Nem országos esőről kell beszélnünk, de sok helyen hullott csapadék, helyi zápor, zivatar. Például a Dél-Alföldön egyik helyen hullott 30 mm, míg néhány kilométerrel odébb csak 5 mm. Bizony, az 5 mm eső az egy hónapnál hosszabb szárazság után szinte semmire sem elég. A Dunántúlon több helyen, többször esett, így ott jobb a helyzet, de jutott az ország középső területeire is, s a hét eleji csapadékot hozó felhők kelet felé mozogtak, ott is hullott már csapadék. E helyeken sokat javult a helyzet, mind a talajok nedvesség tartalmát, mind a növények állapotát tekintve.
Az ültetvényekben mért levélnedvesség 6-16 (!) óra között változott, mely főleg a hétvégi-hét eleji esős időszakra volt jellemző. És még nincs vége, remélhetőleg nincs vége. Szerdán sok csapadékban volt részünk, főleg a Tiszántúlon, és a meteorológiai előrejelzés szerint a következő napokban változó eloszlásban, kevesebb esővel, de jönnek még csapadékos időszakok. A kalászosok továbbra is szépen fejlődtek, az őszi árpa már virágzik, az őszi búza is kihozta kalászait, a virágzás kezdetén jár.
Sok-sok árpacsiga és 100% levélkár – A szerző felvétele
Az őszibúza-állományokban a szeptóriás levélfoltosság fertőzése nem változott az előző időszakhoz képest, vagy csak enyhén emelkedett. Jelenleg közepes mértékű (11-25%), még mindig inkább az alsóbb levélemeleteket érintve. Érzékeny állományokban a növények ~5-10%-án figyelhető meg a betegség.
A lisztharmat előfordulása sem változott jelentősen, a növények 1-10%-át érintve, a betegség megjelenése még mindig legfeljebb egy-két alsó levélre és a szárra korlátozódik (6-10%-os fertőzés). Az időjárás kedvezett és még mindig kedvez a betegség terjedésének, ez a kedvező helyzet a kezelések eredményének köszönhető.
Újabb sárgarozsda – az Alföldön sárgarozsda és vörösrozsda – tünetek jelentek meg az őszibúza-állományokban, bár a permetezések hatására a tünetek megjelenése kicsit visszafogottabb a vártnál. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy nem sporulálnak tömegesen a fertőzött növényrészek, de ezeknek a sorsa még nem dőlt el. Kedvező körülmények között, és abban az esetben, ha korábban történt a gombaölő szeres kezelés, és az nem tipikusan rozsdabetegségek elleni készítmény volt, a sporuláció bekövetkezhet, és a kalász is fertőződhet. A védekezés továbbra is indokolt.
Őszi árpán a lisztharmatfertőzés mértéke kismértékben nőtt (6-10%-os fertőzés), a növények 5-10%-át érintve. A rinhospóriumos levélfoltosság nem nőtt az előző időszakhoz képest (~1%-os fertőzés). A hálózatos levélfoltosság fertőzés mértéke közepes mértékű (11-25%), érzékeny fajtában a növények ~10-15-%-án.
A kikalászolás, a virágzás kezdete, valamint a csapadékos időszak megérkezése magával hozta a kalászfuzáriózis fertőzés veszélyét. A védekezés sikerének a megfelelő szer választása mellett két kulcsa van, az egyik a megfelelő időzítés – ez most bekövetkezett –, a másik a kalászok tökéletes fedése permetlével.
A vetésfehérítő bogarak egyedszáma őszi árpában és őszi búzában is minimálisra csökkent (1-2 db imágó/10 hcs). A lárvák kelése és károsítása ezzel szemben közepesre-erős mértékűre emelkedett. A teljes populációból kb. 40% a fiatalabb (L1-L2) aránya, és 60%-ban találunk fiatal (L3-L4) lárvákat (80-150 db lárva/10 hcs). A lárvák kártétele látványossá vált, szinte 2-3 nap alatt kifehérítették a „fertőzött” táblákon a zászlóslevelek felületének legalább 30-40%-át. Pedig éppen ezt kellene (kellett volna) megvédeni, hogy segítsen a szemek kinevelésében.
Az elmúlt napok esőzései valamelyest segítettek a kártételek enyhítésében, a lárvák nagy része „lemosódott” az állomány aljára, ahonnan csak nagyon lassan vagy egyáltalán nem másznak vissza a zsenge növényi részekre. Újabb szemlék szükségesek a kártevő elleni védekezés megítéléséhez.
