Pontosabban segített, stabilizálódott alacsony károsító-jelenléttel. Csak az a baj, hogy ragaszkodva ahhoz a nézethez, mely szerint az elsődleges cél mégiscsak a növénytermesztés mennyiségi és minőségi jó eredménye, ebben a mögöttünk levő hét sem segített.
Mindenki számára világos, hogy a csapadék hiányáról beszélünk, mert az a múlt héten csak elvétve s ott is csak igen kis mennyiségben hullott. Maradt a szeles, fokozatosan melegedő időjárás, s hozott nekünk napfényes húsvétot. Aztán kedden kicsit változott időjárásunk, helyenként még eső is jött, de az ismét csak nyomokban, 10 mm körül esett. Így aztán nem csoda, hogy levélfelületi nedvesség nem alakult ki, a levegő relatív páratartalma is alacsony maradt (60-70%).
Az őszi kalászosok fejlődésében általános a szárbaszökkenés. Ismert okokból nagy fejlődésbeli különbségek tapasztalhatók, tájegység, vetésidő, időjárás és hasonló okokból, mégis azt lehet mondani, hogy átlagban az őszi árpa 2 nóduszos állapotban, míg az őszi búza 1 nóduszos állapotban található.
A tavaszi vetésű kalászosok az 5-7 leveles-bokrosodás kezdete stádiumot értek el. Sajnos mindkét esetben láthatóak a vízhiány tünetei, az őszieknél csökkent bokrosodás, csökkent vitalitás, de ennél aggasztóbb, hogy az alsó levelek száradása már megkezdődött. A tavaszi vetésűek fejlődése lelassult, nem bokrosodnak, s ki tudja, hova vezet ez az út.
Őszi búzában a legtöbb helyen már elvégezték a lisztharmat elleni kezelést, így ennek és a száraz időjárásnak köszönhetően a betegség fertőzése visszaesett, illetve stagnál. Legfeljebb gyenge mértékű fertőzés jellemző, a szár alsó részére és alsó levelekre korlátozódva.
A szeptóriás levélfoltosság korai megjelenése után a fertőzés lelassult, most inkább gyenge fertőzöttséggel található a gabonákban. A fahéjbarna foltosság éppen csak észlelési szinten jelent meg, ennek a kórokozónak sem kedvez a tavaszi aszály. A rozsdabetegségek (búzában a sárgarozsda, árpában a törperozsda) előfordulása minimalizálódott, többnyire észlelési szintű.
Őszi árpában a sárga vagy fahéjbarna foltosság előfordulása maradt gyenge mértékű.
Sárga vagy fahéjbarna levélfoltosság tünete őszi árpán.
A hálózatos levélfoltosság-fertőzés az intenzíven védett állományokban észlelési szintű, máshol gyenge mértékű. A lisztharmat nem terjedt tovább, legfeljebb gyenge mértékű fertőzés jellemző az alsó leveleken.
Az idő felmelegedésével és csapadék jelenlétében újabb fertőzések alakulhatnak ki, de jelen körülmények között inkább az állandóan változó, ingadozó hőmérsékleti értékek szabnak gátat a fokozott mértékű fertőzéseknek.
A fentiekkel szemben az ingadozó hőmérséklet, a szárazság a kártevőket kevésbé fékezte, mégis természetes úton is stagnáló, sok esetben csökkenő népesség tapasztalható, főképpen a tápnövény elégtelen minősége miatt.
A vetésfehérítő bogár imágóinak száma az őszibúza-állományokban csökkent. Az utolsó hálózással átlagosan 7-8 db imágó/10 hcs értékkel találkoztunk. A mostani hálózott anyagban sem voltak lárvák, és vizuálisan sem tapasztalható lárvakelés – a korábbi tojásrakás ellenére sem. Őszi árpában (ahol védekeztek) hasonló vagy ennél alacsonyabb népességgel lehet találkozni. A bogarak hámozgatása legfeljebb gyenge mértékű kárt mutat a levéllemezen. A vetésfehérítő bogarak népessége zabban a legnagyobb, itt átlagosan 34-35 db/10 hcs imágót hálóztunk, amely jóval a kártételi küszöbszint feletti. Itt a bogarak kopulálása is megfigyelhető.
Ez az érték azt bizonyítja, hogy a bogarak számára, ha átmenetileg kedvezőtlen is az időjárás, attól még nagy számban előfordulhatnak az állományokban. Ha felmelegedik az időjárás, intenzívebb lesz az érési táplálkozás, kopulálás és tojásrakás is, vagyis folyamatosan követni kell a kártevő számának alakulását.
Az őszikáposztarepce-táblák most mutatják legszebb képüket, általános a virágzásuk. A Dunántúlon kicsit elmaradottabb a növény fejlettsége, az Alföldön viszont inkább a virágzás vége, becőfejlődés kezdete állapotot láthatjuk. A virágzás közben is fejlődnek az oldalhajtások, tehát a terméskilátások még javulnak, de meg kell említeni, hogy a bimbózás körüli kiinduló állapot csekélyebb oldalhajtást ígért, ami a kisebb termést valószínűsítette. Az elhúzódó virágzású hibridek természetesen tovább igénylik a gazda gondoskodását, a kártevők elleni védelmet.
Becőképződés kezdete.
A repcefénybogarak egyedszáma továbbra sem csökkent, sőt ahol késlekedtek a védekezéssel, a populáció nőtt! Azokon a repcéken, ahol kisebb mértékű a kinyílt virágok aránya (nagy rész sárgabimbós), átlagosan 5-7 db imágó/virágzat mennyiségben található a kártevő, ami a kártételi küszöbszint feletti fertőzöttséget jelent. A repce virágzása nem feltétlenül biztosíték a kártétel csökkenésére, mert a fénybogár tömegesen jelen van a még védetlen táblákon.
