Európában a földterületek közel fele mezőgazdaságilag hasznosított terület. Az „Európai 2020 Biodiverzitás Stratégia” célul tűzte ki, hogy az Európai Unióban a mezőgazdaságnak a biodiverzitáshoz, az ökoszisztéma-funkciókhoz és az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz való hozzájárulását tovább növeljék. A célok megvalósításában kitüntetett szerepet szánnak a sövényekből, fasorokból, kis erdei foltokból összetevődő, fás elemekből álló fás hálózatnak.

E fás hálózatokban rejlő környezeti előnyök ismeretében és azok jobb megértése érdekében Belgiumban megfigyeléseket végeztek. A növényi biodiverzitás értékelésében két szempontra irányították a figyelmet. Egyrészt a növények megporzók számára jelentette értékre (angol rövidítésben: PRV), másrészt az ehető (tehát emberi fogyasztásra alkalmas) növényi elemekre (PEV). A vizsgált „fás hálózatban” igen gazdag volt a biodiverzitás, abban erdei, füves fajok, magasra növő lágyszárú növények, pioneer fajok egyaránt sűrűn előfordultak.

fa

A fás hálózati elemek a növényi fajgazdagság gazdag forrását jelentik – fotó: Shutterstock

Az előzőekben említett PRV-érték korrelációban volt az erdei növényfajok gazdagságával és abudanciájával. A PEV-értékek alakulásában a magas lágyszárú növények fajgazdagsága és előfordulási sűrűsége volt meghatározó.

A megfigyelésekből levont következtetések egyértelműen bizonyították, hogy a fás hálózati elemek a növényi fajgazdagság forrását jelentik, beleértve ebbe a megporzók számára jelentette hasznot és a – főleg magas lágyszárúak sűrű előfordulása révén – emberi fogyasztásra való alkalmasság előnyeit. Kézenfekvő tehát, hogy az  ilyen, már meglévő erdei hálózatok védelme és újak kialakítása az agrár-környezetvédelem fontos feladatát jelenti.