Gazdák, akik a saját bőrükön érzik a helyspecifikus gazdálkodás előnyeit

Megértették, hogy végtelenek a precíziós-helyspecifikus gazdálkodás nyújtotta lehetőségek. Olyan út, amelyen újabb és újabb információk, inspirációk érik az embert. Nagy érték az is, hogy általa ellenőrizni lehet a munkafolyamat minden fázisát. Mindez a PREGA – Precíziós Gazdálkodási és Agrárinformatikai Konferencia és Kiállítás precíziós gazdálkodói kerekasztalának beszélgetésén hangzott el.

A „Mi van a sorvezetésen túl? – precíziós mezőgazdaság 2.0” címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői mindannyian „a saját bőrükön érzik”, hogy verseny van, helyt kell állni, elengedhetetlen a nyitottság az új dolgokra, a legújabb technológiákra – így foglalta össze a csaknem másfél órás eszmecsere tanulságát a moderátori szerepben debütáló Reng Zoltán, a Hungrana Kft. vezérigazgatója. Ha ebben egész Magyarországon előrelépés lesz, akkor óriási eredményeket lehet elérni – tette hozzá.

A résztvevők Börcsök András (Bugaci Aranykalász Zrt.), Bűdi Károly (Agro-Tár Kft.), Lágler Richárd (egyéni vállalkozó), Nagy Bence (Magtár Plusz Automatizálási Kft.) és a Szerbiából érkező Harmati István (Krivaja doo) voltak.

A termelő egyik legnagyobb felelőssége, hogy az adatai között rendet tartson

A precíziós gazdálkodás és a helyspecifikus mezőgazdaság nem egy és ugyanaz?

Nagy Bence arra világított rá, hogy szerinte a precíziós gazdálkodás és helyspecifikus mezőgazdaság két különböző dolog. Előbbi sokkal inkább precíziósgép-használatot jelent: van egy robotpilótám, a munkagépeim pedig képesek a szakaszolásra. Aki megveszi ezeket, „onnantól ugrik egy nagyot”, megtakarít velük valamennyi költséget, de utána már „nincs bennük semmiféle fejlődési lehetőség, nem tudok tovább lépni általuk”.

A dolog másik aspektusa a helyspecifikus mezőgazdaság: amikor a táblán belüli különbségekhez alkalmazkodva hozok döntéseket.

„Ez nem úgy van, hogy megveszem, és másnaptól működik: ez sokkal nehezebb, komplikáltabb. Ezt szép fokozatosan fel kell építeni, adat alapú gazdálkodást folytatni, hogy egyre nagyobb profitot, illetve megtakarítást érjek el. Természetesen folyamatosan tanulni kell, az elkövetett hibáikból is. „Aki most indul el ezen az úton, ne ijedjen meg. Lehet, hogy lesz benne iszonyatosan nagy pofára esés, de az a lényeg, hogy tudom-e követni az egyre emelkedő trendvonalat.”

Ki mikor jutott el arra pontra, hogy felüljön erre a hullámvasútra? – tette fel a kérdést Reng Zoltán moderátor.

Börcsök András: a bugaci Aranykalász Zrt.-t vezetem. Legnagyobb üzletágunk a szántóföldi növénytermesztés. Emellett van gyümölcstermesztés és -feldolgozás is. A precíziós gazdálkodással mintegy hat éve foglalkozom. Legelőször a Duna-Tisza közi homokhátság gyönge talajadottságai toltak minket ebbe az irányba. Mezőgazdasági gépészmérnökként már a 90-es évektől figyelemmel kísértem ezen technológiák fejlődését. Egy rossz körülmények között gazdálkodó cégnél azonban nehezen jött össze a pénz beruházásra. Amikor vezető pozícióba kerültem, azonnal megléptem. Tehát a belátás és a megvalósítás nálunk időben és térben eléggé eltért.

Harmati István: Szerbiából érkeztem. Kft.-énk 3000 hektáron termeszt szántóföldi növényeket, 150 hektár az öntözött területünk. Öt éve kezdtük a precíziós gazdálkodást. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor eldöntöttem, hogy ebbe az irányba mozdulunk. Egy kívülről homogénnek látszó 200 hektáros búzatábla közepében gyalogoltunk, amikor rádöbbentünk, hogy milyen egyenetlen az állomány. Kiderült, hogy a műtrágyaszórót rosszul állították be. Gyakorlatilag az egész termés silány lett.

Ekkor kezdtem keresni azt a technológiát, amellyel pontosan megmérhetem, mi és hogyan történik.