A levéltetvek előfordulása stagnál az ősziárpa- és őszibúza-állományokban (egyes kis kolóniák, nem összefüggő kolóniák), illetve ott, ahol rovarölő szeres kezelést már (többször) végeztek, minimálisra csökkent.
Újabb fejlődési állapot, újabb kártevő megjelenése figyelhető meg. Alig kalászoltak ki a búzák, máris megjelentek a poloskaszívások nyomai. A betelepedésük már korábban megkezdődött, de a szívásuk nyomán kialakuló tünetek csak most váltak láthatóvá. Az Alföldön nagyobb népesség tapasztalható, érdemes a táblákat bejárni és szükség esetén a védekezést elvégezni.
A gombaölő szeres, kiemelten és célzottan a fuzárium elleni kezeléseket és a kártevők elleni kezeléseket lehet és ajánlott összevonni.
Az őszi káposztarepce-táblákon a becők fejlődése folyamatos. Jelen időszakban nagy gond nincs ezzel a növénnyel. Észlelési szintű a levéltetvek megjelenése a táblákon. A repcebecőszúnyog kártétele kisebb mértékű, sok helyen nem is védekeznek ellene.
A betegségek fertőzésének nem kedvezett az eddigi száraz időjárás, tünetek megjelenését még nem tapasztaltuk. Most változott a helyzet a csapadékkal, érdemes a repcetáblákra is figyelni, elsősorban a fehérpenészes szárkorhadás fertőzését keresni.
A kukoricakelés 1-3-5 leveles állapotot ért el. Az Alföldön a kelés továbbra is nagyon vonatott, az állományok heterogén fejlettségűek. A kukorica nem tud kinőni a kukoricabarkó foga alól, nagyon sok táblában nagymértékű rágást lehet tapasztalni. A legtöbb helyen mégsem ez okoz gondot, hanem a nyúl és főleg a fácán: ha elkezdik a csemegézést, 10-12 tövet is teljesen megsemmisítenek. A nyúl a tenyészőcsúcs teljes egészét lerágja, míg a fácán a kis kukoricákat kihúzva a még csírázó magot eszi meg. Ezzel szemben a Dunántúlon – főleg a gyakoribb esőknek köszönhetően – az állományok mára már kiegyenlítettek, a barkókártétel már kevésbé veszélyeztet, de vadkár ott is előfordul.
Az idei korai meleg a kukoricamoly korai megjelenését hozta magával, már fogják az első egyedeket a fénycsapdák, tavaly ez még másfél hetet váratott magára. Érdemes odafigyelni a jelenségre, mert a védekezési időpont nagyon eltolódhat a tavalyi évhez képest. A bolhák kártétele minimálisra csökkent.
A kukoricabogár kapcsán pedig érdemes egy kis számolást végeznünk, mert a múlt héten már elérte az idő a lárvakeléshez szükséges hőösszeget, itt is korai megjelenésre kell felkészülni.
Még mindig gond a gyomosodás, egyrészről a preemegens kezelések hatástalansága miatt, száraz területeken, másrészt a tervezett posztemergens kezelések időbeni csúszása miatt. A magról kelő gyomok kelése folyamatos (már a T4-es fajok jönnek), az elmúlt napok esőzései csak fokozzák ezt a folyamatot. A magról kelő kétszikű gyomok 2-4 leveles állapotúak (libatop, parlagfű, keserűfüvek stb.), illetve az egyszikű gyomok a gyökérváltáshoz közelítenek (muharfélék, kakaslábfű). Meg kell említeni, hogy a kései vetések preemergens gyomirtásai a mostani esőkkel még kifejtik hatásukat, ott még lehet eredményes a kezelés.
Itt már most elkéstünk a gyomirtással – A szerző felvétele
A napraforgó-állományok gyorsabban nőnek a kukoricánál, mostanra elérték a 2-4-6 leveles állapotot, így kicsit jobban kinőttek a barkók fogai alól. Vetési bagolylepkehernyó kártétele észlelhető helyenként, ezért érdemes az állományokat szemlézni, szükség esetén beavatkozni.
Ez tavaly napraforgó volt, és az idén? – A szerző felvétele
A burgonya fejlődése felgyorsult, az alapi oldalhajtások képződése intenzív. A burgonyabogár populációja ott csökkent csak le, ahol védekeztek, máshol hasonló az előző időszakhoz. Lényeges változás a lárvák fejlődésben látható, tömegessé vált a lárvakelés, így a permetezések aktuálisak.
