Terv 5 milliárd Eurós közvetlen uniós forrással számol a 2007-2013 közötti időszakban. Az évi mintegy 190 milliárd forintos összeg teljes egészében az agrárium, a vidéki térségek fejlesztésére lesz fordítható. A közösségi forráshoz általában pályázat útján juthatnak a termelők, a minisztérium viszont ígéretet tett arra, hogy jelentősen leegyszerűsíti a pályázati követelményrendszert.

Jut pénz minden lényeges kérdés megoldására. Folytatódnak a gépbeszerzési támogatások. Erre már csak azért is szükség van, mert míg a gépellátottság Franciaországban 5.000,- €/ha, Ausztriában pedig 10.000,- €/ha, addig nálunk csupán 2.000 €/ha. A különbséget még a mezőgazdaság számára meghosszabbított átmeneti időszak alatt kellene kiegyenlíteni.

Gráf József miniszter úr konferenciazárójában ennél is többről beszélt. Kijelentette, hogy az EU-s támogatások 47%-a megy közvetlenül a mezőgazdaságba. A két összeg valóban óriási szám, de még abban az esetben is felülmúl minden várakozást, ha az 5 milliárdot beleszámítjuk a teljes országkeretbe. Ebben az esetben 3.760 milliárd Forint a hét évre, azaz 537,- milliárd Forint évente. Amennyiben ehhez még hozzászámítjuk a hazai támogatási forrásokat, az összeg tovább emelkedik. A hazai forráskiegészítést komolyan véve cca. 1 millió forint jut évente minden egyes főfoglalkozású mezőgazdasági dolgozóra, amennyiben az összeget a szántóterülethez mérjük, akkor hektáronként 100.000 Ft-nyi támogatás esik évente. Ez egyben azt is jelenti, hogy földvásárlás esetén annak ára csupán a támogatásokból megtérülne a hét év alatt, sőt esetenként még hozadékkal is járna. Amennyiben miniszter úr a 47%-ot az 5 milliárdból értette, akkor viszont igen alacsony, mindösszesen 100 milliárdos támogatás következne.

Gráf József miniszter úr kifejtette, hogy a máris érezhető konszolidációs hatások következtében elmaradtak a korábban már-már megszokottá vált traktoros demonstrációk. Az elszántabbak is már személygépkocsikkal zárják el a fél útpályákat. A vidéki gazdálkodók pedig nyugodtan dolgoznak a földeken.

Számos új kezdeményezéssel kíván a tárca vezetése könnyíteni a gazdálkodók helyzetén. Ilyen a szaktanácsadási rendszer támogatása. A tervek szerint 80%-ban állami forrásból, és mindösszesen 20% helyi támogatással, illetve költségvállalással valósul meg a rendszer. Jó hír az is, hogy a LEADER program a mára már megszokottá vált összeg tízszeresére növekedve folytatódik. Továbbfejlesztik a képzési rendszert is. Cél az új ismeretanyag eljuttatása közvetlenül a termelői szintig – ami mintegy áldásos mellékhatásként javítja a munkamorált és a termelés műszaki színvonalát.

Üröm az örömben viszont, hogy ebből az összegből fedezik az élelmiszerfeldolgozás fejlesztésére szánt támogatásokat is. Ebben az esetben nagyobb részt külföldi tulajdonú vállalkozások jutnak jelentős összegekhez. Mint tudjuk, a multinacionális vállalatokkal szemben kevés lehetősége nyílik a hazai kisvállalkozóknak. Előfordulhat tehát, hogy magyarországi uniós támogatások a valóságban, közvetlenül valamelyik eu-s nagyvállalat zsebébe kerülnek, csökkentve ezzel a termelői hozzáférés esélyeit. További kérdést ébreszt a vidékfejlesztési kiadások köre. A mikrovállalkozások, a különböző munkahelyteremtési projektek, a halmozottan hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatási programjai a vidékfejlesztés témakörébe illenek. A cigányság felemelését célzó projektek is köthetők a vidékfejlesztéshez. Ne feledkezzünk meg a több tízezer villany és egyéb infrastrukturális hiánnyal küzdő tanyákról, és az ottfelejtettekről sem. Az egészségügyi szolgáltatások leépítése előre láthatóan sodor kritikus helyzetbe embercsoportokat, köztük is főleg a vidéken, a kistelepüléseken élőket. Az így jelentkező szociális nyomásra reagálni illene, ami megintcsak hatalmasat kanyarít ki a most mezőgazdasági támogatásnak jelzett magas összegből.

Az EU agárpolitikájának legfőbb törekvése az árufeleslegek kialakulásának elkerülése, vagyis a túltermelés megelőzése. Nehezen képzelhető el, hogy egyszerűen, alulgépesítetten, a jelenlegi struktúrában elérjük a korábbi termelési szintünket. Az pedig különösen nagy mutatványnak tűnik, hogy ezt alapjában EU-s források felhasználásával tegyük meg, ráadásul egyre feszülő és orvoslásra váró országos szociális gondok közepette. Nagy okunk van ugyan a kétkedésre, de legyünk bizalommal, hátha sikerül, ami 15-16 éve nem megy.

Dr. Kovács János