Az első nagy lépésünk a drónnal készített ortofelvétel volt az egyik búzatáblánkról. Utána leültettük az összes traktorost, kitettük a fotókat, mellé a vetési sebességtérképeket. Egyértelműen lehetett látni, hogy a kiadott utasítás nem teljesült. Ekkortól kezdve teljesen más dimenziója lett a munkaminőség mérésének. A legközelebbi ilyen felvétel már érdekes módon nagy homogenitást mutatott! No, ekkor döntöttünk a technológia mellett.

A precíziós gazdálkodás főleg géphasználatot jelent, a helyspecifikus gazdálkodás már azt, hogy a táblán belüli különbségeket felmérve hozok döntéseket – magyarázták a gazdálkodók

Lágler Richárd: a Vas megyei Csepregen vagyok egyéni vállalkozó, a családi gazdaságot igyekszem továbbvinni, és most már egy rövid ideje precíziós irányba is elmozdítani. Hagyományos szántóföldi kultúrákkal foglalkozunk.  Számunkra viszonylag egyszerű volt a döntés, hiszen az osztrák határ mellett különösen nehéz munkaerőt találni. A szakképzett dolgozók inkább 10 km-rel arrébb vállalnak munkát, ahol euróban kapják a fizetésüket.

Az is a váltásra ösztönzött bennünket, hogy legális földforgalom a környékünkön gyakorlatilag már nincs, így méretben nemigen tudunk növekedni. Tehát ilyen úton-módon kellett költséghatékonyabbnak lennünk. Frissen végzett agrármérnökként elértem otthon, hogy kizárólag olyan gépeket vásároljunk, amiket a későbbiekben helyspecifikus kijuttatásra, precíziós gazdálkodásra is tudunk használni.

A következő lépcsőfok az volt, amikor elvégeztem a precíziós gazdálkodási szakmérnöki szakot is, hogy felkészült legyek a helyspecifikus gazdálkodásban is.

Bűdi Károly: több mint 20 éve foglalkozom a mezőgazdasággal. Édesapám mellett kezdtem a pár száz hektáros családi gazdaság művelését. Nagyjából tíz éve már főállásban végzem. Mivel horizontálisan nemigen tudtunk bővülni, maradt a vertikális terjeszkedés, így nyitottunk a precíziós gazdálkodásra, majd rögtön „dobbantottunk” a helyspecifikus gazdálkodásba. Mivel láttuk, hogy nagyon sok olyan gazdálkodó van, aki maga is szeretne ebben előrébb mozdulni, összeállítottunk egy kisebb szakmai csapatot a szaktanácsadásra is. Ezzel próbálunk mind magunknak, mind a partnereinknek több profitot előállítani.

Egyébként tizennégy évvel ezelőtt vettük a legelső olyan gépünket, amely helyspecifikusan tudott műtrágyát szórni. Láttuk, hogy ez a jövő. Ez volt az a gép, amelynek kiválasztásába már én is bele tudtam szólni. Édesapám azt mondta, te fogsz vele dolgozni, nem én, utána nekem te ne szövegeljél. Azóta minden gépberuházást én csinálok.

Ha mindenkinek ilyen nyitott hozzáállású szülei lennének, akkor nem itt tartana ez a szakma!

Kinek mekkora megtakarítást hoz a helyspecifikus gazdálkodás?

Börcsök András: hektáronként 20 ezer forint
Harmati István: 15 százalékot.
Lágler Richárd: gyakorlati tapasztalataink azt mutatják, hogy 10-15 százalékot.
Bűdi Károly: megyünk fel- meg lefelé is, de a krízishelyzetek ellenére azért emelkedő a trendvonalunk.

Van-e olyan extra hozadéka a precíziós gazdálkodásnak, amire az elején nem is gondoltak?

Bűdi Károly: ilyen hozadék a munkaszervezésben megnyilvánuló előny. Tavaly például október 1-jétől 29-éig esett az eső. A búza ideális vetési idejében ki se lehetett mozdulni a területre. Amikor az anomáliákkal teli szezonban végre dolgozni lehetett, az összes okosgépünket felsorakoztatva, éjjel-nappal működve elvégeztük a feladatot. A hagyományos eszközökkel ez nem ment volna. Úgy szórtuk a műtrágyát éjjel, mint nappal!