A repcebecő-ormányos betelepedése is folytatódott, virágzatonként átlagosan 0,5 db imágó/növény értékkel (kártételi küszöb: 1 db imágó/növény). Védekezés mindkét kártevő ellen indokolt.
Jól haladnak a napraforgó és a kukorica vetésével. Az első vetett táblákon már a kisorolt növényeket is láthatjuk. Egyelőre a csírakori kártevők felszaporodása nem tartott lépést a korai vetéssel, így azok még nem károsítanak. Ennek ellenére a táblák figyelése mindenképpen szükséges, hiszen ilyen időjárásban a kisebb károk is súlyosan érintik a kikelt kis növényeket.
Szintén sorol a cukorrépa is, s megjelentek a burgonya első hajtásai. Vetik a szóját is.
Az alma- és körteültetvények a virágzás-virágzás vége stádiumban járnak, a körte van előrébb. A Dunántúlon kicsit elmaradottabb a fejlődés, mint az Alföldön.
Almában a varasodás aszkospóraszóródása visszafogott, jelenleg a fertőzési nyomás alacsony, eső esetén növekedni fog. Tünetek még nem láthatók. A lisztharmatfertőzés továbbra is legfeljebb gyenge mértékű, de főleg ott, ahol eltávolították a fertőzött hajtásokat és megelőző védelemben részesítették az ültetvényt. Ennek ellenére egy-két csúcshajtáson már megfigyelhető a levelek kanalasodása.
Az erwiniás hajtáselhalás (tűzelhalás) továbbra is közepes fertőzésveszéllyel van jelen a fertőzött ültetvényekben. A feltételek közül kettő teljesült: kinyílt virág jelenléte és most már a hőmérséklet is (csapadék az elmúlt héten nem volt). Az epifita fertőző potenciál értéke még mindig alacsony (100% alatt, a mai adatfelvitelnél: 84%), de növekvő az előző héthez viszonyítva.
Körtében, annak fenológiai állapota szerint, minimális esély van a virágfertőzés bekövetkezéséhez a zalai termőtájon, tekintve, hogy eddig másodvirágzás sem jellemző. Almában a felmelegedéssel és eső jelenlétében számíthatunk a virágzáskori fertőzésre, különösen a másodvirágzásra hajlamos fajtákban.
Az almamoly és az almalevél-aknázómoly rajzása megkezdődött, észlelési szintű. Egyes gyümölcsösökben a levélpirosító levéltetű újabb kolóniái alakultak ki, gyenge (közepes) a fertőzés. Az Alföldön a lombosfafehérmoly rajzása megkezdődött. Körtében a körtelevélbolha tojásrakása még mindig tart, enyhén csökkenő, az L1-L5-ös lárvastádiumok szinte mindenütt megtalálhatók.
Sodrómoly lárvája, éppen leereszkedőben, almán.
Ha valakinek kétsége volt a levéltetvek idei aktivitását illetően, akkor most itt a válasz (levéltetvek rózsán).
Lassan befejeződik a csonthéjasok virágzása is, utoljára a meggy hullajtotta el szirmait. A kajszi gyümölcse – ahol a fagykár elmaradt – szépen fejlődik. A keleti gyümölcsmoly nagy számban rajzik (akár 60-80 db/csapda/3 nap). Korai levéltetű-fertőzés is megfigyelhető egy-két helyen.
A levéltetű korai fertőzése kajszin.
Ennek nem kellett volna megjelennie az idei tavaszon – de itt van. Moníliás virágszáradás kajszin.
A cseresznye is gyorsan fejlődik, hamar eléri a zöldborsónagyságot. Ajánlott kirakni a sárgalapokat a cseresznyelégy rajzásának megfigyelésére. A moníliás hajtás- és virágszáradás fertőzésének nem kedvezett a tavaszi időjárás. Ennek ellenére a nem védett vagy csökkentett értékű technológia esetén a tünetek már kezdenek megjelenni. Egyelőre házi kertekben, útszéli fákon lehet megfigyelni. Hasonló a helyzet a tafrinás levélfodrosodás betegség esetén is, nem számítottunk a fellépésére, mégis lehet egy-két helyen a tüneteit látni. Ilyen esetekben már leginkább a fertőzött vesszők eltávolítása segít.
A tafrinának általában nem kedvezett a tavaszi időjárás, ennek ellenére már megjelent a betegség tünete.
A szőlő gyorsan kihajtott, már 2-4 leveles állapotot is elért, illetve már kivehetők a fürtkezdemények. A szőlőlevélatka és a nemezes gubacsatka legfeljebb gyenge mértékű kárt okozott. A kendermagbogár csak kimondottan meleg, homokos talajon odvasított ki egy-két rügyet.
A hörcsög és a mezei pocok továbbra is élvezi a számukra kedvező időjárás minden előnyét, intenzíven szaporodnak. Megtalálhatók a lucernásokban, őszi kalászosok tábláin és az ültetvényekben is. A védekezések ellenére továbbra is komoly kártétellel fenyegetnek.
Megkezdődött a májusi cserebogár rajzása. Az imágók a fák lombját, a szőlő hajtásait fogyasztják. A tojásrakás után a talajban fejlődik lárvája, a pajor, ami a gyökerekre jelent veszélyt. Fiatal telepítésekben akár a fák pusztulását is okozhatják. A védekezések között a bogarak elleni kezelések jobban időzíthetők, hatásosabbak, így első körben az ajánlott.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
_fill_540x300_0.jpg)