A zöldborsóra a szárnövekedés jellemző. A csipkéző barkók nem okoztak jelentős gondot, azonban a levéltetvek betelepedése erősödik. Lisztharmatfertőzés tapasztalható 5-10%-ban a táblákon.
Az alma- és körteültetvényekben átlagosan 10-20 mm átmérőjű gyümölcsök láthatók. A hajtásnövekedés intenzív. Az újabb esőzések kedveztek a varasodás újabb tünetmegjelenésének. A Dunántúlon alakult ki erősebb fertőzés. Ott a konídiumok megjelenése az olajfoltokon tömeges, így már a szekunder fertőzések is bekövetkeztek.
Az elmúlt időszak mind csapadék, mind levélnedvesség és páratartalom tekintetében kedvezett a betegség terjedésének, érzékenységtől függően gyenge mértékű (1-10%) fertőzöttségeket lehet látni a leveleken. A levelek ~8-11%-a fertőzött. Jelenleg közepes-erős fertőzési fokozattal jellemezhető a betegség, 9-10 napos lappangási idővel. Folyamatos védelem szükséges.
Minden együtt: a levéltetű, a másodlagos haszonélvező, a hangya és a természetes ellenség, a katicabogár lárvája – A szerző felvétele
A lisztharmatfertőzés az esős napokon kissé háttérbe szorult, remélhetőleg a konídiumok pusztulása is bekövetkezik, amely csökkenti a későbbiekre a fertőzési nyomást. A keleti országrészben, főképpen a szárazabb tájakon a gyümölcsök növekedése vontatott. A betegségek közül inkább a lisztharmat nyert teret.
Az almamoly rajzása térségenként változó fázisban van, mindenesetre az első nemzedék tojásrakása megtörtént, a kelő lárvák elleni védekezésre kell koncentrálni. Az almalevél-aknázómoly rajzása csökkenő tendenciát mutat, észlelési szintű (4-5 db hím/csapda/3 nap), hasonlóan a lombosfa-fehérmolyhoz.
A levélpirosító levéltetvek és a zöld almalevéltetű előfordulása, kártétele csökkent, de a hajtások ~3-50%-án jelen vannak. A védekezés még mindig szükséges.
Hamvas őszibarack-levéltetű – A szerző felvétele
Körtében a körtelevélbolha tojásrakása folyamatos, de csökkenő tendenciájú. Jelenleg 10% alatti a tojások és ~30-50% az imágók és a különböző lárvafokozatok (nimfa) előfordulása a teljes populációból.
Házi kertben és már néhány nagyobb ültetvényben a körtegubacsatka károsítása erősödött, a levelek 8-12%-án található kártétel.
A csonthéjasok közül a cseresznye gyümölcsszíneződés-érés kezdetén van, a meggy, a kajszi, a szilva gyümölcsnövekedés fázisában.
A zsendülő cseresznye talán az egyedüli, aminek nem kedvezett a napokban lehullott csapadék. Könnyen kireped a gyümölcs, s attól kezdve megállítani a rothadási folyamatot nagyon nehéz. Meggyen ideje elvégezni a meggy antraknózis elleni kezelést.
A keleti gyümölcsmoly rajzása enyhén növekvő tendenciájú volt az időszak elején, 15-20 db hím/csapda/3 nap. Szilvában a sárga szilvalevéltetű előfordulása nem változott, közepes fertőzöttség mellett figyelhető meg. Emellett minden faj a „saját” levéltetű-kártevőjével küzd, a védekezés indokolt. A cseresznyelégy már rakja tojásait, nincs sok idő a védekezésre.
A szőlő a fürtmegnyúlás, meleg fekvésben a virágzás kezdete és az intenzív hajtásnövekedés szakaszában van.
A lisztharmat primer fertőzéséhez kedvezőek voltak a környezeti viszonyok (eső plusz 10 fok feletti minimum-hőmérséklet), a primer tünetek megjelenésére számítani kell, illetve a korábban észlelt fertőzéseknél a betegség terjedése várható. Az esők után mindenképpen indokolt az ültetvények vizsgálata, illetve a védekezések elvégzése.
Kezdődik a szőlő virágzása – A szerző felvétele
A tarka szőlőmoly rajzása újra emelkedő, de térségenként nagy eltérés tapasztalható mind a fázisban, mind a fogott egyedek számában (a hűvösebb dunántúli régiókban gyenge, máshol közepes szint). A levélfonákon a tőketörzshöz közeli részen érdemes már figyelni az amerikai szőlőkabóca lárvakelését, mert a meleg időjárás miatt előbbi megjelenés valószínűsíthető.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
