A közvéleményben egyeduralkodó lett az a hozzáállás, hogy elég minden talpalatnyi helyre erdőt telepíteni vagy fásítani, és ezzel hatalmas lépést tettünk a klímaváltozás ellen. A valóságban azonban ez nem ilyen egyszerű. Ökulógusok egy ideje már figyelmeztetnek: érdemes lenne egy kicsit átgondoltabban hozzáállni az erdősítéshez. Török Péter, a Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport vezetője szerzőtásaival a restaurációs ökológia vezető folyóiratában hívta fel a figyelmet arra, hogy a meggondolatlan fásítás helyett van, hogy többet érünk az őshonos gyepek védelmével – írja az mta.hu.
Nem mindenhol van helye erdőnek
Nyugat-Európában amikor egy parlagon hagyott szántóra őshonos fafajokkal erdőt telepítenek, egyszerűen visszatérnek az ott jellemző természetes állapothoz. Ugyanis ott, ahol 6-8000 évvel ezelőtt erdő volt, jó eséllyel megmarad az újonnan telepített erdő is, adottak ugyanis a feltételek ahhoz, hogy a csemeték növekedjenek és később törzsükben megkössék a szén-dioxidot.
A helyzet azonban gyakorta nem ilyen egyértelmű, ugyanis a jó szántóterületeken nem éri meg erdőt telepíteni, így legtöbbször a gyepeket szemelik ki erre a feladatra.
Török Péter, Tölgyesi Csaba – és a restaurációs ökológia kutatóinak túlnyomó többsége – szerint ez nem jó megoldás. Először is, a gyepek igen sok szenet képesek megkötni a talajban, olyannyira, hogy azokon a területeken, ahol a klíma nem teszi lehetővé erdők kialakulását – és a közép- és kelet-európai szántókat sokszor ilyen területek feltörésével hozták létre –,
az igazi jó szén-dioxid-megkötő életközösségek a gyepek.
Van, hogy klímavédelmi szempotból sokkal többet nyerünk a gyepekkel – fotó: pixabay
Ha ezeken a területeken fákat ültetünk, faültetvényeket hozunk létre, hosszú távon rosszabbul járunk, mintha megőriznénk a gyepet, vagy a már említett, felhagyott szántók helyén őshonos, fajgazdag gyepeket alakítanánk ki.
Hiszen ezek mellett a feltételek mellett az ültetvények nem vagy igen nagy költségek mellett tarthatóak fenn (öntözésre és gyakran rendszeres tápanyag-utánpótlásra van szükség).
A kezdeti látványos siker csapdája
Nincs kizárva, hogy az ilyen területeken az erdőtelepítés kezdetben látványos sikereket hoz, főleg ha gyorsan növő idegenhonos fafajokkal próbálkozunk, mint például császárfa hibridekkel. Ezek a gyorsnövekedésű fafajok viszont rengeteg vizet vonnak el a talajból, ami a klíma miatt még szárazabbá válhat és megfelelő vízutánpótlás hiányában a terület könnyen elkezdhet sivatagosodni. A fák árnyékában a gyep pusztulni kezd és hamarosan a talajban is a bomlási, tehát szén-dioxid-felszabadulással járó folyamatok kerülnek túlsúlyba. A fák nemsokára kiszáradnak, a gazda kénytelen kitermelni az állományt és visszatérni a gyepre, ami viszont már sokkal silányabb minőségű lesz az eredetinél.
Végeredményben az így ültetett erdők inkább szén-dioxid forrássá válnak, mint megkötővé.
Nem mindegy hogy hova akarunk erdőt telepíteni – fotó: pixabay
Török Péter és kutatótársai a Restoration Ecologyben megjelent véleménycikkükben arra kérik a tudományos közösséget, a civil aktivistákat, a döntéshozókat és a gazdálkodókat, hogy az "Ültess fát!" szlogent cseréljék fel inkább erre: "Állítsd helyre a természetes növényzetet".
"Egyszerűen csak hagyni kell, hogy a természet utat mutasson, megvizsgálni hogy az adott helyen erdő, erdős sztyepp vagy gyep alakulna ki magától, és ez lesz az az életközösség, amely hosszú távon fenntartható módon a legjobban szolgálja a klímavédelmi célokat."
