Mára viszont a támogatások idejétmúlttá váltak, éspedig főleg azért, mert azok elosztása aránytalan és igazságtalan. A támogatásra leginkább rászoruló, legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozó gazdaságok – amelyek a tagországokba működő üzemek 80 %-át teszik ki – az összes támogatásból 25 %-kal részesednek, ugyanakkor sok olyan üzem van, amelynek éves támogatása hatszámjegyű összegben fejezhető ki.
A megközelítés egy kicsit talán extrém, de tagadhatatlan, hogy változtatásra van szükség – Fotó: Shutterstock
A cikk kirívó példaként említi a német Günther Fielmann esetét, akinek a fő tevékenysége a szemüveg gyártás, de mellékfoglalkozásként egy biotermesztő gazdaságot is üzemeltet. Fielmann a maga 4,8 milliárd eurós vagyonával a világ 300 leggazdagabb embere közé tartozik, az elmúlt évben agrártámogatás címén mégis (különböző pótlékokkal együtt) több mint 600 ezer eurós támogatást kapott, amely összeg több száz kistermelőt menthetett volna meg a csődtől vagy a kényszerű pályaelhagyástól.
A Spiegel szerint ezt csak egyféleképpen lehet értelmezni: az elhibázott agrárpolitika következményeként. Az sem biztosan helyes, hogy a környezetvédelmi kiadások egyre növekvő terheit egyedül a mezőgazdaságnak kelljen viselnie. Sőt, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) szerint az EU-nak egy olyan agrárpolitika kialakítására kellene törekednie, amely az agrárvállalkozók jövedelmét gyakorlatilag támogatások nélkül is képes biztosítani. A Brexit után az EU-nak még inkább takarékoskodnia kell a rendelkezésre álló pénzeszközökkel, mivel az Egyesült Királyság kilépése évente kereken 12 milliárd euróval csökkenti a Közösség költségvetését, amit semmiképpen nem lehet a bennmaradó tagországokra ráterhelni.