Vagy amikor három és fél napunk volt az eső érkezéséig, és az összes repcénket el tudtuk vetni gyakorlatilag 76 óra alatt. Aki hengerezett és vegyszerezett már éjjel, az tudja, milyen gyilkos meló. Hajnali egykor megérkezett az eső, és kikelt az összes repcénk. A szomszéd meg csak a területe feléig jutott el a vetésben. Kérdezem én: megéri vagy nem éri meg?

A munkaszervezés hatékonysága miatt, helyspecifikus termeléssel jóval gyorsabban lehet dolgozni – fotó: CLAAS

Lágler Richárd: nálunk az jelentett hatalmas elmozdulást, amikor a hagyományos 5 hektáros talajminta-vételezésről rátértünk a zóna alapúra. Pont tavaly ért körbe ez a folyamat, így most már átlag két és fél hektáronként van talajmintánk minden területünkről. Ezáltal egy sokkal részletesebb talajtérképpel rendelkezünk. Azonosíthattunk olyan zónákat, amelyekre a tápanyag-gazdálkodási szoftver szerint akár öt évig is bőségesen magas hozamokat tervezhetünk, bármilyen kultúrában, műtrágya-utánpótlás nélkül.

Jó eredményeket értünk el a helyspecifikus talajjavítással is. A Vas megyei meglehetősen savanyú talajok esetében ez különösen komoly tényező.

Harmati István: a legnagyobb hozadéka az volt, hogy megértettük, megtanultuk, hogy „valahol végtelenek” a precíziós-helyspecifikus gazdálkodás nyújtotta lehetőségek. Ez egy szakadatlan tanulási folyamat, újabb és újabb ötletek, információk, inspirációk érik az embert. Nagy érték az is, hogy már másképp gondolkodunk a mezőgazdaságról, és ellenőrizni is tudjuk a folyamatokat.

Tudjuk, hogyan sikerült, ami sikerült, ami meg nem, az miért nem. Ez is óriási dolog.

Hogyan lesz az adatokból döntéstámogató információ?

Nagy Bence: ott kellene kezdeni a precíziós vagy helyspecifikus mezőgazdaságot, hogy legalább a táblaneveket összeírjam, és az összes gép terminálján ugyanarra az egységre ugyanazt a jelölést használja minden gépkezelő. A termelő egyik legnagyobb felelőssége, hogy rendet tartson az adatai között. Jöhet akármilyen szaktanácsadó, tudományos ember, ha csak egy nagy kupac odavetett adatot kapnak, ők sem tudnak semmit sem kezdeni vele. Egyre-másra olyan cégekbe ütközöm, ahol már itt, a nulladik pontnál megáll a folyamat, mert a begyűjtött adataik hasznavehetetlenek.

Lágler Richárd: az adatokra nagy szükség van! Magam is gyűjtök olyan adatokat, amiket ma még gyakorlatilag nem is használok fel. Arra várok, hogy mi lesz majd az a módszer, amellyel ezekből hasznos információim lehetnek a jövőben.

Harmati István: annak, hogy nálunk nincs EU-támogatás a gépvásárlásokra, azért megvan az az óriási előnye, hogy alaposan átgondoljuk, mi lenne a jó. Aztán amikor megszületik a döntés egy-egy beszerzésről, előfordulhat, hogy csak két-három év múlva lesz rá pénz. A legnagyobb problémánk az eszközök közötti kommunikáció. Azzal is nagy gondban vagyunk, hogyan nyerjük ki a keletkező rengeteg adatot a különböző gépeinkből.

Nagy Bence: ha egy-egy gép gyártó mellett letesszük a voksot, és a teljes rendszerükre alapozunk, „egy vágányra állva” könnyen elveszíthetjük a különböző kapcsolódási lehetőségeket. Mindenki próbáljon vizionálni-kiépíteni egy olyan egységes rendszert, ami alatt nyugodtan cserélgetheti a munkagépeket, mert „fentről” a rendszer akkor is biztosan kezelhető marad.

Bűdi Károly: mindenki másban jó a gépgyártók esetében is! Remélhetőleg a gépészetben is eljutunk egyszer oda, hogy háttérérdekek nélküli, független szaktanácsadókkal lehet együtt dolgozni. Ahogy tanácsadóként nekem sem fűződik ahhoz érdekem, hogy ezt vagy azt a műtrágyát, növényvédő szert ajánljam. Abban van az érdekeltségem, hogy a tisztelt gazdaság profitáljon a javaslataimból, és az így elért profitból visszaadjon egy kicsit. A gépvásárlásra vonatkozó szaktanácsadásnak is efelé kellene mennie.