni, és más vidéki felsőoktatási intézményekben nagyon népszerűek a vidékfejlesztési agrármérnök szakok, és a posztgraduális képzések. Másoddiplomát lehet szerezni pályázatíróknak, akikre nem csak az önkormányzatoknak van egyre nagyobb szükségük, a kis és nagy cégek is alkalmazzák őket. Hiszen az Európai Unió által biztosított pénzek lehívása és célirányos felhasználása is szakszerű adminisztrációt igényel. Megvalósíthatósági tanulmányokat kell készíteni, a megvalósítást követő öt éven át pedig adminisztrálni kell a projekt utóéletét. Azok a jelentések igazolják majd, hogy a pénz jó helyre került. Nem csak felépítettek vagy bővítettek belőle egy beruházást, hanem az életképes. És nem csak a tulajdonosok jólétét szolgálja, hanem munkát, megélhetést biztosít a vidéken élők számára. Nagy János két szóban foglalta össze a vidék felemelkedésének zálogát: aktivitás és összefogás.

R.S.